Harangszó, 1930
1930-11-02 / 44. szám
340 HARANGSZÓ 1930. november 2. vár a protestáns egyházakra: megóvni a nemzet társadalmát attól, hogy becsempésszék annak tudatába, hogy a nemzet nem önmagáért, hanem azért van, hogy hatályukat vesztett törvényeken alapult, megszűnt jogokat respektáljon olyanok érdekében, akik szemében a nemzet nem cél, legfeljebb átmeneti cél, messzebbmenő célok érdekében, azokért való küzdelemben. A nemzeti jövendő tétetik kockára anélkül, hogy a kocka bármelyik oldalra való fordulása fénytvető lehetne, a komor jelenen át egy biztató jövőre. — Az egyházaknak hivatása az államnak a mai súlyos időkben fokozottabb támogatása és anyagiak terén való kímélése. Kötelességünk mai koldusszegénységünk mellett megtenni mindent, nehogy a protestánsnak nevezett uralom idején — amikor azt állítják, hogy minden madár nekünk dalol, — még szűkre szabott, megtépázott takarónkból is kiforgattassunk. A lelkészi kar méltányos és jogos követelése, hogy csak ötven százalékban valorizált korpótlékának és családi pótlékának felemelését, száz százalékban való megtérítését kérelmezze és szorgalmazza. Ugyancsak indokolt és igazságos a tanítói karnak az a sérelme, hogy a kántori teendők el- lásásáért — tehát egy külön és több munkáért — élvezett javadalma tanítói fizetésébe be ne számít- tassék. A székfoglalót hosszan tartó ünnepléssel fogadta a közgyűlés. Sztranyavszky Sándor ezután meleg szavakkal köszöntötte Kiss István püspököt negyven éves lelkészi működésének jubileuma alkalmából, majd köszönetét mondott dr. Okoklicsányi Gyula helyettes kerületi felügyelőnek odaadó munkásságáért s indítványozta, hogy a közgyűlés dr. Okolicsányi Gyulát örökös tiszteletbeli kerületi felügyelővé válassza meg. Az indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Úgyszintén egyhangú lelkesedéssel tette magáévá a közgyűlés azt az indítványt is, hogy a közgyűlés hódoló iratban juttassa kifejezésre a kormányzó iránt érzett háláját. Üdvözlések. Az új felügyelőt sokan üdvözölték: az egyetemes egyház részéről báró Rad- vánszky' Albert, a ref. konvent részéről gróf Ráday Gedeon, aki többek között ezt mondotta: — A protestáns egyházak különösen nagy örömmel fogadják a Te beiktatásodat, mert Benned olyan harcostestvért kapnak, amilyenre sohasem volt nagyobb szüksége az egyháznak, mint ma. A protestáns egyházak ugyanis olyan üldözés közepette állnak most, mint ha egy második ellen-reformáció korszakát élnénk. A bányai egyházkerület köszöntését dr. Raffay Sándor püspök tolmácsolta. Nagyobb küldöttséggel vett részt a beiktatáson a Társadalmi Egyesületek Szövetsége Szontagh Tamás elnökkel az élén. A beiktatás után közebéd volt, melyen nagy hatást váltott ki Petrovics Pál budafoki lelkész köszöntőverse, aki, mint Sztranyavszky volt nevelője üdvözölte nagyranött tanítványát. A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület közgyűlése. Sopron. Mikor Magyarország testéből lakmároztak ellenségeink, a soproniak nem engedték elszakíthatni magukat a nemzet élő testétől. Népszavazással döntöttek a magyar államhoz való tartozás mellett s tettek bizonyságot a nemzet iránt táplált hűségükről. Ekkor kapták a civitas fidelissima, a leghűségesebb város, nevet. Azóta Sopron kapott egy másik nevet is. A Szent Imre ünnepségekről hazautazó egyik római katho- likus egyházi előkelőség a soproni állomáson búcsuzkodva állítólag ezt a kijelentést tette, hogy Sopron civitas catholicissima, azaz a leg- katholikusabb város. A dunántúli egyházkerület közgyűlése — legalább is arra a pár napra — még egy nevet adott Sopronnak. Ez alatt az idő alatt Sopron civitas evangelicissima, azaz a legevangélikusabb város volt. Ezzé tette a gyűlésre jövő evangélikusok hatalmas tábora, amelyik az ágostai hitvallás négyszázados jubileumi ünnepsége és Kis János püspök emléktáblájának leleplezése, valamint D. Rendtorff Ferenc, lipcsei egyetemi tanár, a Gusztáv Adolf Egyesület elnökének részvétele által kit lönös jelentőségre emelkedett gyűlésre különös számban toborzódott össze. Ezzé tette a soproni gyülekezet nagy várakozása, mellyel á kerületi gyűlésre készült. Erre az alkalomra nagy költséggel renovál- tatta hatalmas templomát s megnyitotta vendéglátó hajlékait. Ezzé tette az a hatalmas evangélikus öntudat, mely a gyűléseken sjzinte pattanásig feszítette a kebleket s nyílt, bátor hitvallásra kényszerítette. És ezzé tette a hittudományi kar uj épületének felavatása, melyre a Kormányzó jelenléte az egész nemzet figyelmét felhívta. Lelkészi értekezlet. Október 14-én este érkezett meg a kerületi elnökség. Az állomáson az egyház hatalmas küldöttsége várta és üdvözölte őket. Október 15-én a bizottságok üléseztek. Október 16-án reggel 8 órakor volt a gyermekistentisztelet, melyről lapunk más helyén számolunk be. Utána Németh Károly ügyv. alel- nök elnökletével tartotta a kerületi lelkészegyesület közgyűlését. A közgyűlés Scholtz Ödön esperes igehirdetésével kezdődött, aki János 1. 47. alapján az igaz keresz- tyénség és a határozott férfiuság követeléseit állította a lelkésztársai elé. Utána Németh Károly tartott elnöki megnyitót. Reámutatott arra, hogy a kor, melyben élünk az ellen- reformáció történeti megismétlődése. De egyben az ellenreformáció martirkészségének a követelése is velünk szemben. Amikor a magyar törvényeknek a vatikáni kódex által történt kinulláztatása miatt kesergünk, meg kell vizsgálni van-e bennünk őseink martirhajlandósá- gából, vagy a ránkbízott kincsek őrzéséből csak előnyöket akarunk szerezni? Az ágostai hitvallás drága kincs, de bilincs is, mely odaköt bennünket Krisztus keresztjéhez. Nem díszjelvény, hanem a szenvedés jelképe és elkötelezés Krisztus követésére minden nyomorúságon át. Az egyház nyomorúsága meg kell, hogy éreztesse velünk a mások nyomorúságát is. Mi arra törekszünk, hogy ékesszólással védelmezzük az érdekeinket, de nem tudom, állunk-e ugyanolyan ékesszólással azok érdekeinek a védelmére, akik ma a politikai, gazdasági vagy erkölcsi igazságtalanság igáját hordozzák, akik dolgoznának, de nincs munkájuk, akik dolgoznak, de nem kapnak érte eleget a megélhetésre. Őértük is szót kell emelnünk. Az Isten szavát hangoztatjuk, fel kell tehát emelnünk a szavunkat minden igazságtalanság ellen és képviselni az evangélium szociális emberi követelményeit. Imádkozzunk azért, hogy nekünk, lelkészeknek adjon az Ur ébredést, mert jaj nekünk, ha a gyülekezet és az egyház felébred, de a pásztor elalszik. A lelkészértekezlet első tárgya az ágostai hitvallásról való megemlékezés volt, amelyet Kiss Samu titkár terjesztett elő. Utána Németh Károly az orosz vallásüldözésekről emlékezett meg. Az orosz evangélikus lelkészek segítségére 50 pen-
