Harangszó, 1929
1929-02-03 / 6. szám
HARANOSZÓ. 1929. február 3. 42 Gondolatok. Bálám óta, valahányszor egy szamár, meg egy próféta vitába keveredett egymással, mindig a próféta lett a vesztes. Jókai Mór. * Nem a vallás oka, hogy sok ember élete olyan vigasztalan, hanem a képmutatás. Cholnoky Viktor. * Az idő nem múlik, csak mi mulunk el belőle, mint ahogy nem szűnik meg a tenger, ha mi áthajóztunk rajta és partra szállottunk. Közli: Zemann Zoltán. nyoljárvány idején nagy szenvedés közt meghalt. Egy evangélikus presbiter ok nélkül gyalázta a lelkésze édesanyját. Még azon a héten megdöglött hat disznója egymásután. Egy másik egyháztag nem akart fizetni egyházi adót s végrehajtáskor lelövéssel fenyegette a „nép- nyuzó pap“-ot. Mikor anyagi bajai annyira összegyűltek, hogy a hullámok majdnem összecsaptak a feje felett, akkor összetörve elment a lelkészéhez, mivel hallotta, hogy minden emberen segít. Büntetése az volt, hogy a „népnyuzó pap“ megmentette az elmerüléstől és szerzett neki olcsó kölcsönt kedvező feltétellel. Az emberek százezreit lemé- szároltató, milliókat nyomorba döntő kommunista vezérek Oroszországban állandó lelki gyötrelemben élnek és őrjöngenek. A lelkiismeret korbácsolja őket. Hogy a Judás-pénzen, az ebül szerzett vagyonon nincs Istenáldás, azt mindennap tapasztaljuk. Ebül szerzett vagyon ebül megy. Judás maga is elszórta a lelkét égető ezüst pénzeket és felakasztotta magát. Hány Judás járt már így?! Ugyanígy járnak azok a Judások már is, akik gaz módon elárulták, tönkre tették, letiporták Magyar- országot s mérhetetlen nyomort, mérhetetlen kínokat s nagyon sok ember és kis gyermek ártatlan Télben. Sűrűn esik a hó, gyermekek tapsolnak, Sikamlós lejtőkön szánkózhatnak holnap. Hull a hó. a nyomor felsóhajt az égre, Mért is bocsát Isten telet a szegényre ? Szántóvető — örül sűrű hóesésnek, Lesz jó takarója a zsenge vetésnek. Hóvihar, napsütés mindegy a hívőnek, Télen, nyáron himnuszt zeng a Teremtőnek I Szentantalfai Nagy Lajos. Krisztus a gyárban. Irta : Gáncs Aladár. 7. X. A munkásotthon ajtaját nyitva kellett hagyni. A kiszoruló kis csapat úgy odatapadt a bentlevök seregéhez, mint a fekete vas porszemecskék valami nagy mágneshez. „Munkásoki Testvéreim!“ — hallatszott ki a munkásotthont avató lelkész hangja, amint beszédjének újabb fordulatához érkezett. — Napoleon, mikor seregével Afrikában harcolt a gúlák tövében, ilyen formán szólt katonáihoz: Négyezer év tekint le reálok. Hogy miként harcoltok, győztök-e halálát okozták. Úgy a csehek, mint az oláhok és a szerbek életében látjuk, hogy az Isten nem ver bottal. Pedig még nem sújtott le az Igazság lángpallosa, csak felemelte az Úristen, hogy lesújtson vele az igazság megszeplősí- tőire. Ami késik, nem múlik. Az Isten igazságos -és megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint. Minden elbizott, hazug, kapzsi, uzsorás, lelketlen embert ott sújt, ott büntet, ahol a legjobban fáj neki. Az egyiket a hiúságában alázza porig, a másikat a vagyonában, hatalmában, erejében, családi életében, egészségében sújtja csapással s töri meg a gőgjét. Ö nála nincs személyválogatás s Előle nem menekül senki sem. Jaj annak, akire az Úristen ráteszi a kezét! Csinálhat akármit, mégis összetöri az Isten. Egy módon kerülhetjük csak el az Úristen emésztő haragját, összetörő csapását és pedig akkor, ha közelevagy veszteni engedtek, azt a gúlákon ülő négyezerév is látni fogja. — Munkások, Testvéreim I Mi ez ahhoz képest, ami most letekint reátok. Nem megmerevült gúlák, nem a múlt, nem királyok síremlékei tekintenek le reátok, hanem a munkásnép roppant problémái, a húsból és vérből való jövő, gyermekeitek és unokáitok boldogságának bölcsői. Lapjaitokban néha felütő- dik egy-egy hang, mely a Krisztusi eszmék megvalósításét követeli. Nos, itt van 1 Uratok ezzel a mai nappal valami olyat kezdeményezett, ami nem jelent kevesebbet, mint azt: Krisztus a gyárban ! Most majd meglátszik, hogy kell-e nektek valóban Krisztus 1 És ennek a nagy kérdésnek eldöntésében tekint reálok a mérhetetlen magyar jövő. Sőt mór a magyar zajló jelen. S nemcsak a csonka határokon belül. Bár nem küldték el ide képviselőiket, bár nem tudja még ma a világ, hogy mi történik itten, de rajtatok áll, hogy megtudja s rajtatok az is, hogy mit tud meg. Olyanok vagytok ti az én szemeim előtt uraitokkal együtt, mint az a tizenkét kém, kik egykor elküldettek az ígéret földjére, hogy kipuha tolják, mi van ott s elfoglalható-e az mindenestől. Tőletek függ. hogy mit tud meg a világ I Azt-e, hogy nem lehet bevinni a Krisztustól irányított életet a zakatoló gépek világába, a tőke és munka kegyetlen kemény harcába ? Vagy azt, hogy itt is a dünk Hozzá magunk igaz, mély alázattal, publikánusi bűnbánattal és bűnbocsánatért könyörgő hittel, mert: „az Isten, a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.“ Péter I. 5.5. Dugovics Titusz. Nándorfehér- várott a keresztyénség végvárát óriási erejével megostromolta a török. Hunyadi János hősi bátorsággal védte. Az egyik bástyán egyszerre csak föltűnik a lófarkas török zászló. Egy egyszerű közvitéz, Dugovics Titusz erre megkérdezi a sereg lelkiatyját, Kapisztrán Jánost, vájjon kárt vallana-e a lelkében, ha a zászlótartó törököt lerántaná magával a mélységbe ? S amint Kapisztrán eloszlatta lelke aggodalmát, odarohant a törökhöz, át- nyalábolta és felkiáltott: „Rajta, ha csak a testem megy a halálra, akkor jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mint sokan. Krisztus irgalmazz nékem!“ P. nagy pörölyök között lépésről-lépésre megáll az az Ige : „Keressétek először Istennek országát és annak igazságát s a többiek mind megadatnak néktek.“ Az ajtón kívülállók közt volt Mógor Pál. A többiek, akik nagyjából az ő nézetén voltak, mégis elfoglalták helyeiket még időben ott benn, Először hetyke volt a magatartása. De amint látta, hogy nem sikerül külön hangulatot csinálni a künnrekedtek seregében, maga is erősen figyelt. „Érzitek-e mór a pillanat fontosságét? De nemcsak ezét, hanem minden következőét. Mert könnyű volna a dolog, ha csak a karácsonyfa tövénél kellene leadni a szavazatotok 1 De értsétek meg I Nem kisebb dolog vár reátok, minthogy mindennap ebben a halálosan nagy komoly kérdésben szavaztok. Vájjon, kiket fogtok igazolni ? Azokat-e, akik ma kórörvendve várják, hogy ebben a gyárban minden tönkremenjen s megerősíttessék az ő nagy életbölcseségük: hogy a szívet csak a templomban, meg a temetőben tanácsos lehet elővenni, ha valaki nem akar nagyon pórul járni ? Vagy azoknak fogtok igazat adni, akik tapasztalataik után azt vallják, hogy veletek csak az erő és a hatalom alapján lehet eljárni: A szeretet számára méltatlanok vagytok ? ! Vájjon mivel fogtok a nagy kémlelő útról, az ígéret földjéről visszatérni? Egy nagy biztatással, egy nagy
