Harangszó, 1929
1929-06-23 / 26. szám
1929. június 23 HARANQSZO. Zóborszky Kálmán tanító köszöntötte gyülekezetével a föpásztort. aki ezután iskola- látogatást. majd istentiszteletet és közgyűlést tartott. Ennek végeztével 21 küldöttség következett, köztük a róm. kath. hitközségé, amelynek beteges, megtört prépostplébánosa megható szavakkal üdvözölte a püspököt és kívánt munkájára áldást. Itt is közös ebédet rendezlek a püspök tiszteletére, a nagyközség felekezeti kü- lömbség nélküli részvételével. Délután Nagys2okoly meglátogatása következett. Báró Kornfeld Zsigmond gyönyörű négyes- fogatán vonult be ide a püspök. Az elöljáróság, majd a templom előtt a gyülekezet és lelkésze, s a református hívek élén Kiss Ferenc lelkész köszöntötték. Iskolalátogatás, istenitisztelet, közgyűlés következett ezután, amelyen örömmel állapította meg a püspök, hogy a gyülekezet, mety évekkel ezelőtt nagy anyagi válsággal küzdött, megerősödésnek indult és bár vannak nehézségei, készséggel hordozza a reá nehezedő terheket. A lelkész- családnál eltöltött vacsora és éjszaka után a püspök tovább folytatta útját Szárazára. Itt is a községi elöljáróság, majd dalárdaének után gyülekezete élén a lelkész és iskolák fogadták a főpásztort, ki meglátogatván az iskolákat, istenitiszteletet és közgyűlést tartott. Talált itt is buzgó, áldozatkész gyülekezetét, lelkiismeretesen dolgozó vezetőket és szép eredményeket. A következő gyülekezet Keszőhidegkut volt. Lovas leventék kísérték be főpósz- torunkat a községbe, ahol az elöljáróság után az énekkar éneke végeztével temploma előtt gyülekezetével a lelkész üdvözölte. Iskolalátogatás, istenitisztelel. köz- gvűléstartás volt itt is a püspök munkája. Nem nagv a gyülekezet, de hívek és vezetők megértéssel. áldozatkészséggel, buzgó hűséggel teljesítik kötelességüket, aminek eredménye meg is látszik a gyülekezet külső és belső képén. Innen a püspök és kísérete Mechwart Ernő kormányfőtanácsos, egyházmegyei és gyűl. felügyelő belecskai kastélyába ment vendégül. Másnap, június 2-án a tolnanémedii gyülekezetét látogatta meg a püspök. A lovasleventék kíséretében vonult be a községbe, hogy fogadja az elöljáróság köszöntését. A templom előtt, összegyülekezett hívei élén Eösze Zsigmond lelkész fogadta főpásztorát, aki itt is megvizsgálta az iskola munkáját, istenitiszteletet és közgyűlést tartott. Elismeréssel emlékezett meg a szelíd lelkületű lelkész több évtizedes önzetlen és eredményes munkájáról, amely közben mindenkor csak egyháza, gyülekezele érdekeit szolgálva önmagáról megfeledkezve töltötte el egvmás utón következő esztendeinek napjait egyszerű zsuppfedelü hajlékában. Islenitisztelet után megáldotta és rendeltetésének átadta a püspök az özv. Bach Jenőné, Busbach Janka által adományozott értékes ezüst úrvacsorái edényeket. melyeket az adományozó megbízásából Bauer Ilonka igen szép beszéd kíséretében ajánlott fel egyházának. A lelkészháznál elfogyasztott ebéd utón az utolsó megállóhelyre, Belecskára indult a püspök és kísérete, hová szintén lovas és biciklis leventék kíséretében vonult be. Az elöljáróság és a gyülekezet üdvözlése utón meglátogatta a két iskolát, istenitiszteletet és közgyűlést tartott s megállapította, hogy ebben a népes filióban van hithűség, áldozatkészség, amit a szép, nagy templom és az iskolaépület felépítése is bizonyít. A lelkészt és lévitatanítót buzgón támogatja 205 munkájában Belecskai Mechwart Ernő felügyelő, aki mindenkor nagy érdeklődést mutat ügyei iránt. Püspök ezen gyülekezettel befejezte egy- hózlótogató körútját a tolna-baranya-somo- gyi egyházmegyében, de ezzel együtt befejezte az egész nagykiterjedésü egyházmegye meglátogatását is. Az egyházmegye részéről Schöll Lajos főesperes meleg szavakkal köszönte meg azt a fáradhatatlan, mindenre kiterjedő eredményes munkát, melyet a püspök közöttük végzett és kérte, hogy a jövőben is jelenjék meg közöttük, hogy bölcseségével, nagy tudósával, tapasztalataival irányítója, tanácsadója legyen gyülekezeteknek és vezetőknek. A püspök örömmel állapította meg, hogy az egyházmegyében rendet, munkásságot, buzgóságot, áldozatkészséget talált mindenütt s az ott nehéz munkában eltöltött, de sok örömet szerző napokat élete legszebb napjai közé számítja. Végül megköszönte az egyházmegye vezetőinek, hogy őt oly kitartással kisérték és támogatták munkájában és megosztották vele a körutak örömeit és fáradalmait. A püspök titkárja kíséretében Budapesten ót június hó 3-án tért vissza Győrbe, hogy 8-ón már újabb egyházlátogató körútra induljon a soproni felső egyházmegyébe. L. M. (Vécé.) Mennyit adjak ez évben a misszióra? Ha megtagadom ez idén missziói adományomat, akkor a hittérítés félbenhagyásához járulok. Ha kevesebbet adok, mint eddig, megkisebbítem a most folyó munkát. Ha annyit adok, mint máskor, segítek megtartani a már megnyert területeket, de ellene vagyok a haladásnak. Jelszavam : „Tartsd a vá^at“ s elfelejtem, hogy az Ur nem akarja, hogy katonái egy védett várban húzzák meg magukat. Az ő serege mindig mozgósítva van s így vezényelve: „Előre!“ Ra nagyobb összeget adok, akkor elősegítem azt, hogy új területeket foglalhassanak el Jézusnak. OLVASSUK A BIBLIÁT! A szomorúság áldósa. Jún. 24. Jézushoz vezet. Máté IX. 18 —26. Két reménytelen helyzet. A főember is, a beteg asszony is mór mindenfelé kerestek segítséget. Mór sok utat tettek és sokat áldoztak, hogy szomorúságuktól szabaduljanak. És most: a főember leánya meghal és a beteg asszonynak pedig már nincsen reménye a gyógyulásra. Azaz egy van I Szomorúságuk ellenállhatatlanul odavonja őket az Úrhoz. Szomorúsága mindegyikünknek van. Vajha a mi szomorúságunk is alkalmas volna arra, hogy egészen az Úrhoz vonjon. Jún. 25. Alázatossá _ tesz. XXV. zsoltár 1—7. Dávid király az Úrban bízik. Dávid, amikor szomorúság veszi őt körül: nem elégedetlenkedik és nem hivatkozik hűségére, hanem ellenkezőleg megalázkodik és bűnbánattal közeledik az Úrhoz. Oh menynyire van nekünk szükségünk e tanításra, akik annyira bízunk önönmagunkban és annyira jóknak tartjuk magunkat. Nem egy gőgös emberi szívet tört már meg az Ur szenvedések és szomorúságok által. Jún. 26. Könyörgésre késztet. Hóseó.s V. 15—VI 3. és Márk V. 22-23. Mi. sajnos. imádkozás nélküli nemzetség vagyunk. Keveset térdelünk, keveset imádkozunk igazán a mi Urunkhoz. A jó napokban a nép elfordult Istentől, jó napjaiban Jairus nem gondolt az Úr Jézussal, a szomorúság idején megtalálták az utat a szívből jövő könyörgéshez. Emlékezzünk csak mikor is volt az a mi életünkben, amikor az Úr így a szenvedés által odahozott Magához, hogy imádságunkban leborjlva előtte kitártuk lelkünket. Jún 27. Megdönti az emberekbe vetett bizodalmát. Márk V. 24—26: I. Péter I. 24, 25. A szomorúság idején megismerjük az emberek minden szivbeli keménységét, és tehetetlenségét és gyarlóságát Jólét idején sok biztatást, és szeretetmegnyilvánu- lást kapunk az emberektől. Látszólag egy pillanatra sem hagynak el embertársaink, látszólag minden segélynyújtás kész a baj idején. Ám ha jön a megpróbáltatás tüze, ha sajog testünk avagy lelkünk a fájdalomtól, akkor csakhamar magunkra maradunk, avagy megismerjük az emberi segítség elégtelenségét. Ha ideiglenesen segítenek is rajtunk, da hamar megint felénk közeledik a veszedelem. Bizonyos segítség csak ott van az Úrnál, mert ö egyedül tud mindenkor és akar is segíteni. Jún. 28. Ébreszti és erősíti hitünket. Márk V. 27-34; Ap. Csel. IV. 23-31. Csodálatos az a pillanat, amidőn nyomorúságunk terhével és semmiségünk tudatában felemeljük szemeinket ahoz, akitől minden segítség jön. Az az asszony csak remeg és reszket az erő alatt, amely őt átjárja és amely őt mindenkorra odaköti az Úrhoz. A hívők hitét az Úr szemben a szomorúsággal, amely őket az ügyéért körülveszi, vitathatatlanná teszi a Szt. Lélek ajándéka által. Oh bár mindegyikünk a szomorúság ezen hatását minél alaposabban megtapasztalhatná. Jún. 29 Megtanít figyelni az Ur Igéire és igéreleire. Márk V. 35, 36 ; 119. zsoltár 67—72. Jairus, a zsinagóga föembere bizonyára már azelőtt is többször hallhatta az Úr szavát, de szíve elvolt zárva. Most a szomorúság tágra kinyitotta a szívét. Most azt is a saját biztatásának veszi, amit az Úr az asszonynak mond Most hiába mondanak neki lehangoló szavakat, ő szívének teljességével az Uron csüng. Ez a Testvérem, amit az Úr számodra is elkész tett a szomorúságban. Hányszor engedted el füled mellett az igét, hányszor zártad el szívedet az elől, hányszor alkalmaztad csak másokra az Úr intő szavát. Jún. 30. Halálból éleire vezet. II. Kor. V. 4—10 A vágyakozás a mennyei hajlék után minden keresztyénben él. Ezt a vágyat azonban nagyon fokozza a szomorúság. Egyrészt a szomorúság idején el vagyunk telve a földi élet nyomorúságának és terhének megismerésével, másrészt ilyenkor a tökéletesebb, az örökkévaló ; az igazán boldog állapot után sóvórgunk. A szomorúságban eltölti lelkünket az a tudat, hogy nem érdemes földi dicsőség, tova szálló földi örömök után törekedni, hanem kedves lesz előttünk az egy cél: az örök üdvösség. Azért ne lankadj el és ne essél kétségbe a szenvedés idején, — az Úr küldi azt, hogy célját elérje Nálad, Te pedig Célodat ő nála. Mohr Henrik.
