Harangszó, 1930
1930-09-28 / 39. szám
298 HARANOSZ0. 1930. szeptember 28 CZIPOTT GÉZA f 1930. SZEPTEMBER 18. Fájdalomtól remegő szívvel jegyezzük gyászkeretbe Czipott Géza nevét. Emberi sorsnak is szomorú, hogy férfi-kora delelőjén, 48 éves korában kellett sírba hanyatlania. Ha nem tekintenénk semmi egyébre, hanem csak őrá magára, családjára, özveggyé vált hű hitvesére, árva gyermekeire, öreg édesatyjára és gyámol nélkül maradt nővérére, akkor is patakban kellene könnyeinknek omlania. De Czipott Géza elérte a munkás emberek ama kiváltságos polcát, ahol az ember nem önmagáé csupán, nem is csak a családjáé, hanem jogot formál hozzá az emberek közössége. Ezen a polcon hatalommá válik az ember felett a másokért dolgozás kötelessége, boldogsággá lesz a másokat szolgálás. És viszi tékozló örömmel oltárra erejét, idejét, szíve lelkesedését, ostorozott lelke megtépázott keservét és ajándékoz mindent másoknak, mert így parancsolja az élet örök fejedelme: Jézus. Czipott Géza a magukat megégető emberek sorába tartozott. Nemes iskolában tanulta megismerni a lelkészi hivatásnak fenségét és gyönyörét. A nagy Gyurátz Ferenc oldala mellett nevelődött s az ő nemes életpéldája végiglen meglátszott lelki arcán. Megtanulta a lelkészi hivatás örök titkát: ne magaddal törődj, hanem gyülekezeteddel, ne anyagiakat kergess, hanem a lelkieket kutasd, ne törekedjél királyi trónusra, hanem keresd alázatos szolgálatodban a te igazi koronádat. Ezért vált Czipott Géza hűséges lelkipásztorrá. Kapi Béla püspökké választása után Czipott Géza átvette a Harangszó szerkesztését. Azóta 14 esztendő telt el s tizennégy nehéz esztendőben sok látható és még több láthatatlan munka. Ki tudná megszámlálni, hogy hány sort írt egymás alá ez alatt a tizennégy esztendő alatt, hány cikkel és elmélkedéssel gazdagította olvasó közönségünk lelkét. Szerkesztői munkájában is hű maradt lelkészi hivatásához. Egyházunk igazságait képviselte a lap hasábjain s minden erejével öntudatos evangélikus embereket akart nevelni. Sohase vált azonban másokkal szemben türelmetlenné. Mindig a békességet kereste s még áldozatok árán is védelmezte. Pásztori lelkülete szerint bensőséges viszonyt teremtett Harangszónk és olvasói között. Vájjon van-e még egy lap Magyar- országon, melynek olvasói oly bizalommal, szeretettel tárnák fel gondolataikat, gondjaikat és álmaikat a talán soha sem látott szerkesztő előtt? Erről sokat beszélhetnének a levelekkel megtelt iróasztal-fiókok. Méltatnunk kell Czipott Géza szervező képességét is. A legsivárabb gazdasági viszonyok közt is fenn tudta tartani a Harangszót. Éltünk koldus időszakban s szenvedtünk a nagy papir- hiány miatt. De Czipott Géza a Harangszót mindig meg tudta jelentetni s az olvasókkal szemben elvállalt kötelességének mindig hűségesen eleget tudott tenni. Mennyi utánjárás, ügyesség, élelmesség és fáradhatatlan energia kellett ehez is! A sok törődés megtámadta szervezetét. Hiába volt az emberi tudomány és emberi szeretet, összeomlott saját hamvába, mint az önmagát megemésztett fáklya. Hálás kegyelettel örökítjük meg Czipott Gézának, a Harangszó szerkesztőjének elmulhatatlan érdemeit. Átfonjuk emlékezésünket szeretetünk és gyászunk örökké nyíló virágaival. Megérdemli a tiszteletadást, mert magasztos célokért önzetlenül munkálkodott. És megérdemli szívünk gyászát és szeretetét, mert melegszívű, becsületes, jó ember volt.
