Harangszó, 1930

1930-08-17 / 32-33. szám

XXI. évfriyf. 1930. augusztus 17. 32—33. szám. AlaptMta KAPI BELA 1910-baa. Laptulajdonot: DuiiDtill Litter-SxflTBtsAi. la Onxágoa Latker-SaSral- lig UratalM lapja. Kéilratok, •ldfiieltel dija» 6a reldapáclók a HARANGSZO (»rkaait« kiadóhír aulának Saombathelyre (Vasvm.) küldendők. Kldfiaeteat aUogad minden (Tana. láttán 6a tanító. lioliliilk nliHii Tiiirui # Áldott Isten áldott napja, Melyen nyáját hívogatja boldogságra. lierkiuM-kU46fcfnUI SZOMBATHELY Vu fármegya. nókkladóklratal I .Luther-Táriuáf * könjr karaakedóaa Budapaal, VE, Saantklrilyl-u. Il/a. á „H1RAMSSZO« alOOaetóal ára negyadlrta írni. raiám s r «i. Caoportoa küldáaaal 10*/«-u kadranmány. »■erikába áfáéi árra I dollár; aa utódállamok» ■ •íegyedávra 1 t M ml. Mit cselekedjem? Apóst, cselek. 16, 30. Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözöljek . . M indenki tudhatja, hogy az a kérdés, amit a fenti igében egy szegény börtönőr vet fel, a keresztyének előtt minden időben a kérdések-kérdése volt. Most azon­ban azért vetjük fel, hogy a te éle­tednek is ez a kérdés legyen a fő­kérdése : Mit kell nékem cseleked­nem, hogy üdvözöljek?... Kérdezd csak meg magadtól: csakugyan ez a te életednek is legnagyobb kér­dése ?.. . Legnagyobb!... ami mellett minden más eltörpül és mellékessé válik?... Vagy a te ajakodon is azok a kérdések élnek, amelyek a nagy tömegek szívét mozgatják és ekként beszélnek: Mit kell nékem cselekednem, hogy gazdag legyek, hogy jó sorom le­gyen e világon, hogy szerencsés és irigyelt ember legyek ?... Ha a te szívedet is ezek a kérdések izgatják: vedd eszedbe, hogy egy­szer ennek a földi életnek vége szakad... Lehet ugyan, hogy het­ven, nyolcvan évig is elélsz, de az is lehet, hogy már a holnapi nap elszólít innét... és hát mi lesz ak­kor, ha te sohasem gondoltál a nagy kérdésre: Mit kell nékem csele­kednem, hogy üdvözöljek ?!... Jól figyeld meg az igét, mely egye­nesen hozzád beszél: mit kell ne­kem cselekedni, hogy én üdvös­séget nyerjek! íme elutasíthatatlan, személyes ügyeddé teszi az üdvös­ségkeresést. Az emberek sokszor olyan szívesen előretolják a maguk személyét olyan ügyekben is, ame­lyekhez semmi közük, — de ami­kor életükről, üdvösségük legsze­mélyesebb dolgáról van szó, akkor félrevonulnak, süketek, vakok lesz­nek, mintha egy cseppet sem tar­toznék az ügy reájuk!... Tua rés agitur = Rólad van szó! — mondja egy régi, latin köz­mondás. Ne feledd el ezt te sem. Valahányszor templomba mégy, valahányszor prédikációt hallgatsz vagy Bibliát olvasol, jusson mindig eszedbe: rólad van szó, érted tör­ténik minden... hogy üdvösséget nyerj. Uram, Jézusom! te vagy az út, az igazság és az élet. Tőled senki, semmi el nem szakaszt! Segíts, hogy mindig éber legyek, imád­kozzak, és törekedjem a mennyor­szág ajándéka: az üdvösség után... H mikor a hajós bizonytalan vi­zekre vetődik, fokozott éber­séggel és acélosabb bátorsággal figyeli a tengernek minden élet- jelenségeit, amelyek az ő előhala- dása elé gátot vethetnének, vagy azt elősegíthetnék. A protestantizmus várfalai — oh nem mondom, nem mondhatom, hogy valamiféle veszéllyel fenye­gető bizonytalanságot árulnának el'; mert ezek a falak gránitsziklában gyökereznek; (I. Kor. 3, 11.) — de az tagadhatlanul bizonyos, hogy égboltozatunkon gyanús föllegek vonulnak föl. A keresztyén társadalom határo­zottan beteg. Fékevesztett indulatok uralkodnak elernyedt lelkületén. Komoly meggondolás helyett határ­talan könnyelműség csalóka lidérc- fénye vezérel ingatag akaraterőt. Ennek folytán bűnözések, szertelen merényletek tömeges jelenségei, meghasonlás és lelkiösszeroppaná­sok napról-napra szaporodó tünetei merülnek föl szemünk előtt a tár­„Szegény bűnös embereknek Egyetlen reménysége És minden igaz híveknek Öröme, üdvösségei Jövel, jövel hozzánk, kérünk, Mindenkoron légy mi vélünk; Te vagy a mi Krisztusunk És kegyelmes Jézusunk. * Zörgetőknek megnyittatik A mennyország ajtaja, Nekünk is ott megadatik, Amit szívünk óhajta. Jövel — én Uram — tenálad, Hadd nyerjem meg koronámat. Idvezits, óh Jézusunk, Mi kegyelmes Krisztusunk.“ Amen. * sadalmi élet változatos hullámaiból. Kóranyag hatalmasodott el az em­berek lelki életében és e betegség­nek gyógyító balzsamát hasztalan keresnénk egyebütt, mint csak ott, ahonnan „minden jó adomány és tökéletes ajándék származik“. Mi protestánsok a mi létjogosult­ságunkat alapítjuk arra a tényre, hogy Krisztus Urunk hamisíthatlan beszédeinek hűséges követői va­gyunk. Lehetetlen ennélfogva, hogy föl ne ébredjen szívünkben a beteg társadalom gyógyításának hivatás- szerű kötelességérzete. Mégis úgy látszik — de talán csak látszik — mintha a társadalmi kérdések tüzetes tárgyalásától bizo­nyos vonakodás, tartózkodás volna észlelhető a protestáns világ élet­működésében. Igaz, hogy a nyomor elleni küzdelem, a jótékonyság te­rén, ahol fájdalom a mi erőink nagyon fogyatékosak, nem csekély tevékenységet tanúsítunk és számot tevő áldozatainkra mutathatunk. Ezek az áldozatok azonban bárha Jöjjön el Isten országa. Irta : Sasa János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom