Harangszó, 1930

1930-01-05 / 1. szám

2

HARANQSZŐ.

1930. január 5,

lyek érték el a legmélyebb és legerősebb hatást, akkor a leglelkiismeretesebb kutatás mellett sem fedezhetünk fel mást, mint azt, amely Krisztus megismerését, Krisztus megértését és Krisztus követését tűzte és tűzi ki élete céljául. A boldogulás útjában Krisztus volt a legerősebb támogatója az emberiségnek a múltban. 0 munkálkodik a legsikeresebben velünk és bennünk a jelenben és Ő lesz az út, az igazság és az élet a jövőben.

Minden vágyunkat és óhajunkat csak úgy kiséri áldás, ha az Krisztustól indul ki és Krisztushoz vezet. Szerezzünk tehát Krisztus dicsőségéből tartalmat a saját lelkűnknek és adjunk abból megindító és győzelmet biztosító erőt a gyengéknek, a kishitüeknek mindig, de különösen most: az új év küszöbén.

Hit tesz a magyar protestantizmus a kölmisszióért?

Ez a kérdés kétségtelenül mindenki szívét mélyen érinti, ki protestáns egyházának nem csak név szerint, hanem szívében is tagja. Magyar protestantizmusunk a jelentősebb protestáns egyházak között az egyedüli, amelyik a kül- misszióért eddig alig tett valamit. Ki akar segédkezet nyújtani ahhoz, hogy ez a szégyenteljes állapot megváltozzék ? *

A Magyar Evangéliumi Keresztyén Missziói Szövetség 26 évvel

ezelőtt kitűzte már a magyar kül- misszió zászlaját. Ma két tagja dolgozik künt a pogány országokban: Kunst Irén Kínában, Molnár Mária az Admiralitas-szigeteken a pápuák között. Ezenkívül körülbelül tíz misszionárius jelölt várja Budapesten, hogy kiképzés végett kültöldi intézetekbe küldje őket a szövetség.

Hogy azonban a szövetség vezetősége ezt a nagy felelősséggel járó feladatot vállalhassa, a magyar protestantizmus szélesebb körű és buzgó támogatására van szüksége. Mindenki, aki e sorokat olvassa, vesse fel magában a kérdést: nem kivánja-e Isten, hogy akármilyen kicsivel én is hozzájáruljak a nagy és szent cél megvalósításához?

Az első, amit e téren olvasóink tehetnek, a Hajnal című egyetlen magyar külföldi külmissziói lapra való előfizetés és előfizetés-gyűjtés. E lap havonként 16 oldal terjedelemben jelenik meg és rendkívül érdekes missziói cikkeket közöl. Különösen nagy érdeklődést keltenek azok a hosszú levelek, melyeket Molnár Mária ír a pápuák között folytatott munkájáról s melyeket a lap rendkívül érdekes képekkel is illusztrál. A Hajnal emellett a legolcsóbb magyar evangéliumi lap: évi előfizetési díja csak 1.50 P — éppen azért, hogy más lapok elő- fizeiői is megrendelhessék. Aki megismeri, soha többé meg nem válik tőle.

Ezenkívül mindenki hozzájárulhat adományaival is a magyar proTörténnek még csodák.

Irta: Irányt Kamillné.

Kicsi, fehér ház simult a templom oldalához, mint gyermek — a biztos védelem tudatában — édes anyjához. Nagy, néma csönd ölelte körül az egész házat. Rég elmúlt már az az idő felette, mikor még vidám gyermekek pajzán kacagásától visz- hangoztak a fehér falak. De most szinte fáj, szinte zokog ez a nagy-nagy csend.

— Beteg a tiszteletes úr... Talán utolsó napjait éli... — suttogta hangtalanul a néma csend.

Hiszen az igaz, hogy már öreg a tiszteletes úr, de mégis, mégis nem a teste, hanem a lelke kapott halálos sebet. Becsukták előtte a templom ajtaját. Kizárták durva, sértő szavak kíséretében az Isten házából, ahol egy hosszú, küzdelmes életen keresztül hűséggel szolgálta az Urat. Hirdette az egyetlen tiszta s örök igazságot: a Krisztus evangéliumát.

Ott esett össze a templom lépcsőjén. Úgy hozták be, mint egy tehetetlen, beteg gyermeket. Nem szólt azóta egy szót sem. ügy érezte, nincs már életének semmi célja ... Elnyugodott benne minden életerő.

A tiszteletes asszony naphosszat ott ült

az ágyánál, fájó szívvel, kétség és reménység között. Szeretettel simogatta betegének erőtlen, reszkető kezét.

— No, édes öregem, ugyan megijesztett engem I Hát illik ez .. . ? No no ! már azt hittem : itt akar hagyni — beszélt hozzá anyáskodón, mosolyogva. — Hála Istennek csakhogy már túl vagyunk a vesz lyen. Az arca már visszakapta a régi szinét... meglássa nemsokára megjön a régi ereje, a régi kedve i3 ...

Szegény jó öreg asszony igazán nem tehetett róla, hogy egy erős köhögési roham miatt hirtelen el kellett fordului betegétől, nehogy a párja arcáról lerívó szenvedések utolsó szavait zokogásba fojtsák.

— No látja, látja ... — fordult aztán vissza — siettem a jó hírt közölni mielőbb magával s így a torkomra szaladt a sző.

— Jó hírt... ? — rebbent fel kérdőn a beteg pillantása.

— Persze, hogy azt. .. Vagy talán azt gondolta, örökké fog már tartani ez a felfordult világ ... — s lehunyt szemekkel gondolta utána: — óh, ha tudná, hogy most tombol csak igazán az ördög ... 1

— Igen ... igen — folytatta élénken, amikor látta, hogy szavaira a beteg érdeklődéssel fordul feló — a harangozóné jött ma a hírrel, hogy ide akarnak jönni az

testáns külmisszió kifejlesztéséhez. A szövetség szívesen küld perselyt mindenki számára, miáltal lehetővé válik filléres adományok gyűjtése is. Előfizetések, adományok, továbbá persely, vagy Hajnal mutatványszám iránti kérelmek a Magyar Ev. Kér. Missziói Szövetség címére (Budapest IX., Üllői-ut 19..

II. 4.) küldendők.

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Ami pusztulásba visz.

Jan. 6. A hazugság. Csel. 5. 1—11. Utón, útfélen találkozunk vele, de sohasem vesszük eléggé komolyan és nem számolunk le vele. Valahogy nem is ellenséget, romlásunk egyik okozóját látjuk benne, hanem régi ismerőst, sokan segítőtársat keresnek benne. Megszokják kicsiben, folytatják nagyban, először szemlesütve engedik szóhoz jutni, később szemrebbenés nélkül engedik életükben érvényesülni Otl van a családban, a társadalomban, a kicsi gyermeknek épúgy, mint a felnőttnek ajakán. Nem gondolunk súlyos következményeivel és nem számolunk azzal, hogy Isten ezt nem tűri el, hogy érte meg ne büntessen.

Jan. 7. Az irigység. I. Mózes 4, 1—16. Kain lelke tért hódit ma nagyon ebben a mi önző világunkban. Ha valakinek van valamije, ezt már irigyli a másik, ahelyett, hogy örülne neki. Hány helyen látjuk megnyilatkozni és hányféle formában I Sokszor leplezetten jelenik meg, sokszor leplezetlenül s teszi az emberek életet, ami úgyis annyi panasszal van tele. a bajok, a gondok miatt, meg nehezebbé és gondterhesebbé. Mit teszünk mi. hogy ez az ősbűn megtöreltessek es éleiromboló, tönkretevő erejébőt veszítsen 7 Küzdünk-e eléggé ellene a magunk életeben és odavisszük-e imádságainkban az Úr elé, hogy az Ö ereje bennünk és általunk másokban megtörje?

istentagadók. .. megkérni magát. . . megbánták már, amit tettek .. .

— Jaj 1 Istenem... 1 — jajdult fel belül, mintha reménykedne a jó öreg. Pedig ha tudná, hogy érte jönnek ... 1 El akarják vinni. .. Nem hiszik, hogy beteg . . . Így mondta Zsuzsi, a arangozóné. Tovább már nem várnak, mert azt mondják, az ő helye is ott van, ahol a többi népbolondítőé. A jegyző után mindjárt másodiknak van felírva a fekete-listára.

A beteg ajka megmozdult, mintha beszélni akarna. A gyötrődő öregasszony e mozdulatra mohón hajolt föléje, hogy ellesse a napok óta néma ajkakról az első szavakat.

— Jöjjenek... várom őket... — Suttogta alig hallhatóan.

A szegény jó tiszteletes asszony tovább már igazán nem maradhatott a szobában. Gyors léptekkel sietett ki a kis konyhába. Ott már sírhatott. . . Ott már levetnette magáról a vidámság álarcát.

— Én Uram! Én édes Istenem, ne hagyj el... Adj erőt ezekhez a nehéz percekhez ... Uram I tégy valami csodát... ne engedd, hogy diadalt arasson a gonosz felettünk ... 1 — imádkozta fel könyörgő szavait az egekbe.

Egyszerre lármát hallott. Zűrzavaros