Harangszó, 1930
1930-02-02 / 5. szám
34 HARANQSZÓ. 1930 február 2 aki a mai nehéz világban rendesen és becsületesen boldogulni akar, annak a keze is, meg az esze is annyira tele van dologgal, hogy — Isten bűnül ne vegye — néha napestig se jut eszébe egyetlenegyszer se Istennek felséges neve. És mégis a keresztény emberre nézve, — mint egy nagy keresztény író mondja — az istentisztelet hétfőn reggel kezdődik és szombat este végződik, mert a becsületesen végzett munka, a tisztességes élet, emberszeretet, a jócselekedet, szóval mindaz a szép és jó és helyes, amit hétköznap végzünk, a legszebb istentisztelet. Hiszen épen ez az Isten anarata, épen erre akar nevelni a vallág és a templom. És egyúttal ez az okos istentisztelet is. A templombajárás, az ott való imádkozás, az igehirdetés hallgatása pedig arra való, hogy erre a hétköznapi életre és egész heti Isten akarata szerint való magatartásra előkészüljünk és erőt gyfijtsiink. Mire másra való a templomi istentisztelet, ha nem erre? Hiszen ha a templomi istentiszteletet elkülönítjük a hétköznapoktól, ha azt, amit a templomban halluuk, vagy érzünk, át nem visszük hétköznapi életünkbe, ha vallásosságunkat, bűnbánatunkat bent hagyjuk a templomban, akkor semmi értelme sincs a templombajárásnak. Okos istentiszteletet az végez, akinek a templomban való érzései, buzgó*ága, imádsága, egész magatartása megegyezik hétköznapi életével. Mi az evang. keresztyén ember kötelessége egyházával, hazájával szemben? Mindkettőt szeretni kell mindhalálig. Hűtlenül elhagyni, megtagadni egyiket sí m szabad, sem jó, sem bal sorsban Mint magyarhoni evangélikus egyházunknak hű, áldozatkész, imádkozó tagjai pedig ne feledjük el soha, hogy apáink mennyit szenvedtek hitükért és hogv egyházunk által az evan- géliom, mmt az élet sava és a világ világossága mindenko' mekkora értéket, becset adott az életnek, hogy óvm azt meg a romlástól s a tiszta igazságnak és szeretetnek fényét és melegét, hogy vitte oda, ahol a t a maga eredeti tiszta ágában befogadták. Egyházunk, országunk törvényeit pontosan betartanunk, a mindenkori felsöbbséget tisztelnünk kell. Mindeneket tiszteljétek, az utyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek. Csak az olyan isten tiszteletnek és vallásosságnak van igazi erkölcsi haszna és létjogosultsága, amely jobbakká teszi hétköznapi életünket. Csak az olyan istentiszteidet lehet okosnak nevezni — értve most már alatta az egész, hétköznapokon tanúsított magatartásunkat — mely mindig Isten akaratát tartja szem előtt, mely tele van emberszeretetre való készseggel és amely elő tudja mozdítani még mások életében is azt, ami jó. Etekintetben magától az Üdvözítőtől kellene minden Istent tisztelő embernek példát venni, akinek az istentisztelete igazán abból állott, hogy a jónak, az emberek boldogításának szolgálatára adta egész életét. Viszont oktalan istentisztelet, ha valaki a maga vallásosságát csak a templomban éli ki. Különösen a mai nehéz világban, amikor annyi bajt, boldogtalanságot, rosszat és bűnt látunk, minden A vihar szombaton volt. Másnap mindenki sietett az Úr házába. Még olyanok is eljöttek, akik különben eddig megéltek templom nélkül. A lelkész fájó szívvel nézte a nagy tömeget, akiknek tudta sötét bűnüket. Íme — gondolta — míg jól ment dolguk, míg nem érte őket csapós, addig nem kellett templom, Isten, addig megéltek az Isten segedelme nélkül is, de mihelyt lezúdult a tragédia, mind siet Istenhez. hogy kiengesztelje öt. Szomorúan, de öntudatosan zúgta: — Óh te örök ember, de nagyon megérdemelted a csapást, mert fertelmes bűn tapad a lelkedhez, mert a jövendő életeket csiráikban fojtjátok meg, a nemzet terebélyes fájónak gyenge hajtásait vagdossátok le, az egyház virágos kertjének jövendő rügyeit irtjátok tudatosan. De tudd meg óh bűnös gyülekezet, hogy az Isten addig fog verni, ütni, korbácsolni, míg bűnödet el nem hagyod, míg meg nem térsz 11 Vigyázzatok I mert a tegnapi csapás a legkisebb volt I Jöhet ezután még borzalmasabb. olyan, hogy a ti bűnös szíveteket fogja összezúzni kemény öklével 11 Az emberek lehajtott fejjel hallgatták a kemény, de igazságos szavakat. De bűntudatot egyetlen arcon se lehetet látni. Valami ősi dac lobogott az emberek szemévallásos és Istent tisztelni akaró embernek teljes lelki és erkölcsi erejét arra kellene fordítani, hogy Isten akarata a mindennapi életben is minél jobban érvényesüljön, hogy a szeretet, a jóban való összetartás, egyetértés, megbocsátás, önzetlenség tegyék elviselhetőbbé ezt a mi fojtogató gondokkal teljes életünket. Ez az okos istentisztelet. Mert bizonyos, hogy ez az Isten akarata 1 Ebből pedig az következik, hogy a vallásos érzésnek, az istentiszteletnek minden olyan formája, mely nem tesz jobbá bennünket, mely nem a jó terjedését, nem a szeretetek békességet, egyetértést, önzetlenséget, megbocsátást szolgálja, tehát amely nem egyezik Isten akaratával. oktalan istentisztelet és helytelen vallásosság. Istentiszteletszámba megy például a mohamedárL vallású embernek naponkint ötszöri mosakodása, még pedig néha olyan piszkos vízben, bői, valami új bűn titkos férge rágott a lelkeken, mételyezte meg a tiszta sziveket és elhomályosította Istenbe vetett hnuket. Mint a megvert birkanyój, kullogtak haza az emberek. Lázadozni nem mertek, mert bűnös lelkűk remegett egy újabb csapóstól és mert érezték a pap szavaiból kisugárzó igazságot. De egyöntetűen elhatározták, hogy a templomba többet nem jönnek. És nem is jöttek. Makacs magyar vér forrt bennük. A fiatal pap, Havasi Tibor, nem csüggedt. Harcolni, küzdeni fog a falu bűne ellen s vagy győz, vagy elbukik, de a küzdelmet nem adja fel. Magához ölelte hitvesét és szeméből bizalom, szeretet, erő és reménység csapott ki. — Ne félj édesem, — szólt gyengéden feleségének — amíg az igazság mellett küzdők, nem érhet tragédia. S ha az egész falu ellenem jön, én akkor is küzdeni fogok a nép, a nemzet és egyházam érdekében ! I — Hát a magvar nemzetnek nem volt-e igazsága és mégis elbukott, leliporták, szétszaggat'ák és eltemették 7 11 — De felfog támadni, lefogja rázni a bilincseket, mert az igazságot felfeszíthetik, megrugdoshatják, jól melyen eltemetAz elnémult falu. Irta : Csováry Dezső. 2 Fiatalos hévvel rohant Havasi a tűzhöz, hol kétségbeesett emberek küzdöttek a lángnyelvekkel. Nemsokára megeredt a zápor és eloltotta a tüzet. Az emberek hazamentek vackaikba, a vihar is tovább vonult és ismét néma csend feküdt a megkínzott falura. Másnap' reggel rettenetes látványra ébredtek az emberek. Tévestől kicsavart fák feküdtek az utakon. A nádfedeles tetőket felborzolta a szél és most úgy néztek ki, mint megannyi kócos hajú vénasszony. A fák virágai beborítottak a vén földet. A zöldelő vetések úgy lefeküdtek a földre, mint a beteg, elgyengült emberek. Minden a vészes pusztulás jelét mutatta. Síró asz- 9zonyok, fáradt férfiak nézték a letarolt természetet. És még a falut és környékét ennyire leverte a jég és vihar, addig a temetőt teljesen épségben hagyta. A temető fái vígan zöldeltek, sírhalmok virágai üdén szívták magukba a nap sugarait és a márvány sírkeresztek épen pihentek a sírok fejénél. Talán a temető lakói jobbak voltak ,. . kitudja ? !
