Harangszó, 1930
1930-01-05 / 1. szám
HARANQSZÖ. 3 Jan. 8- A gyűlölet. 1. Mózes 37, 1—11. Aho! az előbbi megvan, jelentkezik ez is. József testvérei is az irigységen kezdték és ez gyűlöletbe csapott át, ami oly nagyon úrrá lett rajtuk, hogy egy jó szavuk nem volt testvérükhöz s még az életének kioltására is készek voltak Óh de rettenetes dolog, ha valahol a gyűlölet lesz úrrá az emberek között I Micsoda pokollá lesz olt az élet, hogy tönkretesz mindent! Elvakulttá teszi az embert, hihetetlen dolgokra képesíti, amit maga sem hitt volna azelőtt, hogy megtesz s amit legtöbbször már késő bánat, lelkiismereti vád követ. Jan. 9 A képmutatás. Luk. 18, 9—14. Milyen súlyos ítélet hangzik a képmutató farizeus felett ebben a részben. Nemcsak az emberek előtt, hanem még az Isten előtt is mást mutat, mint ami. Különbnek tartja magát más embernél, erdemet kovácsol magának képzelt jótetteiből az Isten előtt. Ha figyeljük lelki arcának vonásait, nem ismerünk rá olyan vonásokra, amik bennünk is megvannak ? Meglátjuk e, hogy mennyire kárunkra vannak ezek a vonások, eltorzítják a lelki arcunk, tönkreteszik az életünket? Míg másokban ostorozzuk, küz- dünk-e ellene önmagunkban ? Jan. 10. Tisztátalanság. Máté 5. 27—28. Efezus 5, 1—6. Mennyire szükség van ezekre a figyelmeztetésekre, amiket itt hallunk. Diadalmenetét tartja a mi korunkban a tisztátalanság s ahol megjeleuik, új meg új áldozatokat szed, ígéretes életeket tesz tönkre, családi boldogságokat dúl fel. S nem rettennek meg tőle mégsem az emberek, nem szállnak síkra az ellene való küzdelemben, hanem megalkusznak vele sokan. Összeegyeztethetönek tartják a ke- re8ztyénségükkel Bizonyságot teszünk-e arról, hogy ezt Jézus szelleme nem tűri el, ahol tehetjük, követeljük-e a krisztusi életmérték alkalmazasat ? Vagy elnézünk felette ? Ez bűnpártolás I Jan. 11. Békételenség. Jer. 6, 10—14. Pusztulásba juthat egy ember, vagy egy nemzet, ha nincs békessége Istennel, s Benne csak szigorú Birot és nem szerető Édesatyát lát. ha nincs békessége önmagával a Krisztus által, ha nincs békessége 1930 január 5. ________________ kia bálást. Kinézett az ablakon és látta, hogy a házuk felé igyekező legénycsoport- tói ered az. Letörölte a könnyeket arcáról. Elcsendesedett — Ha ki kell ürítenem fenékig a keserű poharat, legyen meg az Isten akarata — gondolta magában. Ráfordította a kulcsot a konyha ajtajára és átment az irodába. Ez volt legtávolabb a beteg szobájától, innen nem igen hangzott át a hangos beszéd. A kis csapat éktelen lármával közeledett. Vastag szivarok, cigaretták parázslot- tak ki a fiúk szájából. Meglátszott minden mozdulatukon, hogy egy kis szesszel is bátorítgatták magukat, mielőtt ennek az ügynek az elintézéséhez fogtak. Durva szavakat dobáltak egymás felé. — No, most mutassa majd meg az öreg, hogy hogy kell hitből élni! — engedte ki a szót fogai közt hetykén egy kis tömzsi legény. — Ammán igaz! Most rángassa elő a Krisztusát, hogy segítsen rajta, — tódította a másik. Az iroda előtt a tornácon megálltak egy pillanatra. Volt köztük olyan, aki a lábát csuszolgatta a tornác kövén, vagy eldobta a cigarettáját. Nem is tudatosén tették külső életkörülményeivel, mindig csak zúgolódni tud, de megelégedni, ha szűkösen van is anyagiakból, soha, ha nincs békessége embertársaival s nem tud másokra jó szemmel nézni, hanem csak irigységgel, ellenséges érzülettel. Nem ez is egyik oka annak, hogy a romlás utján haladunk lefelé, mert kiveszett az életünkből a békesség érzése ? Vagy mi nagyon nagy békességben élünk ? Jan. 12. Hitetlenség. Lukács 19, 41—47. Jeruzsálem azért pusztult el, a zsidó nép azért szóródott szét a világban, mert nem hitt abban, akit Isten elküldött hozzá, a Jézusban. Istennek vannak eszközei, hogy megbüntesse a hitetleneket. Megragadjuk-e azokat az alkalmakat, amelyekét Isten ad még, hogy hozzá megtérjünk, a Krisztusban hívőkké legyünk, nehogy mi is azok- a sorsára jussunk, akik a kegyelmi időt elmulasztva hitetlenségük miatt elpusztultak? Isten vár és hív bennünket megtérésre, hiszünk e abban, akit nemrég újra elküldött mihozzánk ? Hiszek-e én élő, személyes hittel? Ha igen, elkerülhetem a pusztulástI i. I. Templomavatás Csikvándon, Dec. hó 2'2-én áldotta meg dr. Knpi Béla püspök a csikvándi ev. gyülekezet újjáépített templomát. A községbe érkező főpásztort hatalmas tömeg és üdvözlő küldöttségek fogadták. Hatalmas lendületű avató beszédében kiemelte a cs*k- vándiak áldozatkész egyházszere- tetét. A cűkvándiaknak Amerikában is van gyülekezetük, ahol amerikai újában a püspököt szintén igen nagy szeretettel fogadták. Kiemelkedő mondat a beszédből: „A templomok Isten dicsőségére, az ö országának keresésére, nem pedig a talán, csak úgy a szokás hatalma alatt, mert eddig így lépték át ezt a küszöböt mindég. No de ki is nevették ezért most a többiek őket. — Hé...! Hát mit gondolsz, ki itt most az úr... ? Mit készülődni olyan tempósan? Senki Pis'ája, a falu direktóriumának teljhatalmú elnöke tette rá kezét elsőnek a kilincsre. Az ajtó felpattant. Borgőzzel, csípős szivarfüsttel keveredett hideg húzódott be utánuk. Pillanatnyi csend lett. amint a tisz- teletes asszonnyal szemben találták magukat. Az öregasszony pár lépéssel közeledett feléjük. Senki Pistája megállt előtte helykén, szétvetett lábakkal s gőgösen kiáltotta oda: — Eljöttünk ide is elvtársnő 1 A fehérhaju asszony ezekre a szavakra egészen közel jött a fiúhoz. Ránézett azokkal a lélekbelátó szelid szemekkel a het- venkedőre s csöndesen az ő jóságos hangján megkérdezte: — És mit akartok itt Pisla fiam ... ? — Csak így, csak ennyit: mit akartok itt Pista fiam... ? Oh hiszen neki régi ismerőse volt a Senki Pistája. És mi történt? Senki Pistája, a direktórium nagyhatalmú elnöke úgy megingott felekezetek elválasztására épülnek." Az ünnepély alkalmával a helybeli vegyeskar Kristóf tanító vezetésével finom felfogásban és kidolgozásban két Kapi féle kart adott elő. Németh Károly esperes és Horváth Béla lelkész imádkoztak. A megjelentek és üdvözlők között ott voltak: Csikvándi E. g. főtanácsos, László M. püspöki titkár, Németh K. esperes, Gyarmati D. , Horváth B. lelkészek, Purghly E. főszolgabíró, Kovács, Farka« hírlapírók, dr. Nagy Benő kir. já- rásbiró, dr. Lehötzky P. körorvos, Nagy Mihály főjegyző, Kutassy J. tanár, Rácz S. közs. tanító, Kristóf K. ev. tanító, Kozma József biró, Zámolyi F. tűzoltó par.-nok, Aígner A. urad. tiszt., Bojsza műasztalos, Csehi építész, stb. stb. Az ünnepély után közebéd volt a lelkészlakon. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A gyermekvédelem nagy részben — mondotta legutóbb dr. Németh Péter, a fiatalkorúak bíróságának tanácselnöke — a fiatalkorúak bíróságán nyugszik. Hogy ez milyen hatalmas dolog, ennek dokumentálására idézi az amerikaiak felfogását, akik a fiatalkorúak bíróságát a század egyik legkiválóbb intézményének tekintik. — A gyermekek, főleg proletár- szülőktől származó gyermekek, vannak kitéve legjobban a züllésnek. A ezekre a szavakra, mintha valami súlyos kővel dobták volna meg. Pedig hát csak egy melegen csengő szó hullott a szívére. Egy szó, amit ő talán még sohasem hallott — Nem...? Nem hallottad még sohasem...? — dobbant meg hirtelen kérdő- lég a szíve. Senki Pistája igazán nem volt a megérzések embere. Mégis, most hogy ez a két szó ott lüktetett a szívében, valami olyasfélét érzett, mintha valami nagy má- zsányi sulyak szakadoznának le róla. Mintha ez a jóságos bang, ezek a kedves szavak, mint valami puha angyalkéz kiemelnék őt az embertelen, vad indulatok láncainak erős szorításából s emelnék.. . vinnék feljebb, mind feljebb. A szeme tisztult, a szíve csitult amint emlékeinek a szárnyain a magasba repült.. . Lelke megnyilt és látni kezdett. Nem a hetykén felszegett fejű fiukat... nem ... I Azokat már észre sem vette... De látott egy kis fiút: a Senki Pistáját... a maszatos parányi kis kondás-gyereket... Látta a kis Pistát a fülledt, áporodott szagu istálló kemény dikóján nyöszörögni .. . Tisztán érezte a sós könnyeket szájában, melyek tehetetlen kínjában sűrűn permeteztek alá a láztól vörös, koravén kis gyermekarcon... Szinte hallani vélte, amint ott vinnyog,
