Harangszó, 1929
1929-12-25 / 52. szám
HARANQSZÓ. 1929. december 25. 410 rendszer átalakult. A gazdagok, akik eddig lenézték a szegény osztályt, megérezték, hogy most már vannak kötelességeik a szegények iránt, kötelességük javaikat megosztani a szegényekkel és szüköl- ködőkkel. Ezt a kérdést úgy vélték megoldani, hogy vagyonuk egy részét az apostoloknak adták át, hogy azok azt tetszésük szerint osszák szét a szükölködők között. Azután hogy a keresztyének közelebbről megismerjék egymást és a testvériséget ápolják, szeretetvendégsége- ket rendeztek. Mindez nagy meg- terheltetést jelentett az apostolok számára és miután ők az igehirdetéssel és az egyház megszervezésével voltak elfoglalva, nem végezhették az alamizsnaszétosztást oly nagy körültekintéssel, hogy mindenki meg lett volna elégedve és nagy volt az elégedetlenség és egyenetlenség a zsidókból lett keresztyének és a görögökből lett keresztyének között. Ekkor belátták az apostolok, hogy ez így nem maradhat tovább, az igehirdető hivatal mellé kell még egy hivatalt szervezni, mely hivatalnak a feladata, hogy az apostolokat ezen a téren tehermentesítse. Nagy megfontolással és a Szentlélek segítségül hívásával választottak két férfiút, akiket ima és kézrátétellel erre a hivatásra felavattak. így lett a dia- konia az egyház hivatalos szerve. Ez időtől kezdve az egyház és a diakonia szoros kapcsolatban vannak egymással, amit a keresztyén egyház története is igazol. Áll és virágzik az egyház, vele áll és virágzik a diakonia, hanyatlik az egyház, majdnem kialszik az emberekben az isten utáni vágyódás, az ő Igéje utáni szomjúság; a diákoméról sem hallunk semmit. így megy ez korszakról korszakra, míg azután a 18. század sivár racionalizmusa után ismét Krisztus éltető tavaszi napsugara olvasztja le a szívekről a hitetlenség jégkérgét; mikor az egyház is egy hatalmas megújhodó tavaszt él át, ismét ott látjuk a diakoniát még pedig mintha a többszázéves alvása alatt elmulasztott kötelességeket egyszerre akarná pótolni, olyan lendülettel tör előre a nő életében. Isten támasztott olyan férfiakat, akik szembe mertek szállni azzal az ósdi felfogással, hogy a leány csak eladni való, akik megmutatták a leánynak azt a munkateret, mely a családi boldogság után a legnaMagyar gyermek karácsonyi éneke. Szobánk hideg, ruhánk vékony. Az asztalon nincsen kenyér. Be-bezúg a hasadékon A hideg karácsonyi szél. Az ablakon jégvirágok Fakadnak lehelletünkből. Fehérek, mint gyermekálmok. Hidegek, mint a szemfedél. Arcunk sápadt, szemünk könnyes, Bús ajkunkon ima fakad, Kis Jézusunk halld e csöndes Imádkozó gyermekhadat. Te vagy gyermekségünk álma, Kiről de szép is a mese . . . Kérésünk meghallgatásra Urunk nem talál sohase ? Hisz egykoron csillogó szép Karácsonyfákat is vivél A jóknak, kik megérdemlők S ma bús ajkunk csak enni kér. Hisz egykoron, nem is oly rég Karácsony örömnapja volt, Ma bennünket zord hideg tép Mikor jössz hozzánk Jézus, mondd?! Jöjj el Jézus hozzánk kérünk, A szeretet fényét hozzad, Hozz kenyeret, ruhát nekünk, Sápadt, kicsi magyaroknak. Gyermekajkak vígan zengjék, Mit angyali kar hirdetett : — „Istennek legyen dicsőség, Békesség nektek emberek 1“ Buti Sándor. indítja arra, hogy hozzánk jöjjön, hisz m megvan mindene, könnyezve azt felelte: „Kedves nővér, nekem még sohasem volt otthonom, öreg napjaimra egy otthon után vágyom“. És az Isten meghallgatta kérését, akinek sohasem volt otthona, betegségében gondos kezek ápollak, utolsó órájában nem volt egyedül, a mi imádságunk kísérte lávozó lelkét az örök hazába, koporsóját hozzátartozói helyett az árvagyermekek csoportja kisérte utolsó útjára. íme micsoda tág munkakör, ime mennyi alkalom, ahol a nő Istentől kapott charizmáját érvényesítheti. (Folyt, knv.) Luther Márton 646 élő ivadéka. Négy évvel ezelőtt Luther leszármazottjai Erfurtban szövetséget alakítottak, amelynek az a feladata, hogy Luthernek az egész világon szétszórt ivadékait egy családba foglalja össze. Sartorius Ottó lelkész. a szövetség jegyzője, már 1926-ban megcáfolta az addig uralkodó hitet, mint hogyha az 1759- ben elhalt Luther Márton drezdai ügyvéddel kihalt volna a család. Úgy Luther leánya, Margaréta révén, aki Kunheim porosz bíróhoz ment feleségül, valamint fia, dr. Luther Pál orvostanár révén számos leszármazottja van a Lulher- családnak. S trlorius lelkésznek most újabb műve jelent meg, amely részletesen foglalkozik a Luther- utódokkal. E szerint a mai is élő leszármazottak száma 646. A négy század alatt 525 leszármazott ha'.t meg, köztük huszonhárom a világháborúban. A még élő ivadékoknak több mint a fele Thüiingiában és Szászországban lakik. A (öbbi szétszórtan Németország többi részében és a külföldön. Ausztriában hét. Svájcban három, Dániában kettő, Angliában négy, Olaszországban és Svédországban egy-egy, az Egyesült Államokban negyvenhárom, a többi Delamerikában, Afrikában és Ausztráliában. A százhetvennyolc férfileszármazott között majdnem minden élethivatásnak van képviselője, míg a korábbi századokban az utódok főképen theologusok, jogászok, közigazgatási tisztviselők és tisztek voltak. Ami még élő odalrokonság, amelynek egy része még a Luther nevet viseli, vagy Luther hét nővérének, vagy két nagybátyjának, Henriknek és Jánosnak a leszármazottja. gyobb boldogságot nyújtja, azt az örömöt, hogy a nő nemcsak akkor tölti be élethivatását, midőn családot alapít, hanem akkor is, ha szegény, elhagyott, beteg, nyomorult felebarátján segít. Micsoda tág munkatér a nő számára, mennyi alkalom, ahol érvényesítheti szere- tetének azt a nagy gazdagságát, melyet Isten a nő szívébe plántált. Ha Isten nein is adott neki saját családi tűzhelyet, de adott neki alkalmat, hogy mások számára érvényesítse az „otthonteremtés“ kegyelmi ajándékát. Hány szegény árvagyermek van, aki a nap legnagyobb részét az utcán tölti, aki nem kap soha egy jó szót, akit nem takar be szerető kéz. Hány olyan elhagyott öreg van, aki már valahogyan kiavult a családból, nem tudja a mostani kor nézeteit megérteni és őt sem értik meg az ő ósdi felfogásával, éppen azért nem érzi magát otthon a mostani nemzedék között. Hány magános férfiú vagy nő van, akinek nincs már senkije, aki neki az otthont vonzóvá tenné. Nemrégiben volt Szeretet- házunknak egy lakója, aki pedig már kenyere javát megette és mégis mikor azt kérdeztem tőle, hogy mi
