Harangszó, 1929

1929-12-25 / 52. szám

HARANQSZÓ.

elég, jön utána egy másik estély és azon újabb önkéntes adózás. Egészen addig, míg a szükséges pénz összeadva nincsen.

Hány jótékony intézmény létesült így Angliában, amelyek talán egyébként sohasem születtek volna meg. És mindez a jótékonyság rendszerbe foglalásával, megerőltetés, zaklatás nélkül, éppen azok adományaiból. akik egy-egy dúsan terített asztalnál a házigazda ingyenes vendégszeretetét élvezik.

Ez az angol példaadás jut eszembe most, amikor a TESz az erőgyűjtésre fordított első tíz év után, megszervezetten és céltudatosan kezd programmjának megvalósításához és az ehhez szükséges propaganda költségeit akarja a magyar társadalom adományaiból előteremteni.

Beteg és életképtelen ma ez a csonka Magyarország, így darabokra szakítva Trianon által ... és a TESz a békerevíziót tű. te zászlajára, ébrenlartva a sorssujtotla magyarságban a hitet és nem engedve bennünk elhomályosodni a régi haza képét és az az utáni vagyat. Külkereskedelmi mérlegünk passzív, mezőgazdasági terményeinknek nincs óra, gyáraink kéményei maholnap megszűnnek füstölögni, terjesztve a munkanélküliséget és nyomort... és a TESz a maga gazdasági programm- jónak gerincévé tette a magyar ipar és mezőgazdaság termékeinek intézményes propagálását és ezzel új bizalom, hitel és jólét biztosítós. Szertehulló, feledékeny nemzetünkben a visszafojtott elkeseredés, a nyomasztó gazdasági pangás itt-olt már bolsevista hangokat vált ki ... és a TESz harcra kél a tévtanok ellen, messze szétágazó szervezetével összefogja a nemzeti gondolathoz hű magyarságot és a megvár cél-gondolat kitűzésével tortalommal tölti meg azokat a lelkeket, amelyek eddig minden cél nélkül, önmagukra hagyatva, árván imbolyogtak ebben a sötét magyar éjszakában.

Erre a mindnyájunkért való munkára kér segítségei a TESz a magyar társadalomtól Csak filléreket. De ezt a segítséget — hogy a fillérekből aranypengők legyenek — épúgy megakarja szervezni, mint az angol társadalom a maga jótékonyságát. Huszfillére8 és ötvenfilléres címletű jegyeket bocsát ki, amelyeket szervezetei révén eljuttat mindenhova, ahol vendégjárás, társasebéd, tánc, dáridó, lakodalom folyik. Mindenhová, ahol e szomorú földön emberek gondtalanul mulatnak. Emlékeztetőül. nehogy jókedvünkben elfelejtsük Trianont, hacsak pillanatokra is, mi feledékeny magyarok.

Szép gondolat ez, érdemes arra, hogy szállóigévé váljon széles ez országban: addig, míg a régi határok visszaállítva nincsennek, ne legyen egz ház sem, ahol a meghívott vendég tányérja mellé nem tesz a háziasszony egy ilyen jegyet, — és ne legyen egy vendég sem, aki nem követeli a háziasszonytól azt ... a magyar hajnalhasadás érdekében I

Szebb szokás lenne ez még az angol szokásnál is. Olt csak egy aránylag szűkkörű társadalom jótékonysága van intézményessé léve kevesek : a betegek, az elhagyottak érdekében, — de itt a TESz ilyen támogatásával jótékonyságot gyakorlunk mindnyájunkkal, szegény magyarokkal, de még inkább gyermekeinkkel szemben, akiknek egy szebb, egy jobb jövőt készítünk így elő.

A magyar szívekhez szólok: hiszem, hogy nem hiába I

1929. december 25,

___________

^

Karácsony estéjén.

I. Testvér:

Mondd csak nekem, édes testvér, Mért örül ma kis szivem?

Mért oly fényes ma a templom ? Mért csillog e fa itten?

II. Testvér:

Karácsony van, jó kis testvér,

Azért örül jó szived.

Ma jön hozzánk a kis Jézus,

Mert ő minket úgy szeret.

Angyal hozza magas égből,

Ide száll te mlhozzánk ;

Azért örül minden gyermek,

Azért csillog karácsonyfánk.

I. Testvér:

Nem tudom hát, jó kis testvér,

Mért nem örül mindenki ? Egyik-másik mért sír köztünk ?

Mért csillognak könnyei ?

|l. Testvér :

Nem érted még, jó kle testvér,

Ne is értsed meg soha !

Sok a bánat itt a földön,

Mert az élet mostoha.

Szegény gyermek, árva gyermek, Aki itt ma könnyezik,

Eltemette édesanyját,- Ne csodáld, ha szive vérzik.

I. Testvér:

Visszahozza a kis Jézus,

Hisz te mondod, hogy szeret;

Nem Is hagyja ő az árvát,

Letörli a könnyeket.

II, Testvér :

Igazad van, jó kis testvér,

Azért szállt a földre le,

Azért áld ő minden embert,

Hogy az árvát szeresse.

És ha minden könnyet törlünk A kis árva szeméből,

Akkor hull reánk az áldás A kis Jézus jó szivéből.

I. Testvér:

Értem édes, jó kis testvér.

Mért sir a kis árva, értem,

De lám itt-ott nagy Is zokog. g'3 Magyarázd meg ezt nékem I

II. Testvér:

A nagyoknak zokogása Szomorú az, testvérke ;

' ~ Ne kívánd, hogy elmeséljem,

Kicsiny szíved megrepedne.

Ami szép volt, ami jó volt,

Elvitte a rut halál ;

Kis kereszthez, egy kis dombon Szivük minden vágya száll.

S épen ma, mikor a gyermek Ott csüng anyja ajakán,

Ma érzik az árva szülők,

Mi pihen a sirdomb alján.

I. Testvér:

Ne mondd tovább, édes testvér I Beszélj a kis Jézusról.

II. Testvér:

Látom, érted, jó kis testvér,

Látom könnyes arcodról.

I. Testvér:

Ne ily hangon beszélj nékem,

Mert a szívem feizokog.

Beszélj nekem karácsonyról 1 És az arcom felragyog.

A kis Jézus merre jár most ?

Milyen házba látogat ?

409

Mondd csak, eljön mlhozzánk le? Milyen ajtón kopogtat?

ti. Testvér:

Nem Is kérdi a kis Jézus,

Milyen ajtón zörgessen ?

Legyen beteg, legyen boldog, Mindenkihez bemegyen.

Szereti a gyermekeket,

Beszédjükre felfigyel S amely házban Imádkoznak,

Ott betér ő szeretettel, összehívja a ház népét,

Maga köré gyűjti mind.

Ajándékit osztogatja,

Két kezével áldást hint.

I. Testvér:

Összeteszem két kis kezem.

II. Testvér:

Imádkozzunk szépen ketten.

Közösen :

Drága Jézus halld Imánkat,

Ne kerüld el kis falunkat.

Nézz alá a házikókra,

Téged áld minden lakója.

Imádkozva, csendben várunk,

SzálIj le hozzánk, térj be nálunk I

SOHLITT gyula.

Az egyház és a diakonia.

Irta és a szombathelyi Prot. Nő- és Leányegylet adventi estélyén előadta : Huber Etelka győri vezető diakonissza.

Ü

jabb időbon, mióta az emberek lelkében újra kezd felébredni az Isten után és az ő szent igéje utáni vágy, többször lehet a szót hallani: diakonia, diakonissza, de a legtöbb ember nem tud róla többet, mint amit gyermekkorában az iskolában az egyháztörténelemmel kapcsolatban tanuliunk, hogy az első keresztyén egyházban az apostolok mellett voltak alamizsnaosz- togatók, akiket, a férfiakat diakónusoknak, a nőket diakonisszáknak hívtak, és dacára annak, hogy Isten már 90 évvel ezelőtt támasztott olyan férfiakat, akik a sok száz éven át alvó aiakoniát hosszú álmából felébresztették, mi magyarok oly keveset hallottunk erről az áldott intézményről, pedig ez az intézmény külföldön, különösen Németországban ma már nagyhatalom, mely nélkül szociális munka el sem képzelhető.

Bizonyára sokan eltűnődnek azon, hogy milyen furcsa neve is van ennek az intézménynek és többen szinte félnek is tőle. De talán ismerik többen a diakonia hivatal megalapításának történetét, mely az Apostolok Cselekedeteinek könyvében a 6. részben van megírva, hogy u. i. az első keresztyén egyház megalakulása után a Szentlélek hatása alatt az egész társadalmi