Harangszó, 1930

1930-08-24 / 34. szám

258 mosolyog, de megadja ő is a fele­letet a maga módja szerint. A mi naprendszerünk a Herkules csillag­zat felé való őrült rohanásában oly erőviszonyok közé került a minket körülvevő idegen naprendszerek tömegei s távolságainak hatása alatt, melyek bizonyos szükségkép- peniségből kifolyólag okozzák föld­testünk éghajlati s alakulási viszo­nyai terén az abnormisan ható rendellenességeket. Istenem! ki tudja, merre lebegünk a világűrben, merre van futásunk s hol lesz meg­állásunk? De a fő az, mindegyik megnyugszik a maga módja szerint elgondolt magyarázatban s él to­vább, mint eddig. Aki azután nép szerűvé tuoja tenni a maga elgon­dolását s magyarázatának sok hívet tud szerezni vagyis bizalmat ébreszt magyarázatán keresztül magával szemben, az nagy tudóssá lesz rövid időre s végül is azt hiszi, hogy megoldotta a nagy rejtélyt, mígnem egy másik ugyan fel nem ébreszti álmából. Ezeket látjuk az úgynevezett külvilágra vonatkozólag, de ugyan e jelenségek mutatkoznak az ember beléletében. Lázas lüktetés az egész vonalon. A szellemi élet terén va­lóságos forrongásnak vagyunk ta­núi. Majd minden napra esik egy világra szóló találmány s a csodával határos felfedezések ejtik ámulatba az embereket. A világ túlsó olda­láról beszélnek hozzánk s mi oda küldjük alakunk, arcunk rajzolatját a végtelenségen keresztül. Egy fel­HARANÜSZÖ. fedezés pedig ezer más kérdőjelet állít az ember elé s akár, mint hangzik is, de egy megfejtett csoda, csak kisebbé teszi az elmét, mert számos oly kérdést vet fel, melyekre nem tudunk feleletet adni. Egy nagy találmány nyomán régi, szi­lárdnak vélt rendszerek dőlnek össze s új elméleteket kell keresni, melyekkel valahogy meg tudjuk magyarázni az elénk állt csodát. Hol van a holt molekulák s moz­dulatlan atomok korszaka az anyag­megismerés terén. A következteté­sekkel megtoldott mikroszkópokon keresztül még mélyebbre hatol az elme s ott, hol eddig a véget gon­dolta, egy élő világot lát, igen, miniatűr naprendszereket fedez fel, hol napok, bolygók forognak egy­más körül meghatározott, már szá­mokkal kifejezett távolságokban s ezeknek megváltoztatásában keresi s véli megtalálni az elemek meg­teremtésének kulcsát. Szédítő táv­latok ! Széjjelszedik az ember testét, hogy megismerjék legkisebb rész­letében is, belehatolnak magának az életnek csendes, néma titkába s külső behatásokkal próbálják be­folyásolni annak folyamát. Meg­találják száz meg száz bajnak a nyitját s amint belépnek az eddig ismeretlen helységbe, ezer ajtót látnak maguk előtt, melyek meg­nyitásra várnak. Egy megfékezett betegség mellett tiz más nyavalya üti fel fejét, mely előtt tanácstalanul áll a legképzettebb orvosi elme is. Előttünk áll a kérdés: miért? Ugyanaz a szokatlanság az élet megnyilvánulásában kint, mint bent. Talán összefüggésben van e kettő egymással, egymásra halnak. Mi köti őket össze? A Sirius a Tejut miriád napjánpk rendszereit, mi köti össze az emberi test anyagá­ban mozgó iónok piciny világával? Mindkettőn ugyanazok a jelenségek. A föld rengései világunk betegségei, a testünk betegsége az anyagnak szokatlan megmozdulása. S ezek párhuzamosan haladnak egymás mellett. Egy kéz vezeti őket közös cél felé. Az embert azért vezeti e kéz a csodák észutján, hogy tudjon védekezni a háborgó külvilággal szemben s a külvilág azért fenye­get bennünket mindjobban, hogy csodás útjában fékezze az önteltté lett embert. Ebben látom mindennek magyarázatát. Ebben nyugodj meg. E kéz, Isten keze. Amen. Egyházi temetkezési intézetek munkája Németországban. A bel- misszió 1929. évi munkájáról be­számoló évkönyv adatai szerint a német evangélikus egyházi temet­kezési intézetek taglétszáma száz­ezer és az elmúlt évben 2.500 ha­lálesetben 400.000 márka temetke­zési segélyt tudtak kifizetni. A szász egyházi temetkezési intézet maga 25.000 tagot számlál és 542 halálesetben 191.000 márkát fize­tett ki. ____________1930. augusztus 24. _ A z Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula 18 No most beszéljen mérnök úr 1 — szó­lal meg Edit hátul a harmonium mellöl. Mindenki a leány felé fordul. — Lajos iszonyú zavarba jön. A mérnök úrnak van egy nagyszerű eszméje — magyarázza meg szavait Edit — csak hallgassák meg 1 Halljuk, halljuk — kiáltják egyszerre s kérdőleg néznek Lajosra. Igen — kezdi zavarodottan Lajos — már régóta foglalkoztat egy gondolat. Én vagyok a legfiatalabb itt s nem mertem előbb nyilatkozni, míg emberi számítás szerint nem látom biztosítottnak tervem végrehajtásának sikerét. Ma délután kis madarunknak elárultam titkomat s a kis madár most csiripel róla. Kényelmetlen helyzetbe hozott csiripelésével s így most már előállók tervemmel. ürömmel hallották, hogy ez a két fia­tal, kedves teremtés egymásnak titkokat árul el, melyekről nem szabad tudni sen­kinek. Tudja a jó Isten, mire gondoltak mindnyájan e pillanatban, de szíve mo­solygott mindegyiknek arra a lehetőségre, mely kitárta előttük aranykapuját. Hisz úgy szerették mindkettőt, mint gyerme- köikst Halljuk a titkot — kiáltozták. Lajos folytatja: A telep mellé fürdőt szeretnék építeni. Itt túl a völgyön van egy gyönyörű hely, melyet a jó Isten is fürdőhelynek terem­tett. Meleg vizű forrásunk is lesz. Népünk szempontjából is fontos, de ha arra gon­dolok, hogy a gyógyfürdőt idegenek is meglátogatják, akkor tőkefelhasználás szem­pontjából is rentábilis a vállalkozás. Tetszett a terv, különösen az orvosnak. A fürdő mellé kórházat kell építeni. Való­ságos áldás lesz a hely. Erre jó lesz a szóbanforgó tőke — jegyzi meg örömmel Sziklai. A tervet megvalósítjuk — mondja ki a határozatot Rudnai. — A végrehajtással bizzuk meg Lajost s kérjük, minél előbb fogjon hozzá. Az ügy fontos és hasznos. A jó Isten áldását kérték közössen a nagy terv megvalósításához s hangos ová­cióban részesítették Lajost. Lajos boldog volt. ő is hozzájárulhat szép otthonuknak, a telepnek fejlesztéséhez. Edit is megszólalt megint: No mérnök úr nem haragszik, hogy elcsiripeltem a titkát? Lajos a piruló leánynak kezet csókol. Súgva mondja neki : Nagyon, nagyon köszönöm Edit. A dicsőségből részt kérek én is — kö­tekedik a leány. Igen együtt építjük a fürdőt. Magácska lesz a társam. Megépítjük a kis házikót, ott a szikla alján — mondja halkan do­bogó szívvel Lajos. Egymásra néznek s képzeletükben meg­látták azt a kis hajlékot a szikla alatt. Két boldog lakója lesz. Ők ketten. Az imádkozásnak s a munkának férfiai gyönyörrel nézték a kedves jelenetet a harmonium mellett. Egy üde kép a tiszta fehér falon. Ügy látták, a telepnek zöldelő mezején egy fehér virág fakad, mely illa­tával betölti a telepnek minden hajlékát. Waldauer könnyezett. Megcsókolta a két gyermeket. Az atya mindkettőt keb­lére vonta s megáldotta őket. A társaság csendes imában áldást kért rájuk a jó Istentől. Ez volt Edit s Lajos eljegyzése. A társaság elbúcsúzott. Rudnai vissza­maradt. Könyörgő pillantásokkal csüngött a hittérítő jóságos arcán. Az atya meg­érezte, hogy Rolsonnak valami mondani­valója van. Látta már rajta régen s tudta, hogy eljön az óra, mikor egy nagy vallo­mással fog eléje állni. Szeretettel szól hozzá:

Next

/
Oldalképek
Tartalom