Harangszó, 1930
1930-09-07 / 36. szám
XXI. évfiiyaa. 1930 szeptember 7. 36. szám. Alapította K A Pl BfiLA 1910-ban. Laptulajdonol: Ouáottill Lntnor-SxOTBtiíi. ia Oramápoa I.ather-S.STtl- aég hlrataloa lap]«. Kéalratok, előfiaetéal dijak il roklafiáclók a HARANGSZO aaorkeaaló kiadóhivatalának SaombatheljTt (Vasvm.) küldendők Kló&aatáit alíojad ■Indán «Tang. Nikiit i* tanít*. flegjeloilt miméi TUánu. Kérünk Uram, maradj velünk szálláson, Hogy semmi vés» hű népednek ne ártson. Paart Matd-kSaMfctraial SZOMBATHELY Vas vármegye. ndkkUdóklratel I .Luther-Táraaaig* kflnya karaakadiaa Budapaat, VID., Saantkirályl-a. Il/a. I „HARÁNBHÍ0“ alOBaetial ára nagyidén« IPai. Filina 1P Í01. eioportoa kOldéaaal 10*/^aa kadToamin». «■artkaka ágin ina 2 dollár ; aa utódállamokba ■agyadén« I P M Ilii. Veszedelmes elbizakodottság. Jak. 1.4,14. „Mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik“... Ü ram, taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk“... Egyetlen napon is mennyit tervezget mindegyikünk. ígérgetünk magunknak sok napokat a távoli jövendőből. Vágyaink, reménységeink az elkövetkezendő esztendőket is megszállták már — pedig azt sem tudjuk: virrad-e holnapunk! Veszedelmes elbizakodottság kap el bennünket újra meg újra, mintha magunk szabnánk meg életünk határát... Uram, taníts minket! Taníts meg minket arra, hogy „csak egy lépés van köztem és a halál között,“ hogy „még az éjjel visszakérheted az én lelkemet“... Uram, szoktass le minket balga elbizakodottságunkról, értesd meg velünk, hogy életünkről, napjainkról, jövendőnkről Tenélküled hiába rendelkezünk, hiszen számtalan eset igazolja a régi mondást: Ember tervez — Isten végez!... Balga elbizakodottságunkban hányszor elfeledkezünk mi nemcsak a halálról, hanem arról az egyetlen nagy hatalomról is, aki életünket kormányozza, azután pedig boldog kimúlásra vezet bennünket!... „Uram, taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez juthassunk“... Hisz a mi életünk csak pára, mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.... Mint a gyors sodrású patak, úgy siet tova a mi életünk — egyszer szírteken, kemény sziklákon, vergődik keresztül, máskor virágos zöld réteken kanyarog tovább... és az esztendők visszavonhatatlanul sietnek tovább... Olyan az élet, mint a fű s a virág... hamar elvirágzik! „Mintha szárnyon szállna én időm, mint pára, elsiet nagy sebten, nyílnál sebesebben“... Kempis Tamásnak igaza van, amikor minden embernek ezt a figyelmeztetést adja: „Reggel gondolj arra, hogy az estét nem éred meg; este elbizakodott számítással ne ígérd meg magadnak a holnapot!“ Uram, taníts minket... hogy bölcs szívhez juthassunk... A lulírott, elismerve kijelentem, miszerint becses lapjukkal, nekem is kedves lapommal szemben válalt kötelezetsógemnek, a most beküldött összeggel (5 P) a múlt évet fedeztem. És amidőn ezt elismerve kijelentem, úgy hiszem nem kell hozzá nagyobb komentárt fűznöm. Különösen, ha eszünkbe vesszük az ősi átkot, mely az Édenkertjében hangzott el, első szüléink bűnbeesése miatt, mely szerint arcánk verítékével és nagy fáradsággal eszük mindennapi kenyerünket. És ha eszünkbe vesszük, hogy e napokban, midőn a mi jóságos Mennyei Atyánk bűneink miatt ellenség kezébe adott, melynek vesszeje hátunkon, lába földünkön, mily nagy súllyal nehezedik vál- lainkra. Amidőn a kedves hitestárs és jó édesanyának, oly nagy gondot okoz, a családi mérlegnek egyensúlyba tartása, mennyivel inkáb ott, mint jelen sorok írójánál is, amidőn Mennyei Atyánk végtelen jóvoltából, megadott mindennapi kenyerünket, asztalunkra tesszük és én hálát adván érette, asztalom„ Bizonyos elmúlás A mi osztályrészünk: Föld porából lettünk Ismét porrá leszünk; De a halálnál is Erősb a szeretet, Ezzel hosszabbítsd meg Törékeny éltedet. Időnk eliramlik, Éveink sietnek: Ami elveszendő, Ne mondd azt tiednek. Keresd az égi jót, Mert ha azt keresed, Hűséged jutalmát Az Űrtói elveszed.“ Amen. * nál egy üres helyet, asztalomon pedig eggyel több poharat látok, Ez az üres hely az elköltözött, örökké szeretett, kedves hitestársnak a helye, az a pohár pedig egyfelől a szomorú özvegységnek, másfelől pedig az árvaságnak, keserű italával töltött pohara. Pontot tehetnék soraim után, de amig írtam e sorokat, két kérdés merült fel szívemben, mely két kérdés: Miért szeretem én a Harangszót és miért járatom. Azért nem teszem le a tollat, míg e két kérdésre meg nem adom a feleletet. Miért szeretem tehát a Harangszót ? Szeretem, mert midőn olvasom, különösen mindenkori vezércikkét, eszembe jut az Úr választott népének útja, amely úton nappal felhő, éjjel tűzoszlop, mutatta a helyes irányt. Mivel jól tudom, hogy mi is vándorok vagyunk e földön, egy dicsőbb haza felé, úgy nekem, mint szeretteimnek a Harangszó az a felhő és tűzoszlop, mely mutatja a helyes irányt. De még ennél több. Az utasnak, ki jobb hazát óhajt, Theologia és filozófia egy imádkozó kisgazda lelkében.