Harangszó, 1930

1930-04-06 / 14. szám

XXI évfolyam. 1930. április 6. 14. «7SIW1 Alapította K API B fi L A 1810-ban. Laptulajdonol: OanáBtfell Lat&er-ssOTetseo. la Oruágoa Luther-SaSalt* •óg hlvataloa lapja. Kialratok, elótiieté»! dijak ia reklamációk a HARANGSZO aaarkasiló kiadóhivatalának Sxombathelyre (Vasvm.) küldendők. , KlOfiaatáat elfogad Blind au evana. lalkáll áa tanító. Itgjeltilk miDdee mini). HARANGSZO A Krisztusban bizton áll, ki Benne vert gyökeret, Mert erősebb a halálnál a forró, hű szeretet. 4s<triM<(A-«ta<1AI|i*aUI SZOMBATHELY Vaa vármegye. fiók kiadóhivatal i .Luther-Táraaiág' könyv karaikon«.* öudapoit, vm., Sxentklrályl-u. (1/1. 1 „HAHAH08Z0“ alOüaetáil ára negyedávri 1 F 28 1. Kálívre 1 P 40 f. Cloportoa küldéaaal 10*;.-oa kedvnmány. «Marikába ageai árra 1 dollár . aa utódállamokba oegyedávra IP tó fii Bűn és — kegyelem. Róm. 1. B, 20. „De ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bö- völködik.“ Ü gye, mennyire terjed, hatalma­sodik, növekedik a bűn nem- zedékröl-nemzedékre! A romlás folyója kiárad és mindent meg­mérgez, mindent megfertőz, min­dent a kárhozat felé sodor! — De ezzel szemben lássuk meg a ke­gyelem bővölködését is, amely, mint gyógyító vízáradat, felszakad a Golgotha halmán, a kereszt tövé­nél, hogy mindeneket megtisztítson, mindeneket megmentsen, mindene­ket üdvözítsen, akik csak hisznek a Jézus Krisztusban !... Micsoda óriási hatalma van a bűnnek!... Mindent a pusztulás­nak, a halálnak hatalma alá re­kesztett s a halált a félelmek ki­rályává tette!... De micsoda ha­talma van a kegyelemnek, amely magát a halál karjai közé veti, s a Jézus kereszthalálában éppen magát a halált verte le, mindörökre megsemmisítette — és az életet, az el nem múló életet hozta nap­világra 1... Micsoda hatalma van a bűn­nek !... Siralmak völgyévé tette az egész világot... a távozók lel­két félelemmel rakja tele .. az itt maradók szívét szomorúsággal tölti megl... De micsoda hatalma van a kegyelemnek!... Életünket megtartó reménységgel sugározza át.. . tekintetünket a Krisztus ke­resztjére, üres sírjára irányítja... s így ad erőt a szenvedések elvi­selésére ! Az ókorban az újszülött gyer­meket így köszöntötték: Szegény gyermek 1 még csak nem is sejted, micsoda világba érkeztél... Ma, az Istennek örök kegyelme így köszönti a gyermeket a szent ke- resztségben: Ne félj, mert én meg­váltottalak!. .. Régen a temetők kapuja felett ez a sóhaj borongott: „A bűnnek zsoldja a halál!“... Most a kegye­lem ezt hirdeti a sírhalmok között is : „Az-Isten kegyelmi ajándéka pedig az örökélet!“... „Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővöl- ködik: hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre, a mi Urunk Jézus Krisztus által.“ Egyedül R z Evang. Papnék Orsz. Szövet­sége az 1929. év őszén meg­tartott konferenciáján nőegyesületi kérdésekkel foglalkozott. Itt vető­dött fel az evang. nőegyesületek országos szövetségbe való tömörí­tésének az eszméje. Ez a gondolat nem lehet sem új, sem idegen azok előtt, akiknek szívében ég a vágy, minél eredményesebben küzdeni: egyházunk, hazánk, ifjúságunk jö­vőjéért, embertársainkért, a családi élet tisztaságáért. Lehetetlenség az, hogy ev. nő­egyesületeinket közönyösen hagy­nák a megváltozott kor újabb kö­vetelményei, a romboló eszméi, szentségen ideáljai, s az ezek ellen és az ezekért vívóit küzdelmek lehetőségei! Lehetetlenség, m *rt az evan.g nőegyesületeknek evan- géliomi világnézettel kell, — köte­lessége küzdeni a fentebb említett eszmékért. Aki pedig küzd, az nem ismerheti a közönyt! Meg kell te­hát érteniök az új időknek foko­zott éberségre, munkára serkentő szavát is. Istennek legyen a magasságban dicséret, dicsőség az ő megtartó kegyelméért!. . . A hegy melynek magasságát A szem el nem érheti, A tenger, amelynek árját Senki meg nem mérheti, Nincs oly nagy, mint szerelme, Mint Istennek kegyelme. Akik hisznek szent Fiában, Részük lesz nagy irgalmában. Irgalmadban tarts meg engem, Jó Atyám mindenkoron, Engedd a mennyet megnyernem, Ha majd megnyílik sírom. Add, legyek hű gyermeked Es úgy szolgáljak neked, Hogy a bűnt elkerülhessem S kegyelmedből ki ne essem. Amen. „ A régi világ nyugodt, lassú tem­póját hiába szeretnénk visszasírni l Nem lehet I Tétlen tépelődéseinkbe beleszól a rohanó élet... Beleszól és követeli az élni akarótól, hogy akceptálja ezt a megváltozott, nyug­hatatlan fejlődést, s adjon helyet azoknak az új feladatoknak, új formáknak, melyeket a megválto­zott társadalmi élet és gondolat- világ új szükségletei röpítettek az útjába. Ki ne érezné a megváltozott időkben szükségességét annak, hogy felvegyük az érintkezést az elsza­kított testvér-egyesületekkel ? De még ezeken túl is mindazokkal, akik hasonló szellemben küzdenek a/.okért a krisztusi igazságokért, melyeket gúzson lehet ugyan kö­tözni, de megölni nem lehet soha! Ki ne érezné, hogy milyen nehéz ma evangélikusnak lenni? A hatal­mas nemzetek és irigy, gyűlölettel telt ellenségeink között magyarnak maradni ? Ki ne érezné szükségességet annak, hogy egy hittel, egy szeretettel kell Evangélikus nőegyesületekhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom