Harangszó, 1930

1930-06-22 / 25. szám

1930. június 22

HARANQSZÖ.

195

iratban, egyetemi előadásban fejtették ki Krisztus evangéliumán alapuló nézeteiket a keresztyén hit legfőbb igazságairól. Lutherről tudjuk, hogy 95 tételen kívül főként a kis- és nagykátéban, a szász választófejedelemhez és egyes korabeli más kiválóságokhoz intézett irataiban, valamint az úgynevezett schwabachi cikkekben fejtette ki nézeteit az egyes keresztyén hitigazságok, hitágazatok felől. Az ágostai hitvallásnak páratlan történelmi jelentőségét az adja meg, hogy a hitvallás első tömör, határozott és világos összefoglalása az alapvető keresztyén hitigazságoknak, úgy, amint azok a szentírás gondos tanulmányozása alapján a reformáció nagy hithőseinek és hittudósainak a lelkében kialakultak; vagyis a mi hitvalló atyáink első nyilvános bizonyságtétele arról, miként kell nekünk, a Krisztus evangéliuma híveinek, hinnünk, vallanunk és tanítanunk az evangélium boldogító és üdvözítő igazságait. Mint ilyen tömör és világos összefoglalás, az ágostai hitvallás örök időkre szólóan foglalja írásba az evangélium híveinek benső, hitbeli meggyőződését, tehát örök időkre szóló szimbóluma, hitvallási irata a mi anyaszentegyházunknak. Vallási szempontból felbecsülhetetlen, drága kincs, amely mindazt, amit Krisztus evangéliumában a szentírók, az evangélisták és az apostolok az eredendő bűnről, a megtérésről és a megigazulásról, a

Rudnai megdöbbent. Antónia szavaiból oly érzelmek áradtak feléje, melyektől minden körülmények között tisztán akarta tartani lelkét s meglehetősen egykedvűen kérdi:

Mit parancsol nagyságos asszonyom? Antónia még közelebb hajol:

Rolson beszélje el nekem a boldogtalanságát. Nem látja, hogy nekem fáj, ha néha szomorúnak látom. Mi bántja ? Mert én addig nem leszek nyugodt, míg meg nem vigasztaltam, hogy örökké jókedvűnek lássam. A maga bánata, az én bánatom s amíg titkolja előttem, addig szívemet gyötri. Ezt pedig nem akarhatja a maga jó lelke. Nem. Mondjon el Rolson nekem mindent oly őszintén, mintha annak mondaná, ki előtt nincs titka, kit nagyon szeret.

Rudnai megsemmisülten áll s hidegen néz Antónia könnyes meleg szemébe. Megsajnálta s nyugodtan válaszol:

Nagyságos asszonyom, a mi útjainknak ketté kell válni. Egy percig sem maradhatunk egymás közelében. Bármily nehezen, de nekem távoznom kell, ezzel tartozom az én megmentőimnek, kik oly szeretettel s önzetlenséggel felkaroltak engem. Ne kérdezze, miért megyek ? ön megértett engem. Hanauer úrral is megértetem. Köszönöm nagyságos asszonyomnak hozzám

törvényről és a kegyelemről, a hitről és a szeretetről, a szentségekről és az Isten igéjéről, a látható és a láthatatlan egyházról, Isten országáról és Jézus-szerzette örök üdvösségről mondanak, rövid, tömör, velős mondatokba és világos tantételekbe foglalja.

A továbbiak során az ágostai evangélikus hitvallás dogmatikai elveit s tanainak tisztaságát hangsúlyozza a püspöki pásztorlevél, majd azzal végződik, hogy amidőn Isten alkalmat ad e nagy alkotás négyszázados fordulójának a megünneplésére, az Isten iránt hálával, a hitvalló ősök iránt pedig a kegyelet érzésével minden evangélikus teljesítse.

Képek Augsburgról, a reformáció idejéből.

Millió és millió lélek tekint ezekben a napokban vágyódva Augsburg felé, hol 1530. június 25-én aláírták az Ágostai Hitvallást. Augs- burgban Luther először 1512-ben fordult meg, akkor még mint barát járt a városban. Másodízben 1518- ban, amikor Miksa császár birodalmi gyűlést hivott össze Augsburg városába és Luthert 95 tétele miatt Kajetán bíboros elé idézték.

Egyik rendkívüli érdekessége Augsburgnak az u. n. „Wertach- brucki“ kapu, amelyen át vonultak be a városba úgy 1518-ban, mint 1530-ban a birodalmi gyűlés tagjai.

való jóindulatát s a legjobban azzal hálálom meg, ha megyek.

A bucsuzás fájó volt, de megnyugtató rá nézve, hogy békességben vált meg Ha- naueréktől. Az aranymezők felé vette útját, a hírből hallott hegyek közé. S onnan majd haza. A patakot akarta elérni, addig ismerte az utat s onnan a patak elvezérli céljához. Nem félt nekivágni a félelmetes sivatagnak. Volt bátor szíve, voltak elhatározásai s jó fegyvere. Az itt töltött öt esztendő alatt megtanulta a benszülöttek nyelvéi s így akadály nem állta útját.

Jó kedvvel tette meg a fárasztó utat. Ifjúnak érezte magát, ki most indul neki az életnek s akinek még sok elintézni valója van. Amint a patakhoz ért, útját délnek vette. A patak mentén haladt. Rekkenő hőség ömlött alá a tiszta égből. A homok csak úgy lövelte a meleget magából. A levegő mozdulatlan. Olyan a táj, mint egy izzó katlan. Kiszáradóban van a patak is. Siet, tudja, hogy ennek a hőségnek vihar lesz a vége. A messzeségben egy kis emelkedést vél látni, azt akarja elérni. Alkonyaikor ott áll a domb lábánál. Fáradtan ereszkedik alá a nap a nyugati láthatárra. Vérbe borul, mint ha bosszús volna. Jelzi a közelgő orkánt. Rudnai a dombon keres menedéket. Nem is domb, hanem a puszA kapu napjainkban is, mint a középkori építészetnek egyik remekműve, az emberi csodálat tárgyát képezi.

Luther és kísérete 1518-ban az u. n. Annakolostorban szálltak meg Augsburgban, ahol is a kolostor priorja rendkívül meleg barátsággal fogadta őket. A prior ugyanis 1514—16-ig a Wittembergi egyetemen folytatta tanulmányait, mely időben Luther elnöklete alatt tartott vizsgálat eredményekép nyerte el a theologiai licenciátust. Ebből a kolostorból indult el Lulher 1518 okt. 12-én kihallgatásra Kajetán bíboros elé. Luthernak e kolostorban való tartózkodását emléktáblával örökítették meg.

A kolostornak azt a részét, ahol annakidején Luther lakosztálya volt, Luther-Udvarnak nevezték el. 1525- ben karácsonykor az Úrvacsora kiosztása után a kolostornak eme részében Luther hajadonfővel, térd- reborulva mondott hálaadó imádságot.

A kolostorral kapcsolatban említésre méltó a Szent Anna templom, mely 1325-ben épült, 1460-ban tűzvésznek esett áldozatul. Egy részét azonban gyorsan újra felépítették. A templom az evangélikusok birtokába ment át, mely napjainkban is Augsburg egyik legszebb temploma. (Folyt, köv.)

Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a Harangszó fenntartására.

taságból kiemelkedő eziklatömb. A déli oldalon talál valami barlang félét. Tanácsos lesz-e bemenni? Talán egy fenevad búvóhelye ? Kézbeveszi fegyverét s bemegy. Inkább szállóhelynek látszik az utasok számára.

Leheveredik. A barlang nyillásán át a mennyboltnak csodás kékjében gyönyörködik. Bármily szép, néki mégis idegen. Szíve máshová vágyik. Oly elhagyatottnak érzi Imagát. Gondolatai elviszik haza, az ősi házba családja körébe. Vájjon övék-e még a ház ? Vagy hontalanul bolyonganak ők is mint ő ? A távolból tompa morajlás hallik. Szürkés pára homályosítja az eget. Rudnai lelke elborul. Mily könnyelmű volt s bűnös családjával szemben. Mennyi kötelesség s feladat várt volna még reá?! Ott hagyott mindent s hogy meneküljön a büntetés elől, kitette családját a bizonytalanságnak. S meg tudta tenni minden lelkifurdalás nélkül. Jaj de fájt neki ez I Kint mind gyakrabban zúg fel a moraj; az égalja elsötétül. A barlangban is nehezebb lesz a levegő. Rudnai feláll. Majd agyonnyomják a nehéz gondolatok, övéi talán éheznek s ő a nagy világban kóborol, mintha nem volna hozzájuk semmi köze. Iszonyú 1 Hosszú, éles fütty hasítja át az eget. A levegő megmozdul, mint egy mé-