Harangszó, 1930
1930-08-24 / 34. szám
1930 augusztus 24. HARANQSZÖ. 259 Nagy Györgyi"! Szomorú, gyászos napja volt a nemeskoltai evangélikus gyülekezetnek augusztus hó 2-án. A nagy munkát követelő szép nyári napon Nemeskoltán pihentek a munkaeszközök s az emberek fekete gyászruhában gyülekeztek a falu közepén álló egyszerű fehér templomba, ahol ravatalon feküdt Nagy György, a gyülekezet 40 éven át hűséggel munkálkodó lelkipásztora. Nagy síró gyülekezet vette körül a koporsót s búcsúzott halottjától. A temetési szertartást Zongor Béla egyetemes egyházi főjegyző, az egyházmegye esperese végezte. A temetésen megjelent az egyházmegye papsága, majdnem teljes számban s a síró gyülekezettel együtt fájó lélekkel búcsúztak el Nagy Györgytől, kit mindnyájan úgy szerettek s kinek hirtelen halála úgy megrázta mindegyikük szívét. Nagy György a kis győrmegyei Nagybarátiból indult az élet útjára. 1864 augusztus 16-án született egyszerű földműves szülőktől. Ügyes, éleseszű, jó tanuló fiú volt, nem csoda, ha az volt szüleinek minden vágya, hogy gyermeküket tovább taníttassák. Vágyukat erős, kitartó munkával valóra is váltották, szorgalmas munkával megszerezték anyagi feltételét annak, hogy beírassák a győri algimnáziumba. Győr volt Nagy György tanulásáJó fiam mi mondanivalód van ? Valami teher nyomja szívedet. Beszélj, ha bűnöd volna, a jó Isten azt már megbocsátotta. Tárd ki előttem szívedet, könnyits magadon. Rudnai szemlesütve elmondott mindent. Úgy amint történt. Mikor elvégezte, térdre dobta magát az atya előtt, átkarolta lábait s szívettépő szavakban esdekel: Atyám van-e számomra megbocsátás ? Arcát a jóságos öreg lábaihoz szorította s keservesen sírt. Az atya felemelte a bűnbánót, megcsókolta s megnyugtatta háborgó szívét: A te bűneid megvannak bocsátva fiam. Bízzál! Sziklainak fedezd fel magad, de mindez hármunk titka marad. Ne zavarjuk meg a telepen a kedélyeket. Menj békességgel. Rudnai kezét csókolgatta az atyának s mintegy újjászülvo távozott. Sziklai még fenn volt, várta jó társát. Annyira megszokták már egymást, hogy nem tudtak egymás nélkül lefeküdni. Rudnai eléje áll: Te jó barát, megtanultál-e már megbocsátani ? Sziklai ijedten nézi társa komoly arcát. Nem tudja, mire vélni a dolgot? Megnyugtatja, hogy nincs kinek megbocsátania. Megbocsátott ő már mindenkinek. nak első állomása. A szorgalmas diák a győri algimnázium elvégzése után tiszta jeles bizonyítványnyal ment át a soproni főgimnáziumba. Második állomása tehát Sopron volt. Ott is csakhamar felküzdötte magát az első tanulók közé, pedig nem volt olyan egyszerű az ő munkája. Neki ugyanis nemcsak tanulni, hanem tanítania is kellett. Mivel hazulról nem igen várhatott anyagi segítséget, magának kellett fenntartania magát. Nagy György megkezdette harcát az élettel. De kiváló volt ő nemcsak a tanulásban, hanem a tanításban is. Érettségi után továbbra is Sopronban maradt, beiratkozott a theo- logiára. A három évi theologiai tanfolyam elvégzése után külföldre ment ismereteit gyarapítani s egy évet a hallei egyetemen töltött. Halléből hazaérkezve, 1889. szeptember 29-én avatta lelkésszé Kar- say Sándor püspök Sopronban s ezzel kezdetét vette lelkészi munkálkodása. Várpalotán segédlelkósz- kedett egy esztendeig, mely idő alatt Öskünek is adminisztrátora volt. Kettős munkáját nagy buzgalommal végezte. Alig egy év múlva Nemeskoltára került a beteg Káldy Mihály nemeskoltai lelkész helyettesítésére. Nemeskoltán gyorsan peregtek életének eseményei. 1891- ben Nemeskoltán egyhangú lelkesedéssel lelkésszé választották. Megválasztatása után hamarosan megnősült, elvette a bezii lelkész leányát, Mészáros Etelkát és élt gyüRudnainak is? Sziklai megdöbben s tágra nyilt szemekkel nézi Rudnait, mintha valamit sejtene s halkan mondja: Barátom megbocsátottam már annak is. Testvér akkor nekem bocsátottál meg. Én vagyok Rudnai. Elhallgatott s várta Sziklai válaszát. Sziklainak szívébe szorult a múltnak minden fájdalma, melyet ez az ember okozott néki. Valami elhúzta Rudnai mellől, de amikor a bűnét bánó jó, hűséges barátnak könyörgő arcába néz, átöleli s zokogva súgja fülébe : Légy békességgel, megbocsátottam. A közös lakás nagy örömnek lett hajlékává, honnan egész éjjel a hálaadásnak hangjai szálltak az ég felé. Mit tesz az evangélium az emberrel. A gyötrelmen keresztül elvezeti a boldogsághoz, hogy megbocsásson a felebarátnak, hogy megbocsásson az ellenségnek. Másnap váratlanul urvacsoraosztás volt telepen. Nem tudta senki, miért ? Csak Rudnai és Sziklai tudta, miért hangzik oly meghatóan az atya ajkán a szó: Bocsássatok meg, hogy tinéktek is megbocsássanak I Lajos beváltotta szavát s a megjelölt napon villanyfényben úszott a telep. A lekezetének és családjának. Mindvégig Nemeskoltán maradt. Élete az Istenben élő ember nyugodt élete volt. És most hirtelen árván maradt gyülekezete és családja. Még egy éve sincs, hogy súlyos betegségében operálni kellett. Operációja óta állandóan javult. Bízott ő is, bízott mindenki, aki csak ismerte, hogy hamarosan visszanyeri régi munkaerejét és tovább szolgálhatja anyaszentegyházunkat. De a jó Isten mást határozott. Július 31-én nyugodtan feküdt le egy kis ebéd utáni alvásra s alvásából többé nem ébredt fel. Csendben, álomban jött érte Isten követe, a halál. Legyen síri álma csendes, emléke áldott 1 Az ágostai hitvallás jubileuma a hallei egyetemen. A wittenbergi egyetem legnagyobb tanárai Luther és Melanchton voltak és mégis mindeddig hiába kereste az ember a Halle-Wittenberg-i egyesült „Frigyes“-egyetem falain a két híres professzor arcképét. Az ágostai birodalmi gyűlés jubileumával kapcsolatosan végre elrendelte a köz- oktatásügyi miniszter a két reformátor arcképének a megfestetését. Egyúttal azt is elhatározták, hogy a jubileum emlékére diákotthont fognak építeni a nem németországi német theológusok és azon egyéb külföldi theológusok számára, akik a hallei egyetemen óhajtják tanulmányaikat folytatni. benszülöttek úgy nézték a világító körtéket, mintha valami csoda lenne. Nagy napja volt ez Lajosnak, nem csak azért, mert befejezett egy munkát, hanem azért is, mert ezen napon tartották meg Edittel az esküvőt. így akarták. Ünnepe volt az egész telepnek. Az esküvőn ott volt mindenki. Örömtől könnyező szemekkel kérték az Istent, hogy áldja meg ezt a házasságot. Nem volt a telepen senki, aki valamivel ne lepte volna meg a menyasszonyt. Edit nagyon boldog volt. Mindenki neki hódolt, mintha ő volna a telepnek királynője. A közös vacsorát a szabadban költötték el. Csodás egy este volt. Világosság mindenütt. Kint a villanylámpák öntötték alá mosolygó fényüket a vidám arcokra, bent a szívekben meg az öröm gyújtotta meg a boldogság lámpásait. A telep felett, fent a magasban szivárványhidja alakjában piros villanykörtékkel kirakták a két törvényt : Szeresd az Istent, szeresd a felebarátot! A sötét éjben úgy fénylettek alá az igék a magasságból, mintha egy láthatatlan kéz eresztette volna alá az égből az emberek feje fölé, hogy lássák, olvassák s megtartsák. A telep lakósai is úgy érezték ma este, hogy az a villanyfény ott a magasban a két törvényt bele égette a lelkűkbe. (Folytatjuk.)
