Harangszó, 1930

1930-05-04 / 18. szám

XXI. évfaiyaw. 1930. május 4. IŐ. szám. AilplíotU K A Pl BßLA 1910-bwi. LiptuUJdonos: OoDinttll Lntbar-SiOTOtsíg. A» OnuifOT I.uther-8mffT»l- •ó* UuUloi lapja. Ktilratok, «lóflietésl díjak éa reklamációk a HARANGSZŐ asarkaaató ktadóhiratalának Szombathelyre (Vaavm.) küldendők. Ilóftntóat aUefad Sünden evang. leik*»» *• tanító. Megjelelik nlidti Tiiirm. Az Úr uz én hű pásztorom, Azért meg nem fogyatkozom. •lerkeaaU-MaddklTalal SZOMBATHELY Vs* vármegye. rtókkladóklratal t .Luther-Táraaaág* könyv ktreikediia Budapest, vm„ Sientklrályí-u. H/a. A „HABAN88Z0“ •lSfiietAst ára negyadárr* 1 P Z8 I. Fálárra IP 40 I. Csoportos küldéssel 10*/»-oa ksdTasmény. Aaierfkáka egáes árra 1 dollár; ai utódállamokba a egy ed* t re 1 P m (11 Vándorbotunk. I. János 5, 1. „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisz­tus — mindaz Istentől szü­letett“. . . V ándorok vagyunk ... szükségünk van hát vándorbotra, hogy el ne essünk az élet vándorútján. Lelkűnknek iránytűre van szük­sége, hogy el ne vesszünk a világ hullámos, haragos tengerén. Lá­bunknak meg nem ingó, szilárd talajra van szüksége, hogy bátran haladhassunk a kitűzött cél felé... A mi vándorbotunk... a mi iránytűnk... a mi biztos ösvényünk nem más, mint a hit... az a hit, amelyről János apostol ezt mondja: „A mi hitünk az a győzödelem, amely legyőzte a világot.“ A mi hitünk. .. amely vallja az egy örök Istent, a mi szerető mennyei Atyánkat. A mi hitünk... amely a látható világ változandó- sága és múlandósága fölé emel bennünket a láthatatlan és mégis bizonyos, a mennyet és földet te­remtő örök, szent Istenhez 1. .. A hit útja Istenhez vezet, de a Krisztuson keresztül, s a Krisztus­ban a mindenható Istent könyörülő Istennek ismerjük meg, aki lejött hozzánk a földre, emberek közé, hogy minket megváltson és meg­tartson ... A mi hitünk.. . amely vallja a Jézust — Krisztusnak, akiről így teszünk bizonyságot már bölcsője mellett a karácsonyfák alatt: „Fo- gantaték Szentlélektől... születők szűz Máriától“... akinek keresztje tövében a Golgothán tovább foly­tatjuk a bizonyságtevést: „.. . kín- zaték, Pontius Pilátus alatt meg- feszítteték, meghala és eltemette- ték“... akinek üres sziklasírjából husvétkor az örökélet lángja lobo­gott fel... fény, amely egy el nem múló ország mezőiről hullott alá a halál árnyékának sötét völgyére. Mindezt egészen a szívünkbe fogadni, átérezni és átélni... és akkor eljutunk a keresztyén hit bizonyosságára, a világot meggyőző hitre. Ide viszont az Isten Szent­lelke vezet el bennünket. A Fiú megépíti az Atyához vezető utat... a Szentlélek viszont a Krisztushoz vezető ösvényre terel bennünket! Háromságos egy örök Isten! segíts minket, hogy megálljunk mindvégig ebben a hitben!... S párta és Athén erkölcsei még most is úgy vannak beállítva a mai nemzedékek előtt, mint amik gondolkodás nélkül követendők A múlt század egyik neves francia írója Goquet, alaposan le­rántja mindkettőjükről a leplet. A spártaiakról azt írja, hogy babonásak, restek, csalárdok, hű- telenek, durva és kegyetlen nép, nem méltó a magasztalásra. A szülők felséges kötelességei­ket nem ismerték, gyermekeiket addig vesszőzték, botozták, mig azok meg nem haltak. A fiatalokba belenevelték az egymásiránti gyűlöletet, tanítván egymásközti verekedésre. Szerény­ség, szemérem, finomabb viselke- kedés száműzve volt közülük. Nem elégedtek meg azzal, hogy a helotákat, kik polgártársaik vol­tak, a legalsóbbrendű szolgaságra juttatták, de rosszabbul bántak velük, mint a müveit nemzetek a barmaikkal. Minden ok nélkül gú­nyolták, kínozták, s életüket gyer­mekeik játékává tették. Kegyetlenségük borzasztó volt. Példa rá a peloponnészi háború „E siralom völgyében itt Légy csillagom oh drága hit, E világi j^ujdosáson Légy vezérem, szent vallásom ! Mondd, hogy a hit világával Mint homályos tükör által Látunk most, de jutva mennybe; Szinről-színre, szemtül-szembe. Addig biztatsd én szívemet, Erősítsed én hitemet; utáni cselekedetük, miket az Athé- nákon végeztek. Xenophon állítása szerint, — aki történetíró és had­vezér is volt, tehát szavainak hitelt lehet adni, — nyolc hónap alatt több embert végeztek ki, mint más ellenségek harminc esztendős há­ború alatt. Pausánias nevű hadvezér azzal a váddal lép fel ellenük, hogy a győzelmet nem vitézségükkel vív­ták ki, hanem az ellenséget pénz­zel megvesztegetve győztek. A francia iró megjegyzi, hogy a köztudatba csak azért vitték be a spártaiak nem létező erkölcsei­nek magasztalását, hogy bebizonyít­sák a vallás, különösen a keresz­tény vallás szükségtelenségét. Athénről szóló rajza sem nagyon hízelgő. Azt írja, hogy hasznos polgárait nem becsüli meg. Az igazi hazaszeretet elavult holmi, s a hazáért tett szolgálatokat elfelejtik. A társas életben szerették a dísztelen kifejezéseket, beszédeket. Ilyenekkel színdarabjaik is bő­velkedtek. Aechines és Demosthenes eme jeles szónokaik egymásnak a leg­Mondd, hogy túl e bújdosáson, Lesz majd örökös szállásom.“ Ámen. * Spárta és Athén igazi jelleme. Irta : Páter Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom