Harangszó, 1930

1930-09-07 / 36. szám

XXI. évfiiyaa. 1930 szeptember 7. 36. szám. Alapította K A Pl BfiLA 1910-ban. Laptulajdonol: Ouáottill Lntnor-SxOTBtiíi. ia Oramápoa I.ather-S.STtl- aég hlrataloa lap]«. Kéalratok, előfiaetéal dijak il roklafiáclók a HARANGSZO aaorkeaaló kiadóhivatalának SaombatheljTt (Vasvm.) küldendők Kló&aatáit alíojad ■Indán «Tang. Nikiit i* tanít*. flegjeloilt miméi TUánu. Kérünk Uram, maradj velünk szálláson, Hogy semmi vés» hű népednek ne ártson. Paart Matd-kSaMfctraial SZOMBATHELY Vas vármegye. ndkkUdóklratel I .Luther-Táraaaig* kflnya karaakadiaa Budapaat, VID., Saantkirályl-a. Il/a. I „HARÁNBHÍ0“ alOBaetial ára nagyidén« IPai. Filina 1P Í01. eioportoa kOldéaaal 10*/^aa kadToamin». «■artkaka ágin ina 2 dollár ; aa utódállamokba ■agyadén« I P M Ilii. Veszedelmes elbizakodottság. Jak. 1.4,14. „Mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik“... Ü ram, taníts minket úgy szám­lálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk“... Egyetlen na­pon is mennyit tervezget mind­egyikünk. ígérgetünk magunknak sok napokat a távoli jövendőből. Vágyaink, reménységeink az elkö­vetkezendő esztendőket is megszáll­ták már — pedig azt sem tudjuk: virrad-e holnapunk! Veszedelmes elbizakodottság kap el bennünket újra meg újra, mintha magunk szabnánk meg életünk határát... Uram, taníts minket! Taníts meg minket arra, hogy „csak egy lépés van köztem és a halál között,“ hogy „még az éjjel visszakérheted az én lelkemet“... Uram, szoktass le minket balga elbizakodottságunk­ról, értesd meg velünk, hogy éle­tünkről, napjainkról, jövendőnkről Tenélküled hiába rendelkezünk, hiszen számtalan eset igazolja a régi mondást: Ember tervez — Isten végez!... Balga elbizakodott­ságunkban hányszor elfeledkezünk mi nemcsak a halálról, hanem arról az egyetlen nagy hatalomról is, aki életünket kormányozza, az­után pedig boldog kimúlásra vezet bennünket!... „Uram, taníts minket úgy szám­lálni napjainkat, hogy bölcs szív­hez juthassunk“... Hisz a mi éle­tünk csak pára, mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.... Mint a gyors sodrású patak, úgy siet tova a mi életünk — egyszer szírteken, kemény sziklákon, ver­gődik keresztül, máskor virágos zöld réteken kanyarog tovább... és az esztendők visszavonhatatla­nul sietnek tovább... Olyan az élet, mint a fű s a virág... ha­mar elvirágzik! „Mintha szárnyon szállna én időm, mint pára, elsiet nagy sebten, nyílnál sebesebben“... Kempis Tamásnak igaza van, ami­kor minden embernek ezt a figyel­meztetést adja: „Reggel gondolj arra, hogy az estét nem éred meg; este elbizakodott számítással ne ígérd meg magadnak a holnapot!“ Uram, taníts minket... hogy bölcs szívhez juthassunk... A lulírott, elismerve kijelentem, miszerint becses lapjukkal, ne­kem is kedves lapommal szemben válalt kötelezetsógemnek, a most beküldött összeggel (5 P) a múlt évet fedeztem. És amidőn ezt elismerve kije­lentem, úgy hiszem nem kell hozzá nagyobb komentárt fűznöm. Kü­lönösen, ha eszünkbe vesszük az ősi átkot, mely az Édenkertjében hangzott el, első szüléink bűnbe­esése miatt, mely szerint arcánk verítékével és nagy fáradsággal eszük mindennapi kenyerünket. És ha eszünkbe vesszük, hogy e napokban, midőn a mi jóságos Mennyei Atyánk bűneink miatt ellenség kezébe adott, melynek vesszeje hátunkon, lába földünkön, mily nagy súllyal nehezedik vál- lainkra. Amidőn a kedves hitestárs és jó édesanyának, oly nagy gondot okoz, a családi mérlegnek egyen­súlyba tartása, mennyivel inkáb ott, mint jelen sorok írójánál is, amidőn Mennyei Atyánk végtelen jóvoltából, megadott mindennapi kenyerünket, asztalunkra tesszük és én hálát adván érette, asztalom­„ Bizonyos elmúlás A mi osztályrészünk: Föld porából lettünk Ismét porrá leszünk; De a halálnál is Erősb a szeretet, Ezzel hosszabbítsd meg Törékeny éltedet. Időnk eliramlik, Éveink sietnek: Ami elveszendő, Ne mondd azt tiednek. Keresd az égi jót, Mert ha azt keresed, Hűséged jutalmát Az Űrtói elveszed.“ Amen. * nál egy üres helyet, asztalomon pedig eggyel több poharat látok, Ez az üres hely az elköltözött, örökké szeretett, kedves hitestárs­nak a helye, az a pohár pedig egyfelől a szomorú özvegységnek, másfelől pedig az árvaságnak, ke­serű italával töltött pohara. Pontot tehetnék soraim után, de amig írtam e sorokat, két kér­dés merült fel szívemben, mely két kérdés: Miért szeretem én a Harangszót és miért járatom. Az­ért nem teszem le a tollat, míg e két kérdésre meg nem adom a feleletet. Miért szeretem tehát a Harangszót ? Szeretem, mert midőn olvasom, különösen mindenkori vezércikkét, eszembe jut az Úr választott népé­nek útja, amely úton nappal felhő, éjjel tűzoszlop, mutatta a helyes irányt. Mivel jól tudom, hogy mi is vándorok vagyunk e földön, egy dicsőbb haza felé, úgy nekem, mint szeretteimnek a Harangszó az a felhő és tűzoszlop, mely mutatja a helyes irányt. De még ennél több. Az utasnak, ki jobb hazát óhajt, Theologia és filozófia egy imádkozó kisgazda lelkében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom