Harangszó, 1930
1930-05-04 / 18. szám
138 HARANGSZŐ. 1930. május 4 _ D. Kapi Béla püspök a szombathelyi gyülekezethez. A szombathelyi gyülekezet elnöksége Béla napja alkalmából táviratilag köszöntötte D. Kapi Béla püspököt a gyülekezetnek volt szeretett lelkipásztorát. A köszöntésre D. Kapi Béla püspök, lapunk szeikesztőjéhez intézett következő meleghangú levélben válaszolt: Nagytiszteletii Lelkész Úr! Hálás szívvel vettem a szombathelyi gyülekezet szives megemlékezését s névnapom alkalmával kifejezett áldáskivánságait. Bizalommal kérem Nagytiszteletüségedet: szíveskedjék hálás köszönetemet tudomásul venni s egyúttal azt szeretett gyülekezetemnél is tolmácsolni. Végtelenül jólesik lelkemnek, hogy régi gyülekezetem szeretettel gondol teám s munkámat és életemet imádságába foglalja. Testvéri szeretettel és hálás köszönettel maradok szolgatársa az Úrban: Győr, 1930. április 24. KAPI BÉLA, püspök. durvább gorombaságokat mondogatták. Aristophanes vígjátékai telve voltak szemtelen kifejezésekkel. A fiatalság mezítelen jelent meg a nyilvános játékhelyeken. Benne van egész Athén jellemzése Phocionnak jövendőmondásában mely így hangzik: „Oly köztársaságban, melyben a polgárok szemtelenek, s a becsület hiú agykölteménynek nézetik ; hol az álbölcsek annyira vitték a dolgot, hogy a hős és honfi tiszta törekvései szánalomraméltónak tartatnak : ott lenyugodott már a nap egészen. Nincs senkinek szívében igazság, mindenki nyelve kész a hazugságra. Az alacsony önhaszonlesés nemcsak zsinórmértéke tetteiknek, hanem rúgója is minden terveiknek. Szóval: a bűn örök álomba meríté a lelket, melynek felébredésre nincs többé reménye.“ Megjegyzi végül az író, hogy bár tagadhatatlan, hogy művészet terén elsőrangút produkált Athén, de miután az ember nemesebb lény, nem a kőbe faragott metszetekkel köti össze nemzeti nagyságát, hanem a józan erények virágzásával. Szerzetesből prot. lelkész. Don Gorria, a kiváló bizonyságtételeiről és prédikációiról hires spanyol kath. szerzetes 10 évi lelkiküzdelem és vívódás után protestáns lett és jelenleg az Ebro melletti kis logranói protestáns gyülekezet lelkipásztora. flz Isten népei. Irta: dr. Scblitt Gyula 3 Rudnai édes reményekkel köszöntött be Dalainál. De csalódott. Drágára tartotta a földet. Ötszáz forint holdja. Maga is soknak találta ezt, de Dalai nem adta olcsóbban. Nem sokáig időzött. A kudarc bántotta s elkeseredett hangulatban indult haza felé. Ezer és ezer terv fordult meg agyában, mint lehetne a birtokhoz jutni, de hiába minden. Csak egy valami segítene, a pénz. A föld utáni vágya még erőszakosabb lett, szinte életfeltételnek látta a birtok megszerzését. S az a gondolat, le kell neki róla mondania, bosz- szantotta. Képes lett volna mindenre, csak a birtok lenne az övé. Ijesztő gondolatok lázongtak benne; céljuk csalogató, de végrehajtásuk megdöbbentő. Érezte maga is, hogy tegnap óta nagyot stilyedt, de nem törődne vele, csak a birtok jutna kezére. Lelkivilága olyan volt, mint egy ködös, téli éjszaka: hideg és setét. Két nehéz kő forog egymáson benne s őrlik lassan mindazt, mi szép volt és jó. Autótülkölés veri fel kábultságából. Az autó elrohan mellette. Iszonyú gyűlölettel néz utána, mintha ezen futna az ő boldogA keresztyénség helyzete Oroszországban. Irta : Lie. Dr. Karner Károly. Amióta az angol alsóházban többszörös felszólalásban tették szóvá az orosz keresztyének helyzetét, amióta a német evangélikus egyházak szövetségének vezetősége, az anglikán egyház feje, a canter- bury-i érsek, valamint a vilégproteslantiz- mus egyéb vezérei és végül a római pápa is tiltakoztak az orosz keresztyénség üldöztetése ellen és imádségos könyörgésre hívták fel a keresztyénség millióit, azóta a szorongatott orosz keresztyénség helyzete a világ érdeklődésének középpontjába került. Még azok az újságok is, amelyek pedig nem szívesen nyitják meg hasábjaikat a keresztyénség ügyeinek, szinte napról- napra hoznak híreket az orosz keresztyénüldözésekről. Nekünk, akik ha fogyatékosán is, de mégis csak állandóan igyekezsága. Keze ökölbe szorul s úgy veti utána haragvó pillantását. Messze bent az erdőben az autó megáll. Utasai leszállnak. Valami baj lehet. Rudnai nekilódul, mintha ott akarná őket érni. Nem lehetett nagy baj, mert az autó hamarosan tova berregett. Rudnai lassított. Nem tudta, mit akart, de érezte, nincs már értelme, hogy siessen. Valami feketeséget lát az út porában, hol az imént megállt az autó. Nekiered. Elvesztett kincset sejt. Pénztárca volt. Egy megtömött, nagy pénztárca. Úgy vert a szíve, mintha ezer ördög kalapálna benne. Felveszi. Súlyos. Csak pénz lehet. Vadonatúj bankók szoronganak rekeszeiben. Körülnéz s egy ugrással az erdőben terem. Nem gondolkodott, a megvadult vágy diktálta tettét. Nem ért rá megolvasni. Csupa ezres, lehetett vagy száz darab. Egy fa odvába rejti s néhány pillanat alatt kint van ismét az országúton. Fáradt, kimerült. Idegei vibrálnak, mintha a sátán zongorázna rajtuk. Csak hamarosan ne jöjjenek, mert elárulná magát. Tudta, hogy rajta fogják keresni a pénzt, talán már észre is vették s jönnek. Jó volna letérni az útról, de ez gyanússá teszi, hát ha megismerték ?! így pedig tagadhat. Nem látta senki s ki tudja, már hol vesztették el pénzüket. Ez tünk figyelemmel kísérni az Oroszországban folyó eseményeket, nem újság az orosz keresztyénség súlyos helyzete. De jól tudjuk azt is. hogy milyen nehéz igazán helytálló és a valóságnak megfelelő képet rajzolni az oroszországi helyzetről. Hangsúlyozni kell, hogy a napilapok újsághírei igen nagy részben megbízhatatlanok és egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy tiszta és hű képet alkossunk magunknak arról, ami a szovjet uralma alatt történik. Pedig Európa sorsa, az egész világ számára nagy horderejű kérdéseknek a megoldása, szellemi életünknek, erkölcsi és gondolkodási szabadságunknak a sértetlensége igen nagy mértékben függ attól, hogy hogyan alakulnak Oroszországban a viszonyok, hogy állandósul-e a bolse- vizmus rendszere és állandó rettegésben tartja-e Európát, avagy megbukik. Az orosz forradalom 1917. tavaszán a világháború rettenetes megpróbáltatásai közt szakadt az orosz népre. Még ugyanazon év őszén a bolsevikiek kis csapata megnyugtatta. A bűntudathoz hozzá kell szokni. Csak egy kis időt engedjenek neki, hogy rendbe szedje gondolatait, majd kivágja magát. A föld az övé lesz! Ez a gondolat magához térítette némileg. De a lelkiismeret vádját nem tudta soká kötve tartani. Valami ólmos zsibbadás ömlött el testén. Megáll. Maga elé mered s úgy néz bele a leikébe. Mind tisztábban formálódott ki előtte a tény : Rudnai Béla lopott. Megrettent. Mint a vésztjelző harangkon- gás, úgy vert a szíve. Hallotta, nagyon hallotta, csak úgy sikongott bele: Rudnai loptál! haja égnek állt. Az erdő némasága, mint az orkán vágta füléhez: loptál. Vissza akar fordulni, hogy hozza a pénzt s ép akkor kanyarodik be az autó az erdőn. Már meglátták. Késő. Gyorsan kellett határozni. Ha visszaadja a pénzt, megtudják, hogy lopott, ha tagad, még van remény. Legyen, ami lesz. Az autó megáll. A sofför megismerte Rudnait. Ügye mondtam, hogy Rudnai úrral találkoztunk — mondja utasának. Mit keresnek az urak ? — kérdi észrevehetően erőltetett nyugalommal Rudnai. Pénzt. . . pénzt — kiáltja az ismeretlen úr — s önnek kellett megtalálnia. Itt vesztettük el az erdőben, hol megálltunk, ön
