Harangszó, 1929
1929-12-01 / 49. szám
SARAN OSZC. 380 »égésén öltözködjenek, gyöngyöket, aranyat ne fűzzenek hajfonatuk közé, Dec. 8. Isten rabjai. I. Korinthus 9, 19. Aki Isten foglya lesz, az boldog fogságba esik. Az Istennek való szolgaság szabadság. II. Timotheus 1, 22. Kövessétek az igazságot, békességet. Jöjj Adventi király és szabadítsd meg a különböző szenvedélyek foglyait. Tátrai Károly. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A dunamelléki református egyházkerület közgyűlésén gróf Teleki fő- gondnok a következő figyelemreméltó szavakat mondotta: A közelmúltban előfordultak jelenségek, amelyek nem szolgálják a felekezeti békét. Kérve-kérj ük tó mai katolikus testvéreinket, ne feledjék el, hogy a vallásszabadság kivívásában, valamikor együtt küzdöttek katolikusok és protes tánsok. Most van szükség az összefogásra, s készek vagyunk a közös cél érdekében áldozatra, de ugyanezt várjuk a túlsó oldalról is. A magyar társadalom a vegyes házasság alapján épült fel s az a mód, amellyel a római katolikus egyház kezeli a vegyes házásságokat, reánk nézve egyenesen sértő és a római katolikus egyháznak sem válik előnyére. Ha eddigi gyakorlatával szakít a katolikus egyház, akkor a felekezeti bé kesséQ legnagyobb akadálya hárul el az útból, viszont hogyha ez nem következnék be, az államnak kellene intézkedni, az 1868-iki törvény visszaállításával. Bölcs megállapítások! A temetés után Andris házába költözött Pista is. Az életükre rázúduló katasztrófa nem javította meg őket. Most már bánatukban ittak és mulattak. A templomtól féltek, mert ott rettenetes lélek mardosást éreztek. A bor mámorában nem érezték ezt a kínzó lelkifurdalást. Idővel minden vagyonuk elúszott. Mint a vadíudak vándoroltak egyik határból a másikba. De mihelyt egy kis pénzre szert tettek, azonnal elmulatták. Az egyik borongós téli este így szólt Duhaj Pista Andrisnak. •— No, édes komám, most aztán már kampesz. Se pénzünk, se ruhánk, se otthonunk... kóbor kutyák vagyunk . . . éhezünk, hát meg kell döglenünk 1 — Azt mér nem, komám I Ha nekünk nincs, van másnak; s másnak azért van, hogy nekünk is legyen 1 — Mondasz valamit. De hát hová megyünk? Kódis, szegény itt mindenki. — Hát ott van a templomi persely. Egy év óta rakják bele a pénzt. Elég lesz egy ideig. Amíg — komám — szúsz van bennem, addig én nem döglök meg. A szót tett követte. Éjfélfelé behatoltak a templomba és lázas sietséggel keresték-Lépjünk halkan. Akik azt hiszik, hogy rohamban győznek, lehet, hogy megelőznek. De mi maradjunk hátul. Azok — annyi virágot letaposnak! Bánatot virágoknak mi soha ne okozzunk I Mi lépjünk halkan, hogy amerre járunk, sehol, sehol utánunk bú és könny ne maradjon I Mi érjünk rá letörölni a könnyet I Rohamban talán könnyebb, de jobb így célhoz érni. Mert nekünk mindig nyugodt lesz az ál- s többre nem vágyunk, [műnk, kevéssel megelégszünk! Akik azt hiszik, hogy rohamban győznek, lehet, hogy megelőznek, de mi maradjunk hátul! BÉLÁK ERZSÉBET. Uralomvágy helyett szolgálatkészség. D. Dr. Gregory egyetemi tanár volt Lipcsében. Világhírű új- testamentum-kutató. Maga volt a megtestesült szolgálatkészség. Egyszer egy inas tolt egy kézikocsit az utcán s üvegbe lépett. A súlyosan sérült fiút nagy tömeg vette körül. Tanakodtak. Erre odalépett Gregory, bekötözte a fiút, ráültette a kézikocsira s hazahúzta ő, az egyetemi tanar, az inasfiut a körül- bolül háromnegyedórányira fekvő lakására. Egy más alkalommal késő, zimankós téli estén a villamos váltóőrét küldte be a kávémérésbe melegedni s addig ő igazgatta a váltókat. A háború kitörésekor önként bevonult 63 esztendejével s kétévi harctéri szolgálat után egy gránát ölte meg 1917 április 9-én a perselyt. Andris a korom sötétségben megbotlott a toronyból lelógó harangkötélben. Hogy el ne essen, önkénytelenül megkapta a kötelet, megrántotta, mire a harang élesen megkondult. Az emberek felriadtak álmukból és a templom felé siettek. A két szerencsétlen ember riadtan bújt meg az oltár mellett. Az emberek megdöbbenve ismertek rá Pistára és Andrisra. Mindenki szánalommal tekintett a bűn mocsarába fúlt lelkekre. Nem bántotta őket senki, sértetlenül elmehettek. Amikor kiértek a vigasztalan éjszakába, szívüket végtelen keserűség szorította össze. Érezték nyomorúlt, bűnös voltukat. Mintha összebeszéltek! volna, szótlanul megindultak a temető felé. Megkeresték a közös sírhalmot és szótlanul hulltak ró az elhagyott sírhalomra. A temető csendes, néma volt. És a végtelen csendet csak két megtért ember elfojtott zokogása zavarta meg. Reggelre ott találták őket a sírhalmon megfagyva. Az égből hulló fehér hó, mint szemfedő takarta be bűnös testüket. A sírjuk fölé emelt keresztre ez van nagy betűkkel rávésve: „Itt nyugosznak a templomkerülők. Emberek, szeressétek az Isten házát, hogy az ördög hatalmába ne kerítsen 1" Komárom. A komáromi egyház, melynek épülő imaháza és lelkészlaka költségei fedezése céljaira a segélytkérő felhívásait a minap vitte szét a posta az ország [elkészi hivatalaihoz a maga körében is elkövet mindent célhoz jutásáért. így a közelmúltban két rendkívül jól sikerült estélyről számolhat be nőegyesülete. Az egyik nov. 10-iki műsoros teaeslélye, a másik pedig Murgócs Kálmán dalköltö és Agyagfalvy Hegyi István dr. költő szerzői irodalmi és művészi estje. Mindkét alkalommal oly nagyszámban vettek részt, hogy szinte a termek nem tudták befogadni a megjelenteket. így az erkölcsi fényes siker mellett gazdag volt az anyagi elért eredmény is. A teaestélyen közreműködtek: Pap Kovách Margit és Trogmayer Jenő tökéletes kidolgozású szavalataikkal, Weszelovszky Kató, Zsovinétz Mária zongorakíséretével magyar nótákat, Ivánffvné művészi zongorajátékával, Hada- nics Blanka kedves magánjelenettel, míg Lehotzky Atilla dr. Petőfi pár szép versét énekelte gitár kísérettel. Megnyitót Fadgyas Aladár lelkész mondott. Az irodalmi művészi estét Fadgyas lelkész vezette be s ő köszöntötte a művészi előadókat. Majd Murgács Kálmán dalköltő cigányzenekar kísérettel mély át- érzéssel, eredetiséggel előadott énekszámaival lépett több Ízben hálás hallgatói elé, mely szinte nem tudott tőle megválni. Az énekszámokat korunk emberei érzéseit híven tükröző Agyagfalvi Hegyi dr. költő nagy tetszést arató versei választották el, melyeket részben ő maga, részben pedig hasonnevű fia adott elő. Sok-sok tetszést váltott ki még Pómer Mancika művészi táncszáma. ____________1929. december 1.__ A Gusztáv Adolf Egylet ez idén is szegény, eladósodott épülő gyülekezeteinket, intézményeinket külföldi egyetemeket látogató fiainkat úgy gyűjtötte szárnyai alá, mint az anyatyuk az ő fiacskáit. Mélyen fájlalja az egylet, hogy nem tud valamennyi kérésnek eleget tenni. De ha tekintetbe vesszük, hogy az egész világból 393 gyülekezet, ill. intézmény s néhány száz diák oltalmat. védelmet segítséget keres a G. A. egyletnél, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy Csonka- magyarországból csak 21 ev. és 1 ref. egyházat (budapesti német ref.) ill. intézményt és 6 ev. és 6 ref. theologust vehetett a múlt évben szárnyai alá. A segélyek a következők: Gyülekezeteknek s intézményeknek (beleszámítva a misz- sziói lelkész segélyezését is) 9280 M. Külföldi theologusoknak (ev. 2860, ref. 1675) 5860 M. Összesen 15140 M. 1430 M-vel kevesebb mint múlt évben. De sincs kizárva, hogy még ez idénre kapunk elkésett segélyt egyes gyülekezeteknek. idaiomi a Haraatp Mására!
