Harangszó, 1930
1930-09-07 / 36. szám
1930. szeptember 7. HARANQSZÖ. 275 legkisebb mértékben is megtört vagy megfogyatkozott volna. Halála előtt, már betegsége alatt mondta legmélyebb és leghatásosabb beszédeit, miközben a patriarchákra emlékeztető alakja szinte megdi- csőiilt. Majdnem utolsó órájáig gyűjtötte a szellem és lélek kincseit s megőrizte érdeklődését nemcsak gyülekezete sorsa és ügyei, hanem minden iránt, ami körülötte történt. Ritka volt élete igénytelenségénél fogva. Az élet minden kényelmét mindenkor visszautasította magától. Pusztán élet volt. A múló dicsőség s emberek elismerése után való vágyat nem ismerte. Aki ilyesmit hozott szóba előtte az biztosan azt a feleletet kapta: „ Istenem eléggé kitüntetett, emberektől pedig nem kérek és nem fogadok el kitüntetést.“ Ritka volt élete befejezésénél fogva, amely békességgel teljes és csendes volt. Aug. 14-én, kilencvenedik születése napján gyengélkedése dacára hozzátartozói által fel vitette magát templomának oltára elé s ott, a hol 64 éven át imádkozva lelke oly sokszor szállt az ég felé, arcra borulva hosszan imádkozott. Hálát adott Istennek 90 esztendő megsegítő kegyelméért. Búcsúzott templomától, búcsúzott az élettől. Majd utolsó pillanatáig tiszta elmével gondolkodván és beszélgetvén a halál után való örök dolgokról meleg kézszorítással búcsúzván egyetlen élő hozzátartozójától, leányától, aug. 22-én minden haláltusa nélkül szállt el múlandó porsátorából halhatatlan lelke az örökkévalóságba. Horváth Sándor ott nyugszik immár a csendes paksi temetőben ahova két emberöltőn át oly sokakat kisért síri nyugalomra. Most őt kisérte el e csendes nyugvóhelyre egész gyülekezete, Paks társadalmának jórésze felekezeti különbség nélkül. A gyászoló gyülekezet soraiban ott voltak dr. Pesthy Pál, nyug. miniszter s Koritsanszky Ottó, a tolna-bar.-somogyi egyházmegye felügyelői, Kewald Oszkár vármegyei alispán, a főszolgabírói karnak több tagja s az elhúnytnak számos tisztelője, nemkülönben a bonyhádi reálgimnázium tanári karának több tagja s az elhúnytnak számos kortársa. A templomban elhelyezett s a boldogult által élete végéig oly gyengéden szeretett virágoktól borított ravatal mellett, D. Kapi Béla püspök mondott halotti beszédet ama szentigék alapján melyekben az elköltözöttnek hivatására vonatkozó felfogása oly híven jutott kifejezésre s amelynek oltári textusként való felolvasását kérte, amikor Isten kegyelméből lelkészi működésének 60 éves jubileumát ünnepelhette. (I. Kor. 4, 1—5.) A sírnál Schöll Lajos esperes imádkozott s mondott búcsút az elköltözöttnek lelkésztársai, a tolna-bar.-somogyi egyházmegye s az egyházmegye reálgimnáziuma nevében, amely az ő főesperessége idején fejlődött algimnáziumból főgimnáziummá. Végül Thiringer Lajos segédlelkész mondott utolsó Isten-hozzádott a búcsúzó lelkipásztornak gyülekezete nevében, amely megbecsülő tisztelettel vette körül utolsó pillanatáig az agg pásztort s amelynek kebelében 64 évi működésének számos megmaradó emléke tesz tanúságot hű munkálkodásáról. De gyülekezeten kívül is szolgálta egyházát, mint a tolna-bar.-somogyi egyházmegyének számos éven át főesperese s több kerületi bizottságnak s az egyetemes egyházi törvényszéknek tagja. Horváth Sándor galambfehér- haju, tiszteletet parancsoló alakja nincs többé közöttünk. Megtért ő is barátaihoz s kortársaihoz, akiknek emlékét annyi kegyelettel őrizte meg lelkében hosszú élete végéig. Sírba szállt vele a patinás multuak egy darabja, melyet személyisége oly tiszteletre méltó módon képviselt közöttünk. De alakja eltűnhetett a mi szemeink elől, tiszteletreméltó emléke ott él mindazok lelkében, akik őt ismerték. Addig is, míg életrajzára visszatérhetünk, az a kérésünk Istenhez: adjon elköltözött szolgájának a hosszú munkás élet után csendes pihenést s amint megdicsőitette kegyelmét annak életében, a Krisztus érdeméért úgy dicsőítse meg azt halhatatlan lelkén az örökkévalóságban. Kis bűn nagy romlást hozhat. Wilberforce,ahíres angol államférfi, egy alkalommal gyönyörű szép sast látott, mely mindigmagasabbra emelkedett, de egyszercsak ingadozni kezdett repülés közben, végre is közelében hirtelen a földre zuhant. Hozzá sietett és halálra sebezve találta a madarak királyát, mert átharapta torkát egy kis menyét, melyet zsákmányul magával ragadott. Torkos László első verse. Hetvenhat éves költői jubileum emléke. A jeles költő, Luther-Társasá- gunk tiszteletbeli tagja, akinek szép énekeit evang. népünk a templomban is énekli, jó erőben és szellemi frissesógben ünnepelte meg születésének kilencvenedik évfordulóját. Nagybecsű „Emlékeiben“ ezt írja Torkos László magáról: „Iskoláimat egészen a 4. gimnáziumi osztályig a kőszegi evang. iskolában végeztem, hol négy gimnáziumi osztályt egy tanár tanított. Akkor Turcsányi Lajos. Halál után (1854.) tanítványai kis emlékünnepet rendeztek, melyen én is szerepeltem egy kis verssel, melyet úgy, mint a többi szereplő is, a kőszegi ev. templomnak (hol az ünnepélyt tartottuk) szószékéről mondtam el. Az ünnepély tárgyai „Turcsányi-Album“ néven kis füzetben nyomtatásban meg is jelentek s így ekkor (1874. a Bach-korszak- ban) jelent meg tőlem is első versem nyomtatásban.“ Ezt a Turcsányi-Albumot megtaláltam a soproni lyceum könyvtárában (A. 402. sz.) és most Torkos nagyszámú tisztelőinek kedvéért közlöm belőle a ritka szép költői pályának ezt az első zsengéjét. Torkos 15 éves diák volt, mikor ezt irta és kezdő versnek nagyon szép, sikerült. Nagyon jellemző, hogy első verse is tanítóját zengi, akiről szintén méltó megemlékezni. A kicsi füzetben Schneller Vilmos akkori kőszegi lelkész tollából Turcsányi Lajos kőszegi gimn. igazgató és magyar lelkész meleghangú szép életrajza is megjelent. Milyen más világ volt az. Kapi község szegény tanítója, Turcsányi András évi tiz forint és kevés terménybeli fizetéssel öt fiút taníttatott ki jeles bizonyítvánnyal a főiskoláig Sopronban és két leányt kiházasított. Derék apa volt. Szép sírkövét nem régiben renoválták a kapiak. Felesége is méltó hozzá: a réti pap nővére, Edvi Illés Juliánná. A kapi tanító fiai közül János Győrött lett gimn. igazgató (1818—60), Lajos pedig Kőszegen (1821—54). Schneller lelkész nagy dicsérettel szól Torkos tanítójáról Turcsányi Lajosról, aki neki sógora is volt. Első neje Schneller Amália, a második Kárász Henritt. Unokája volt a nem régiben elhunyt buzgó egyházfelügyelő Freyler Lajos is.
