Harangszó, 1930
1930-06-15 / 24. szám
1930. június 15 HARANQSZO. 189 mányaival való visszaéléstől. Mindenek- fölött szereti és imádja az Istent s a Tőle nyert adományokat hálás, gyermeki szívvel élvezi. Jún. 21. Isten Lelkének vezérlete alatt álló élet... Az Isten Lelke útmutatásainak meglátására és követésére alázatos szívre és engedelmes lélekre van szükség. Isten Lelke eleveníti meg a szent Igét, a mely hív engem haza, az atyai házba, hív Jézushoz, hív szolgálatra, hív az örök üdvösségre. Kövessük Isten hívását alázatos és engedelmes lélekkel. Jún. 22. Istent lélekben és igazságban gjgiddó élet. Jún. 4, 1—26. Róm. 14, 17—18. A keresztyén ember élete Istennel összeköttetésben álló, imádkozó élet. Hogy az imádkozó életet élő emberek szeretik a csendet, szeretik a magányt és a hívek közösségét, az bizonyos. De ennek a kegyes életnek nem szabad önző, farizeusi elbizakodottsággá, lelki gőggé fajulnia. Nem is következik ez be ott, ahol Istent valóban leiekben és igazságban imádják. Az Istent lélekben és igazságban imádó emberek: Isten akarata szerint élő emberek, akik olyanok, mint a „hegyen épített vá- TOS • . . Jancsó András. „Elim.“ A „Fébe“ Evangélikus Diakonissza Nőegylet által fenntartott „Elim“ Nyomorék Gyermekek Otthona Nyíregyházán, május 18-án ünnepelte 10 éves fennállását. A Densőséges, megható ünnepség d. e. Vall-kor kezdődött s az Otthon udvarán felállított sátorban folyt le. A megnyitó imádságot és beszédet D. Geduly Henrik ev. püspök mondta, ki nejével együtt részt vett az ünnepségen. A megnyitó beszéd után felolvasásra került az Otthon megalapításának és 10 éves fennállásának története, melyből kitűnt, hogy Isten mi módón adott indítást az Otthon igazgatónőjének, özv. Soltész Gyulánénak és nővérének a nyomorék gyermekek sorsának felkarolására. A jelenlegi telek Vs—1/s részét örökségképen megkapva, azt e nemes célra ajánlották fel. Isten munkatársakat is 'ütött melléjük, kik megértették a magasztos gondolatot és szívük- lelkük melegével állottak a nagy cél szolgálatába. A 2 szoba, konyhából és egy különálló kis lakásból álló Otthon 1920 május 18 án nyílt meg s 1921-ben az egyesület tagjainak áldozatkészsége és önkéntes munkája már a kibővítését is lehetővé tette. Ügy a megnyitása és kibővítése, mint az Otthonba felvett nyomorék gyermekek ellátása és nevelése Isten imádságot meghallgató gondviselő sze- retetéről tesz csodálatos bizonyságot. Többször megtörtént, hogy egészen kifogyott az élelem és a tüzelőanyag, de Isten a tizenkettedik órában mindig megadta, amire az övéinek szükségük volt Jelenleg 10 nyomorék leányka talál az Otthon falai között puha, meleg fészket, keresztyén környezetet s az igazgatónő és a két diaknissza testvér részéről szeretetteljes testi és lelki gondozást. Annak igazolására, hogy milyen nagy áldást jelent ez számukra, hadd álljon itt a beszámolóból egy kis részlet: „Megérkezett az első gyermek, egy földön csúszó 14 éves leányka, kinek 5 éves korában hüdés érte a lábát és azóta nem tudott lábra állani. Atyja a harctéren esett el, anyját pedig betegség vitte a sírba. A kis árva 14 éves koráig a men- hely oltalma alatt állott és sok viszontagságon ment keresztül. Mikor az Otthonba került, nagyon bizalmatlan volt, egész lénye elárulta, hogy még nem részesült gyöngéd szeretetben. Szíve rideg és érzéketlen minden szép és jó iránt. Istent és Krisztust nem ismerő s az életuntság és fásultság nehezedtek fiatal lelkére. Az isteni szeretet melege azonban, mely új környezetéből feléje áradt, mindjobban fehnelegítette a hideg és érzéketlen szívet. Nemsokára megjelent ajkán az első mosoly, kezdte magát otthonosabban érezni s már a virágokban és madárdalban is tudott gyönyörködni. Azelőtt az állatok is figyelmén kívül állottak, de most már lassanként odajutott, hogy az otthon kis báránykája kedves pajtása lett és a kis csibék etetése is örömöt jelentett számára. Lelki világának kibontakozásával lassan munkakedve is megjött és ami mindennél fontosabb, szíve is mindjobban megvilágosodott az Isten megismerésében. óh milyen nagy öröm volt látni, mint alakult át ez a gyermek a szeretet hatása alatt, az életuntságot elfeledte, leikéből eltűnt a bizalmatlanság és egy napon örömtelt szívvel köszönte meg Istenének, hogy nyomorékká lett, mert megértette, hogy csak ezen az utón ismerhette meg meny- nyei Atyját és Megváltóját. Tudott már a leányka imádkozni is, boldogon énekelni, mint akinek semmi oka nincs a szomor- kodásra és minden vágyakozása odairányult, bár minél több gyermek részesülhetne ilyen szeretetben és lehetne oly boldog mint ő.“ A beszámoló felolvasása után a nyomorék leánykák énekszámokat és szavalatokat adtak elő s egy kedves jelenetet játszottak le, melyet az egyik diaknissza-testvér erre az alkalomra irt. A meghatottság könnyei jelentek meg a hallgatók szemében, midőn e jelenetben a leánykák maguk tettek bizonyságot arról, hogy mit köszönhetnek az otthonnak. Azáltal, hogy itt Jézust megismerték, megtanulták a nyomorék test terhét türelemmel hordozni s testi bénaságuk, fogyatékosságuk mellett is örvendező, boldog az életük. A délelőtti hálaadó ünnepély folytalásaképen délután szeretet- vendégség volt az Otthon udvarán, melyen Trauschenfels Elza diakonissza főnöknő tartott biblia magyarázatot. Felismerve és méltányolva azt az elrejtett, csendes, áldásos munkát, mely a Nyomorék Gyermekek Otthonában folyik, ezt a kis ev. szeretetintézményt már eddig is többen részesítették támogatásukban. Ez a 10 éves jubileum bizonyára elősegítette, hogy a figyelem még nagyobb mértékben forduljon „Elim“ felé s Nyíregyháza városa, az állam, evangélikus egyházunk és magánosok is ezentúl még nagyobb szeretettel karolják fel a Nyomorék Gyermekek Otthonát, hogy nemes hivatását minél eredményesebben betölthesse. A keresztyénség helyzete Oroszországban. 6 Irta : Lie. Dr. Karner Károly. De ennek ellenére e régebbi időből tudunk megbízható értesülések révén arról. hogy pl. Poltavában egy lelkészt fel- nyórsaltak, Khersonben egy másikat keresztre feszítettek, Andronik permi püspököt élve temették el, másokat megcsonkítottak, kezüket lábukat levágták stb. A vörösek nyomában járó fehér hadsereg exhumál- tatások és a tetemekről készített fényképek révén gyűjtött össze megdönthetetlen bizonyítékokat arra vonatkozólag, hogy milyen embertelen kegyetlenséggel végezték ki sokszor az egyházak, nevezetesen a görögkeleti egyház lelkészeit. Legújabban ismét hasonló kegyetlenségekről jönnek hírek. Mindezt, mit mór említettem, a szovjet részben úgy igyekszik feltüntetni, mintha itt csak ellenforradalmi cselekvények megtorlásáról volna szó, részben pedig a forradalmi terror túlkapásainak minősít. Nem akarjuk kétségbevonni, hogy ilyenek is előfordultak és hogy a helyzetet elmérgesítette az egyház vezetőinek többszörös ügyetlensége, vagy Tikhon pátriárkának azon eljárása, amikor mindjárt az első egyházellenes rendelkezések után a szov-
