Harangszó, 1929
1929-10-27 / 44. szám
338 HARANQSZO, 1929. október 27, •zekrényben. Károll, Káldi, Ká- mory, Masznyik és Czeglédy fordításai mind ott vannak. Hosszú idő kellene annak a 618 nyelvű Szentírásnak a puszta felsorolásá- sához, 8melyek a londoni Biblia- Ház könyvtárszobáját ékesítik. Ezek közül a népek és népfajok közül mintegy 500 semmit sem tudott 125 évvel ezelőtt a Jézus Krisztusról, nem tudott imádkozni az élő Istenhez, hanem lelki sötétségben, tudatlanságban élt s ma, hála a Biblia Társulatnak, ezeknek a népeknek nyelvén Bibliák, Uj- testamentom’ok vagy Evangéliomok állnak rendelkezésre. Tekintsünk el vallásos vonatkozásoktól és tegyük fel azt a tárgyilagos kérdést: mennyivel vitte előbbre a Brit és Külföldi Biblia Társulat munkássága az emberiség civilizációjának ügyét ? Ennek a ténynek a megállapítása és eme nagy horderejű munka kellő méltatása, mint feladat, az elfogulatlan, oknyomozó világtörténetírásra vár. Hogy mit tett az írott evangélium ott, ahova ez a Biblia Társulat eljuttatta, arra nézve élénk világot vet a következő kis történet. Tahiti szigete ott fekszik az ausztráliai szigetcsoportban. Lakói emberevők voltak. Az 1810-es években Nőtt angol misszionárus lefordította nyelvükre Lukács evangéliumát. Királyuk, Pomáre, megtért és bálványait Angliába küldte, majd ő maga segített az evangélium kinyomtatásában. A Biblia Társulat nyomdaalkatrészeket küldött s mikor az evangélium ennek segítségével elterjedt a szigeten: aa emberevés megszűnt. Majd templomot építettek s mikor elkészült a szószék, a vadak előhozták harci dárdáikat, amelyek ugyancsak véres múltra tekintettek vissza s ezekből készítettek a szószék körül rácsot. Csodálatos ennek a Biblia Társulatnak a története. Mikoregyedül maradtam a könyvtárszobában és körültekintettem, egyszerre szent elfogódás szállt meg, valami titkos erő térdre kényszerűéit, hogy amíg könnyeim hulltak, bálát rebegjek Istennek az Ige áldásáért s az 0 országa diadaláért. A könyvtárterem mellett igen nevezetes terme még a Biblia- Háznak a „Bizottsági terem“ (Commitee Room). Itt tartja ülését havonta egyszer az a bizottság (Ko- mité), mely a fordítások és revi- deálások kérdésében dönt. Ebben a teremben szavazták meg nekünk magyaroknak pár évtizeddel ezelőtt a Károlyi Biblia revízióját, amelyet azóta templomokban és iskolákban nagy áldással olvasunk. Ugyancsak itt hoztak határozatot csak nemrégiben is a Czeglédy-féle modern nyelvű Ujtestamentum átvétele, kinyomatása és terjesztése felől. Amíg ez a „Bizottság“ valamely új fordítás vagy átdolgozás helyes voltáról, megfelelő szakemberek véleményezése alapján, meg nem győződött, addig kinyomalásról nem lehet «zó* Ez a „Bizottság“, amely 30 angol és 6 külföldi világi férfiúból áll, intézi nagy szakértelemmel és sok imádsággal a Biblia Társulat üzleti ügyeit. Ez a Biblia Társulatnak valósággal a jobb keze. Evangélikus öntudat. Irta éa a veszprémi ev. egyházmegyei közgyűlés alkalmával rendezett vallásos estén előadta: Novák Rezsőné. Belmlsszlól és gyámlntézeti vallásos estéken rendesen a bel misszió fontosságáról és a Gyámintézet támogatásáról beszélnek a szónokok. Szép beszédek hangzanak el, de a lelkek megmozdulása kevés eset kivételével elmarad. Magam Is többször szóltam a belmisszióról, de igazi felbuzdulást még alig vehettem észre. És ha kutatom ennek az okát, megtalálom az evangélikus öntudat hiányában. Szomorú tapasztalat annak, aki beszél, buzdít, bátorít, munkásokat hív, hogy szavait meghallgatják, de a szavak nem terjednek túl a templom falain, nem váltanak ki erőteljes megmozdulásokat, mert csak a fülek nyílnak ki, a szivek zárva maradnak. Ritkák, mint a fehér holló, a buzgó, áldozatkész gyülekezetek, az imádkozó asszonyok és a buzgón éneklő ifjak. A reverzális kérdésénél is az evangélikus öntudat hiánya miatt van az a nagy nemtörődömség a férjhezmenendő és a házasulandó fiatalság között. Az evangélikus leány fellobbanó szerelmében sokszor átengedi eljövendő gyermekeit egy ismeretlen, egy leikétől távolálló egyház számára, a férfi is inkább viseli a mardosó lelkiismeret furdalását egész életén át, de szerelmese előtt nem mer erős bizonysággal hitet vallani és nem törődik azzal, hogy egy, vagy két tégla itt is, ott is kiesik az az"egyháznak századok viharaitól megtépázott épületéből s így idővel összedől ez a sokat szenvedett, bátor hithösökkel dicsekvő anyaszentegyház. Csuda Csánk szerencséje, Irta : Csűrös István. 3 Az árva, aki nem szűkölködik. Eközben kiütött a háború, Balázs úr bevonult katonának, az üzletet Teréz asz- szony vezette tovább. Bevonult Jójárt Gáspár kovácssegéd is, aki Pannit már többször kérte feleségül, de akihez Panni nem ment addig, mert nem volt önálló mester, de akihez húzott a szíve. Mikor aztán bevonult, akkor megesett rajta a Panni szíve és megígérte szívesen, hogy ha Isten hazavezérli a harctérről, akkor hozzámegy feleségül s addig is hűséges mátkája marad. Elsőnek Gáspár került haza a világháborúból. Igaz, hogy előbb a kórházba, ahol bal lábát térden alul levágták. Azután pedig haza, ahol két jó újság várta. Az egyik az volt, hogy Panni a vasúti állomáson várta, s oly túláradó örömmel borult a nyakába, ahogy nem tette volna talán, ha Gáspár két lábbal jött volna haza. A másik pedig az, hogy az öreg kovács meghalt, s így nincs semmi akadálya annak, hogy Jójárt Gáspár nyisson kovácsmühelyt, ha ugyan fél lábbal bírja a munkát. Megpróbálta, bírta. Panni bizonygatta, hogy ő is segít, míg valami jobb segítséget kap. Gáspár mindjárt la- kodalmazni szeretett volna, de Panni kijelentette, hogy addig nem, míg Balázs úr haza nem jön, vagy Csánk sorsa biztosítva nincs. Mert azt tudta Panni hogy Teréz assony utálja a gyermeket. Nem soká kellett várnlok. Levél jött a parancsnokssgtól, hogy Fodor Balázs egy éjjeli támadásnál, ahol a ml csapataink vereséget szenvedtek, elesett. Hulláját bizonyára az oroszok földelték el. A falubeli katonák is írták a harctérről, hogy Balázs úr elesett, ők is látták. Teréz asz- szony tudomásúl vette a hírt, de valami különösen nem viselte meg a bánat. Egy szép napon a halálhír vétele után felpakolt s az estvéli vonattal, amikor Panni és Csánk aludtak, visszautazott Budapestre és faképnél hagyott mindent. Egy cédulát hagyott hátra, amelyben azt írta, hogy értesítsék Csánk nagynénjét: Nagy Máriát Budapesten, hogy viselje gondját az üzletnek s a gyereknek. Ez meg is történt. A gyorsan romló portékát a tanító úr, meg a jegyző másnap rövidesen eladták. Mari nénit sürgö- nylleg oda hívták. Meg is érkezett másnap. Nagyon bosszankodott, hogy mennyi baj szakadt ezzel reá. Megnézte keresztfiát> akit még sohase látott. Elfintorította az orrát, mikor meglátta, s kijelentette, hogy az ő lakása nem alkalmas arra, hogy egy ilyen rakoncátlan fiút befogadjon. Neki ideje, kedve sincs hozzá, hogy vele vesződjék s kapott a jó tanácson, hogy értékesítse az üzletet, a pénzt fektesse hadi- kölcsönbe, annak kamatait élvezze Panni s ennek fejében Panni s leendő férje, a kovácsmester, Jójárt Gáspár, aki örömmel vállalkozott reá, — még három gyermeket is vállalt volna, csakhogy Panni az övé legyen, — felnevelik a gyermeket. Ebben mindenki megnyugodott. Mari néni, a tiszteletes úr, a jegyző úr, a tanitó úr. Ujjongva nyugodott bele Panni. Csánknak meg se mondták apja halálát, Teréz asz- szonyt könnyű szívvel felejtette el. Panni maradt továbra is az ő mamája. Csánk ekkor öt éves volt. Jójárt Gáspár és Szabó Panni hamarosan házasságot kötöttek. S mikor kijöttek a templomból, Panni balkarjával az urát támogatta, jobbkezével Csánkott vezette s magában ezt mondogatta : „Áldott legyen az Úr I Napról-napra gondoskodik rólunk a ml szabaditásunk Istene1“ (Folytatjuk.)
