Harangszó, 1930
1930-02-02 / 5. szám
1930. február 2. HARANQSZÓ. 35 amelyben előtte már százak megmosakodtak, a hinduk ezreinek vallási szertartásként gyakorolt fürdése a Ganges folyam hullámaiban. Istentiszteletszámba megy a buddhista embernek az a jámbor cselekedete, hogy leír egy imát egy hosszú 'papírszalagra, azt rásodorja egy malomhengerformáju kis faradra, ezt pedig alkalmas módon ráhelyezi a patak vizére, a patak vize aztnn haj'ja a kis malmot, rajta az imádsággal, a buddhista pedig, mint aki elegei tett vallásbeli kötelességének, végzi nyugodt lélekkel a maga dolgait és meg van róla győződve, hogy az imamalmon lévő imádság forgása épen annyi, minha ő maga mondaná az imádság szavait. Istentiszteletszámba megy a fakir önsanyargatása, a remete önkorbácsolása, vagy a dervis őrjöngő tánca, de az ilyen istentisztelet mégis csak oktalan és helytelen istentisztelet. Nem mintha nem volnánk meggyőződve ezeknek az embereknek jóhiszeműségéről, áhítatáról, hanem mert az, amit csinálnak, nem szolgálja senki lelki javát, nem valósit meg semmit Isten akaratából, nem mozdítja elő a társadalom boldogulását. A mindennapi életen keresztül gyakorolt istentiszteletnek, vagy más szóval a vallásos életnek a mi társadalmunkban is vannak olyan mellékhajtásai, olyan kifejezési formái, melyek a maguk helyén talán helytállók, türhetők és megérthetők, de ha valaki mégis a vallásoséletnek ezekre a mellékes dolgaira hetik, mégis felfog az támadni, mint ahogyan feltámadt Jézus, ez igazság legragyogóbb szinbóluma. — Látod, lehet, hogy én is elejtem a zászlót, elfogok bukni. .. de nem baj . . . jön utánam más, aki felemeli az összetiport zászlót és diadalra viszi. Hiszed-e édes feleségem, hogy így lesz 7 I — Hiszem uracskám, hiszem I — mondta ragyogó arcai Havasiné. — Légy harcos papja ennek jobb sorsra érdemesített szerencsétlen népnek! És én mindenben hű segítőtársad leszek I Kimentek a letarolt kertbe. A nap pazarul szórta sugarait a világ legszebb bolygójára, a földre. A harmatcseppek úgy ragyogtak, mint kisgyermek szemében az örömkönnyek Valami biztató hangulat rezgett a páradús légben. A drága föld csodás hódító illatot lehelt ki magából, ami megrészegítette a föld teremtményeit. — Látod — szólt Havasi — kedvesem, előttünk is itt fekszik a r.ombadólt természet. De a romokon mór egy új élet biztató napsugara ragyog. — Fölemelt egy virágot. — Nézd ezt a kis virágot, ezt a letört ártatlanságot; hervadt szirmán milyen bánatosan csillog a harmatcsepp, mint árva gyermek szemében a fájdalom könnye. De az árva gyermek is megvipazarolja lelkesedését, szent haragját. vagy erőfeszítéseit, akkor bizony oktalan istentiszteletet végez. Például manapság sokan teljes komolysággal bíbelődnek ilyen kérdésekkel : le kell-e térdelni imádkozás közben, fel kell-e állni, vagy elég csak fejet hajtani? Kell-e keresztet vetni, vagy nem? Ki az igazi keresztény: ez-e, aki a kereszt jelét nyakába, ruhájára, a háza homlokzatára, a falu végére állítja, akasztja, vagy aki ilyenre nem is gondol? Szabad-e bemenni a másik egyház templomába, szabad-e ott meghallgatni az istentiszteletet,vagy nőm ? Megáldhatja-e az ev. lelkész a zászlót, ha azt a kath. pap megáldotta, vagy nem ? Hol lehet igazi házasságot kötni, itt-e, vagy ott? Hány százalék az evangélikus szavazó és hány százalék a katholikus? Milyen vallásé a képviselő, a biró, a miniszter, vagy akár a király? Ezek mind olyan kérdések, melyek manapság sűrűn felmerülnek, még pedig olyan embereknek a száján, akik magukat vallásosaknak nevezik és akik meg vannak győződve arról, hogy Istent életükkel is tisztelik, Pedig bizonyos, hogy az ilyen dolgokkal való foglalkozás nem viszi előbbre a vallás dolgát, nem teszi jobbakká se az embereket, se a társadalmat, sőt épen ellenkezőleg, elfordítja az emberek figyelmét és szivét az egyetlen szükséges dologról: Isten akaratának még a hétköznapokban is teljesítéséről. gasztalódik, ha jóságos szívek ölelik körül. Hót Isten napja nem ilyen jóságos szív-e? Nézd csak a letört virág szárát I Az ott maradt rügyek mór duzzadni kezdenek a a szerető nap sugarainak csókjaitól, hogy pár nap múlva virágba szökkenjenek. Lesz még itt aratás, új élet. dal, muzsika, nóta.l Kivirágzik még az én népem lelkében is egy új élet, szép élet, termékeny élet! Katinka — Havasi felesége — ragyogó arccal nézte ura lelkesedéstől kipirult arcát és hittel ismételte ura szavait. — Lesz még itt áj élet. . . lesz még itt új élet I II. rész: A bűn tanyája. A falú végén, egy kis házikóban élt özv Sipákné, szül Fojlmeg Gizella. Szép. rendes ház volt Gizi néni háza A ház előtt kicsi virágos kert. Az ablakokat muskátli virágok díszítették. A ház falára ez a bibliai mondás volt felírva: „Akik az Istent szeretik, mindenek javokra vannak 1“ Gizi néni már nagyon öreg asszony volt Talán maga se tudta, hány éves. Volt olyan, aki 80 évesnek mondotta. Az ura mór nagyon régen meghalt. Egy fia volt Gizi néninek, de a fiú 18 éves korában, szerelmi bánatában öngyilkos lett. S akkor Gizi néni roppant megneheztelt Nem viszi előbb a hit és vallás ügyét, nem használ se embernek, se egyháznak, se hazának, tehát nem lehet Isten akarata és Isten igaz tisztelete az se, ha folyton azt kutatjuk és erőltetjük, hogy a másik egyház hitében, szokásaiban mi a hiba, mert ebből is mindig csak harag, gyűlölet, elkeseredett vetélkedés támad. Amit a másik egyház hitében és életében helytelennek tartunk, arra mutassunk rá ott, ahol annak egyedül lehet haszna: az iskolában, a vallástanításban, a Bibliatanulmányozásában, adjunk hálát az Istennek, hogy mi épen ezektől a hibáktól mentesek vagyunk, de ugyanakkor ne hunyjunk szemet a magunk hibái felett. Mindenek felett pedig kifelé ne a másik egyház hibáival vagdalkoz- zunk, mert a vágásra jön a visszavágás és készen van a „felekezeti türelmetlenség“ és a végén nem- csakhogy nem ad nekünk igazat a közvélemény, hanem még azt se lehet eldönteni, hogy „tulajdonkó- pen hát ki kezdte?“ Oktalan dolog a vallásosságot ilyen eredményre nem vivő vetélkedésekkel fitogtatni, mert ha valami, hát ez sodor bennünket a legmesszebbre a szeretettől, mely pedig világos, hogy Istennek elsősorban való akarata. Mi, evangélikus keresztyének hagyjuk csak a vallásosságnak és az istentiszteletnek az ilyen gyanús, kétes és oktalan megnyilvánulásait azoknak, akinek ez kenyere. Egyedül helyes és okos dolog az ilyen az Istenre. Templomát kerülte, az imákat elhagyta. Nagy bánatában szörnyű átkot mondott az emberekre és rettenetes fogadalmat tett. Hogy mit, azt nem tudta senki?l Fia halála után el is költözködött a faluból, de két év múlva visszajött és megkezdte munkáját. Hogv milyen munkát ? Azt nem tudta senki. Csak azt látták, hogy az asszonyok nagy előszeretettel keresik fel házát és mindenki vitt neki valamit. Amelyik asz- szony hozzá ment, azzal bezárkózott a szobába. Senki sem tudta, hogy mit csinál olt. Húsz évig működött Gizi néni és ennek a működésnek az lett az eredménye, hogy alig volt gvermek a faluban. A legtöbb háznál csak egy gvermek volt. S míg Gizi néni gyarapodott, addig a gyerekek fogytak. Fojtmegné megvolt elégedve az eredménnyel. Kezét dörzsölve mondogatta: — Bosszút esküdtem egyetlen fiamért... nagyon szép az eredmény . . . látod Isten mit tudok én 7 Learatom az életeket . . . a te életeidet Isten ... kipusztítom a falut 1 Olyan néma lesz ez a falu. mint a temető. .. mint a sötét sír... he he-he .. I És vígan tipegett tovább virágait megöntözni. (Folyt köv.)
