Harangszó, 1929

1929-06-23 / 26. szám

204 HARANQSZO, 1929. június 23 Mihály özvegye a maga költségén állíttatott a pápai új templomba új oltárt és a takácsi filiának több hold földet hagyott. Majd sűrűn következtek Schier Károly, Bognár Gábor, Bráder Sámuel gazdag ha­gyatékai. A kerületi gyámintézet pedig azzal honorálta Gyurátz buz­galmát, hogy a Királyföldy-alapít- vány legelső jövedelmét is, 265 forintot Pápának szavazta meg templomépítésre. Bezzeg, most el­hallgattak a zugolódók. Látták, hogy nem vesztett, sőt sokat nyert az eklézsia. Királyföldy Thomay által akarta Pápát gazdaggá tenni. Általa is gazdag lett volna bizonyára lelki­ekben és anyagiakban egyaránt. De Istennek hála, Gyurátz, lelkész­szel sem veszített az eklézsia, ők magok, a két jeles pap, soha sem voltak vetélytársak egymás között. Most már sír domborúl mindkettő felett, az egyik Pápán, a másik Szegeden. Legyen áldott emlékük 1 Boldog idők, midőn ilyen jeles nagy papok és ilyen bőkezű jól- tevők között választhattak az ek­lézsiák! Mikor következik majd az ilyen eseteknek folytatása? Egy művész neve. Az ókorból ismeretes az a dombormű, melybe a művész olyan ügyesen beleírta a saj§t nevét, hogy nem lehetett eltüntetni a műről. Mert ha eltá­volították volna, elrontották volna a szobrot. — Isten is igy akarja nevét életünkbe Írni. akkor azt a kalapot hoztad haza 8 eldug­tad a szekrényedbe. Én nem tudtam nyu­godni s amikor te elmentél hazulról, fel­kutattam azt a kalapot Nem tudtam mire vélni, hogy minek az neked, hogy mi a szándékod vele ? Hát visszatettem a he­lyére. De előbb krétával egy kis keresztet rajzoltam a bélése alá. S ez a kalap pár nap múlve eltűnt a helyéről. S a templom kigyulladt. És ép tegnap hallottam, hogy azt a szerencsétlen Kis Istvánt a kalapja juttatta a börtönbe. Azt ott találták meg a kazlak körül. Ekkor rettentő gyanúm tá­madt. S hogy erről meggyőződjem, ma hajnalban elmentem a megye székhelyére a törvényszékre. Ott elkértem a kalapot s a bélése alá néztem. S az a kereszt ott fehérlett. Azt hittem, szörnyet halok. Egy­szerre tudtam meg mindent, mindent. Oh, bér ne éltem volna meg ezt a napot 1 Sze­gény apád mit gondol most rólad onnan a magas égből ? Oh Antal, oh Antal, hogy ezt meg kellett érnem I ? Te vetemedtél ilyenre I Te, aki oly jó gyerek, aki oly val­lásos ember voltál valamikor I Oh, hová is tette Isten az eszedet ? Mi késztetett erre a cselekedetre. A fiú megadással tűrte a szemrehányá­sokat és szinte jól estek mér lelkének a vádló szavak. (Koljt köt.) Akiknek fáj a múlt... Akik még sirattok megszakadt szép múltat. Ezer messzeégő dicsőség tűzét. Fénylő magyar napot, az égről lehulltál, Akiknek fáj még a nem múló sötét. Fogjatok össze, csak kevesen vagytok Jaj, a vaksötétben el ne essetek ; Engedjen végre irhatatlan dactok. Tegyétek össze pártos kezetek. Nézzétek ... a kereszt messziről világol: A mohácsi nagy sírt önkéz hantolá. — Nézzetek vissza a Kárpátok faláról Tatárok tengere hömpölyög alá. A jó magyar vér, habzó tiszta, drága, Sajónak vizét mint bíbort feste meg ; A győlölködés a halált megássa, Tegyétek össze pártos kezetek. A magyar föld sorsa : a magyar nép sorsa. Az eke temetőn járatja vasát, A zúgó vihar itt apánk porát hordja, Az esti szellő is róluk mond danát. Mégis a példán a rúton, a szépen Nem tanul s buzdul fel magyar lelketek : Átok volt a viszály mindig e népen. Tegyétek össze pártos kezetek. Az égő napnak mily messze tűz sugára, Réteken, mezőkön életet fakaszt. Ezernyi kis csillag parányi világa Külön-külön égve, nem adhatja azt. Messze ragyogta fényes dicsőséged Letűnt múltak napján ezer tettetek, Holt csillag lettél, nincs csak sötétséged. . . Tegyétek össze pártos kezetek. Feltámadásra vár a nagypénteki gyász. Az éjjelt is váltja fényes napkelet. Kacagásra fordul majd a fájó sírás, Bepiszkolt porból is kél szép épület. Én hiszek hazám feltámadásodban Fiaid szívében ha lesz szeretet; Ha majd könnyesen szent békét fogadva Egymást ölelik a testvér-kezek. Buti Sándor. Püspöki egybázlatogatás a tolna­baranya-somogyi együ.-megyében. ♦ 2. Murgára menet a járáshatáron Laki Zoltán a völgységi járás főszolgabirája, a község bejáratánál az elöljáróság, a temp­lom előtt gyülekezete élén Gyalog István lelkész fogadta és üdvözölte a püspököt s a gyülekezeti énekkar énekkel köszön­tötte. Iskolavizsgálat után itt is istentiszte­letet. majd közgyűlést tartott, ezután pedig az elöljáróság részvételével barátságos közös ebéd volt a községi díszes kulturház termében. Délután Kéty következett meg­látogatásra. Megható volt az a meleg ra­gaszkodás, mellyel a gyülekezet püspökét fogadta. A község elején Rumi Ernő fő­jegyző az elöljárósággal, a templom előtt Gyalog István lelkész a gyülekezettel, an­nak iskolájával. Nőegyletével fogadta me­leg szeretettel. A püspök mindenekelőtt megtekintette a lelkész neje által rende­zett kiállítást, melyen a község asszonyai­nak nagy szorgalommal készített kézi­munkái voltak kiállítva. Kedves meglepe­téssel is szolgáltak a püspöknek, ami­kor hat leányegyleti tag szép beszéd és bibliai mondás kíséretében egy-egy saját maga készítette kézimunkát átadott láto­gatása emlékéül. Meghatva mondott köszö­netét szíves figyelmükért. A kiállításról az óvodába sietett a püspök, amelynek kis növendékei vezetőjük figyelmességéből kedves kis verses mondásokkal és dalok­kal köszöntötték őt és a vendégeket. Az iskolalátogatás után istentisztelet és köz­gyűlés volt, majd tisztelgések következtek. Este közös vacsorára gyűltek össze a püspök, a gyülekezet és község vezetői, melyen szebbnél szebb karokkal szerzett meglepetést a gyűl. vegyeskar, melynek nemcsak a gyűl. férfi és nőénekesei, ha­nem lelkészné, tanítóné és főjegyző is tagja. Kétyről igen kedves emlékkel foly­tatta a püspök útját Kalaznóra, hova május 29-én délelőtt érkezett. A lelkész fiatal neje nagyon súlyos betegségének és a közelgő végnek sejtelme ülte meg a lel­keket ebben a gyülekezetben. Amikor a lelkész köszöntötte a körükbe érkező püspököt, vele együtt az egész gyüleke­zet könnyezett és siratta a távolban szen­vedő papnéjét. Sajnos, a sejtés nagyon hamar valóra vált I Az iskolalátogatást itt is az istentisztelet követte, amelyen kivételesen a helyi lelkészt a püspök fel­mentette a prédikálás alól s egyedül ő hirdette a szent igét. A közgyűlés és kö­zös ebéd után Varsád következett. Itt is az elöljáróság, gyülekezettel a lelkész, dalárda-ének, iskolásgyermekek fogadták a főpésztort, aki ünnepi istentisztelet után a közgyűlésen megvizsgálván a gyüleke­zet szellemi, erkölcsi, anyagi ügyeit ezen gyülekezetben is külső rendet, belső szer­vezettséget, hűséges lelkipásztori és iskolai munkát talált. Este a lelkészcsalád ven­dége volt, másnap május 30-én reggel folytatta útját bdvari leánygyülekezetbe. Lovas és biciklis banderisték kíséretében érkezett a községbe, ahol az elöljáróság, a szép dombon épült templom előtt pedig. Aikelin Lajos lévita-tanító fogadta ének­karral és üdvözlő beszéddel. Rendezett viszonyok közt élő erős, népes leánygyü- lekezetet talált itt a püspök, jó iskolákkal, buzgó néppel. Sajnos, a gyönki anya­gyülekezettől való távolsága nagyon meg­nehezíti a lelkész részére az odajulást és a lelkipásztori munkát. Istentisztelet előzte meg itt is a közgyűlést, majd ebéd követ­kezett a tanítólakon s utána indulás Gyönkre. A gyönki gyülekezet és maga a nagyközség is mindenképpen kedvessé, emlékezetessé igyekezett tenni püspöke számára az ott töltendő néhány órát. Levente lovasok, biciklisek jöttek eléje, talpon volt az egész városka, még a magánházak is fel voltak több helyen vi­rágozva, zészlózva. Az elöljáróság üdvöz­lete után a lelkészlakon összegyülekezett hívek élén Mühl Sándor lelkész üdvözölte a püspököt, aki meglátogatta az iskolá­kat, majd az egész gyülekezettel kivonult a temetőbe. 110 hősi halottjának emlékére emlékfákat ültetett ott a község, megjelölve mindegyiket emlékoszloppal s egy-egy hősi halott nevével. Reich Oszkár főszol­gabíró nyitotta meg az ünnepséget, majd a püspök megindító, szép beszéd után megáldotta az emlékfákat. Ezután isten- tiszteletre vonult az egész gyülekezet, majd a közgyűlés következett. Este 70 terítékes vacsora volt a kaszinóban a vá­ros minden felekezetű és rendű tagjainak részvételével. A lelkészcsaládnál eltöltött éjszaka után 31-én reggel Tolnatamásiba indult a püspök. A járáshatáron dr. Szabó Elemér főszolgabíró váltotta fel Reich Oszkár főszolgabírót, akinek járása terü­letén a körüt nagyrésze lefolyt. A község üdvözlése után az iskolaimaház előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom