Harangszó, 1929
1929-02-03 / 6. szám
1929. február 3 HARANQSZO. 43 Luther a gyöngédszíYü édesapa. IJogy Luther nemcsak feleségét, ** hanem gyermekeit is forróan szerette, ama szavaiból világos: „Én szeretem Katámat, jobban szeretem őt, mint magamat, szívesebben meghalnék, minthogy őt és gyermekeimet meghalni lássam“. Világos azon szavaiból is, melyeket egyszer családi körében, János fiacskáját cirógatva, eképpen mondott: „Hogyan doboghatott Ábrahám szíve, mikor fiát föl kellett áldoznia. Bizonyosan meg sem mondotta Sárájának. Én perbe tudnék szállani Istennel, ha tőlem hasonlót kívánna“. Mire Katalin fejét rázva jegyezte meg: „Én nem is hiszem, hogy Isten a szülőktől gyermekeik kivégzését kívánná“. — „Ugy-e“, — szólt Luther újólag, — „és ő mégis egyszülött fiát engedte keresztre feszíttetni érettünk!“ S ki oly igen túl volt halmozva munkával, a gyermekei iránti szeretettől indíttatva, miként tudott gyermekei mulattatására időt szakítani magának! S ilyenkor oda ült a kicsinyek közé, s gyermekek között gyermek leit maga is. Egyiket karjain ringatta, másikat térdén lovagoltatta; egygyel dalolt, énekelt, mással tréfált, enyelgett, de mindig épületesen. A távolból szeretettel gondolt reájok, gyermekes leveleket intézett hozzájok, ajándékkal, vásárfiával kedveskedett nékik. hálaadással, igazat adva a keveseknek, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy az Isten képére teremtett ember csak egy keserű lében forgó csavar legyen a nagy üzemben, akinek állapota egészen megváltozik, ha megtalálja Azt, akinek lábainál úr és munkás csak kegyelemre szoruló bűnös egyformán, de akinek uralma alatt békére, egyetértésre, boldogságra talál a legnagyobb úr s legutolsó munkás egyaránt ? Vájjon, mivel fogtok visszajönni a nagy kémlő útról ? Azzal, amivel akkor a kémek nagy része ? Bevehetetlen az Ígéret földje?! Nem kell a Lélek fegyelme, nem kell a szeretet, nem kell Krisztus a gyárba, csak marjuk egymást tovább. Legyen úgy minden, mint eddig volt?“ Pár pillanatig csendet tartott a szónok. A karácsonyfán egy gyertya elaludt s mivel annyi gyertya volt a karácsonyfán, ahány munkása volt a gyárnak — az volt a fiatal Dömölky Gáborné gondolata — felújították a derékban kialudt gyertyát. A kívülállók minderről úgy vettek tudomást, hogy a lelkész kitért e mellékmozzanatra. Rámutatott a 63 gyertyára, melyből minden munkásra esik egy s melyből nem szabad egynek sem kialudni. Mógor Pál úgy érezte, mintha álmodnék. Nagyon megrázta már a lelkész utolsó mondata is: „Legyen úgy minden, mint eddig volt?" Mintha világosságot gyújtottak S mily véghetetlen szeretetről tesz tanúbizonyságot a fájdalom, melyet egyik-másik gyermekének elveszte fölött érezett. A másod- szülött Erzsébet néhány hónapi élet után visszatért ahhoz, aki adta volt őt. Magdolna, az apai szívnek kedvence, a szépen fölserdült hajadon 14 éves korában esett ágynak, hogy föl se keljen többé. „Édes jó Istenem!“ — szólott a szerető atya gyermekének kór-ágya mellett, — „nagyon szeretem őt, de ha úgy akarod, készséggel bocsátom el te hozzád“. Majd az orvoshoz fordulva, könyek között mondá: „Végtelen szeretem őt, de ha a test oly igen erős, hova lesz akkor a lélek?!“ S amint a kedvenc gyermek kiszenvedett, oda térdelt ágyához, sírt keservesen s imádkozott az elköltözött lelki üdvéért. Mennél gyöngédebb volt azonban gyermekei iránt a szeretetben, annál lelkiismeretesebb azok nevelésében. „Inkább ne legyen gyermekem“, — úgymond, — „sem mint engedetlen legyen!“ Szigorú volt, de határok között, mint akinek nevelési elve : Egyik kezedben korbács, másikban alma legyen! Mihelyt arra valók voltak gyermekei, hozzá fogott oktatásukhoz; mert bármily sok dolga lett légyen, tudományban, erkölcsben az alapot gyermekeinél maga vetette meg. A mi nemes, azt fejlesztette; a mi volna benne. „Mit akarsz Mógor Pál? Azon az utón, ahogy te akarod, ki tudja, mikor lehet a dolgokat kipróbálni.“ „Te vagy az a kialudt gyertyaszál s most újra felgyújtanak I“ Mire felocsúdott, a lelkész beszédében már messze járt . . , — „Mához egy évre, ha megint kigyul- hat, mit lát rajtatok a karácsonyi gyertya fénye e helyen ? Óh, én hiszek. Hiszem, hogy ez a sok kegyelem, mely e pillanatokat elkészítette, az a sok imádság, mely a munkásotthon karácsonyfáját megelőzte, az a hit, mely az eddigi lépéseket megtette, nem lesz hiába 1 Hiszem, hogy a ti szemeitek is megnyílnak és felismeritek a ti legjobb Barátotokat. Hiszem, hogy Jézus megérinti szíveteket s elhivatástoknak teljes tudatára ébredtek. Hiszem, hogy e hely áldások helye lesz, ahol folyton ontja fényéi a Világ világossága. Hiszem, hogy otthonaitokban is más lesz az élet s nőitek, gyermekeitek sem maradnak érintetlenül. Hiszem, hogy megszeretitek az Élet könyvét, a Bibliát. Ének és imádság lakik majd házaitokban. Hiszem, hogy kévékkel jöttök meg az ígéret földjéről, nagy gránátalmákkal s hatalmas szőlőfürtökkel s úttörővé lesztek sokak számára. Hiszem, de nem a magam jóságából, nem a ti jóségtokból, nem is a ti uratok jósága folytán. Hiszem, mert én úgy érzem, hogy nemcsak a magyar jövő néz mostan reánk, hanem az. rossz, azt irtotta belőlük. Volt eset, hogy János fiát büntetéskép három napig sem bocsátotta maga elé. „Hadd érezze“ — úgymond — „hogy rossz fát tett a tűzre!“ A szeretetet szigorral, a szigort szeretettel párosítá, s így nevelt derék embereket gyermekeiből. OLVASSUK A BIBLIÁT! Újjászületés! Febr. 4. Újjá kell születned I János 3, 7/b. Ha csak parányit is törődsz a lelkeddel s csak egyszer is felveted magad előtt azt a kérdést, hogy: „hol töltöm én az örökkévalóságot ?“ akkor azonnal megtapasztalhatod, hogy nincs más felelet erre a legfontosabb kérdésre, mint az, amit az maga mond ma este néked is : „Szükség néktek újonnan születnetek 1“ Febr. 5. Csak így láthatod meg Istennek országát! János 3, 3. Egészen természetes az, hogy az Úr elé nem mehetsz bűneidnek régi ruhájában, hanem azoknak fehér öltözékét kell magadra öltened, kik polgárai az 0 országának. Ezt pedig csakis az újjászületés árán s útján szerezheted meg magad számára. Ha eddig nem tetted volna, oltsd rnagadra ma este e ruhát 1 Febr. 6. Újjászületésed legyen határozott I Lukács 9. 62. Ha Istené akarsz lenni s az Ó országába vágyói bejutni, újjászületésednek határozottnak, teljesnek kell lennie. Irts ki szívedből minden vágyakozást a régi bűnök után, ne fordulj vissza érettük, mint tette Lóth felesége, csak előre tekints a boldogító, üdvözítő cél felé. Szakíts ez estén a tegnappal és mával s élj a holnapért, készülj a végnélküli örök üdvösségre 1 Febr. 7. Szüless újjá a Szentlélek által! János 3, 5. Újjászületni nem tudhatsz a magad erejéből, bármily komoly is akaratod, a Szentlélek segítségére van ehhez Aki Betlehem éjszakáján leszállt a földre s Aki e földet vérével öntözte, hogy az ne tövist és bogácskórót teremjen, hanem az Éden kertjének tenyészetét. Hiszem, mert az ügy, mely szemeink előtt kibontakozóban van, nemcsak emberek ügye, hanem azé. Aki teremtett s megváltott minket. És ő maga akarja megmutatni, hogy Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Boldogok, kik erre hivatalosak. Áldottak, akik ebben engednek. Áldottak, akiket az Úr erre felhasználhat. Áldottak, akiknek ma így született meg a Megváltó Úr Jézus...“ XI. — Menjen haza, István ! Elvégre otthon is várja magát a család karácsonya. Nem tudom, mi beszélni valója lehet ily hosszan ennek a Mógornak ? Csak el ne rontaná a mai ünnep örömét. Ha valamit akar mondani, majd megmondom az uramnak. De mi is lehetne olyan sürgős ? Hiszen holnap is, holnapután is áll a gyér 11 — Nem is a gyárról van szó, Nagyságos Asszonyom I — Mosolygott szinte ragyogó szemekkel, mintha bennük maradt volna a 63 karácsonyi gyertyának fénye. — Akkor meg annál jobban megtudom mondani 1 István hallgatott. Pár pillanatra az ajtóhoz ment hallgatózni, hogy vége felé jár-e mér a beszélgetés.
