Harangszó, 1929

1929-10-27 / 44. szám

1929. október 27.

BARANQSZO.

339

Újabban több, rólunk ellenséges Indulattal beszélő könyv emlegeti a protestantizmus alkonyát. Nem is csodálkozom rajta. Mert mfg a pápás egyház kíméletlenül belekiáltja a világba, hogy a .protestáns ember nem az Isten teremtménye, hanem a Sátáné, hogy a protestáns emberrel kötött házasság nem törvényes házasság hanem csak ágyasság“, addig a protestáns emberek zöme némán, összetett kézzel áll és nézi elleneink felvonulását, szervezkedését, annélkül, hogy megérezné: itt az idő, ébrednünk, cselekednünk kell 1

Meg kell már mozdulnia, fel kell ébrednie minden gyülekezetnek, minden gyülekezetben kicsinynek és nagynak 1 Édes anyákat kell keresnünk és nevelnünk és megtartanunk, akik öntudatos evangélikus ifjúságot nevelnek I Ébredő, öntudatos ifjúságot, mely kezében tartja a bibliát, mely nem megy énekeskönyv nélkül a templomba, mely nem engedi magán ke- resztülszágnldaui nemtörődömségnek és gyámoltalanságnak is beillő hallgatásával és türelmével az ellen harcos csapatát, hanem maga is felveszi a harcot I Ifjúságot, mely küzd, fárad, nem'lankad, míg dia* dalra nem viszi azt az örökséget, mit mártírok, gályarabok, máglyahalált halt ősök szenteltek meg és tartottak meg a mai nemzedék számára vérükkel, életükkel I

Evangélikus édesanyák 1 A ti kezetekben van letéve az evangélikus jövendő I A ti hitetek erejéből kell felnövekednie a mi ifjúságunknak 1 Nincs idő a várakozásra 1 Minden elveszett és elhanyagolt pillanatért kár ! Tanítsátok meg gyermekeiteket arra, hogy ők evangélikusok! Neveljétek, szoktassátok rá gyermekeiteket a bizonyságtevésre 1 Tanítsátok meg őket arra, hogy Luther nem „megtévedt szegény barát“, a.mint őt a legújabb pápás Írásokban jellemzik, aki halálakor visszavonta volna tanítását, hanem állítsátok Luthert gyermekeitek elé, mint a sziklaszilárd jellem, a férfias bátorság és egyenesség, a mély, Istent teljes szívvel kereső vallásosság mintaképét, aki ma is felverné minden római templom ajtajára a 95 tételt és ma is beleharsogná a lanyha hitéletet élő kereszténység fülébe: „Térjetek meg, mert elközelltett Istennek országa 1“, aki ma is odazugná az igazságtól riadozó fülekbe 95 tételének azt a pontját: “Az, hogy a pápa keresztje egyenlő a Krisztus keresztjével, Istenkáromlás!“

Egy katholikus missziós pap azt prédikálta egyszer híveinek: „a katholikus egyház a föld hatalmas tölgyei és fenyői, a többi felekezetek csak a tölgyek és fenyők alá vetett füvecskék, melyek előbb utóbb elsatnyulnak, elpusztulnak, mert Isten napja nem jut le reájuk.“ A jámbor hallgatóság persze jámboran bólintgatott a missziós pap bölcselkedésére. Viszont Kapi Béla püspökünknek egyik előadásából ezt sikerült megjegyeznem : A vallások olyanok Isten nagy teremtett világában, mint a különféle fák és virágok a természetben. Milyen sivár lenne a föld, ha csupán csak tölgyet, csupán csak fenyőt tűrne meg magán. A vallásfelekezetek úgy alakultak, hogy Isten megengedte a különféle fajú, nemzetiségű emberiségnek, hogy próféták szóljanak hozzájuk, hogy egyházakat létesítsenek egy közös cél elérésére: mindenkit eljuttatni Istenhez. Nem haragszik tehát az Isten, ha egyik templomban Márla- éneket, a másikban chorált, a harmadikban zsoltárokat énekelnek. A lényeg az, hogy az a különféle ének ne csak a falak

boltozatáig jusson, hanem azokon felül egyesüljön, összefonódjon és testvéri ösz- szeolvadásban szálljon Isten zsámolyáig.

Isten magához engedi az ő gyermekeit 435 féle valláson és nyelven át, csak a szeretet legyen az erő, mely a felekezeti korlátokon felül egyesíti őket. Isten gyönyörködik a tölgyben és a fenyőben és az alattuk megbúvó füvecskében egyaránt és le tud sújtani a még oly hatalmas tölgyre is, ha napsugarat akar árasztani a az árnyékban senyvedő füvecskének. Ezért egyik egyház se dicsekedjék azzal, hogy én vagyok a tölgy, ti csak a füvek 1 Egyben legyen — bár úgy lenne — minden egyház dicsekedése és versengése: ki tud több olyan gyermeket nevelni Isten országának, akik a legszebb parancsolat szerint élnek : szeresd felebarátodat, mint önmagádat 1 Isten országának nincs szüksége földi helytartóra, csak hű és engedelmes, a szívük mélyében a legjobbra törekvő gyermekekre, kik egymást szeretik, amint Isten is szeretett minket, mikor az ő Legdrágábbját adta megváltóul né- künk, hogy aki hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen.

Ez a mi evangélikus nevelésünk fundamentuma.

Hiába vettem kezembe beszédem elején kardot, hogy hadakozásra hívjam fel a mi ifjúságunkat. Virággá változott a kard kezemben, a szeretet virágjává, mely bele- kivánkozik egy olyan koszorúba, mely nem elfogult és igazságtalan fegyverekkel küzdő harcosok homlokára illik, hanem Isten igaz gyermekeinek homlokára, pálmák és olajágak közé.

Evangélikus édesanyák I Tanítsátok meg gyermekeiteket a szeretetre. Tanítsátok meg őket arra, hogy az evangélikus egyház nem akar és nem szít harcot és háborút egy ország különféle vallásu polgárai között. Hogy az evangélikus egyház templomaiban felebaráti szeretetről prédikálnak akkor is, mikor odaát folyton bántanak bennünket. De hadd bántsanak 1 Ha ti erősen kitartotok az ősöktől örökölt drága hit mellett, ha gyermekeiteket el nem adjátok, ha őket igazi evangéliumi hithflségben nevelitek, ha folyton-folyvást élesztitek fiaitokban és leányaitokban a törhetetlen ragaszkodást Krisztus evangéliumához, akkor nem árt nekünk semmiféle bántalom és támadás. Akkor még a poklok kapui se vehetnek rajtunk diadalmat 1 Úgy legyen 1

A nagy és erős Isten. Nagy Kanut dán király ott állt egy alkalommal a tengerparton, amikor vihar keletkezett és a hullámokat a part felé sodorta. Mivel udvaroncai az ő királyi nagyságát és felségét éppen dicsérték — hogy megszégyenítse őket — megparancsolta a hullámoknak, hogy lecsendesedjenek. A vihar természetesen tovább dühöngött, mire magára célozva így szólt: „Látjátok, ez a királyi“ — és a tengerre és a magas égre mutatva felkiáltott: „Látjátok, az erős Isten!“

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Mitől épül a gyülekezet?

I. Igazán hívőktől.

Okt. 28. tógáikkal nem éló vezetők.

I. Korinth. 9, 1—14. Jogunkkal nem élni, a világban gyakran rosszra vezet. A keresztyénnek is vannak jogai még a gyülekezettel szemben is. Kivált a vezetőnek. Ha nem ól vele, nem árt-e a nyájnak ? Ép oly veszedelem ez, mintha csak jogait firtatná a pásztor. Valóban nagyon jól kell állni ott a dolgoknak, ahol a vezető nyugodtan lemondhat jogairól, a gyülekezet csak annál jobban megbecsüli őt. Ott lehet épülés 1 Ezt akarta a reformáció.

Okt. 29. Mentő szeretetben égő lelkek.

9, 15—27. Már volt annyi gyülekezet, hogy azok kormányzása Pálnak mindekét kezére való munkát adjon. De neki még most sem a közigazgatás, hanem az evangélium a fontos. Nemcsak azok, akik már meg- nyerettek, hanem azok is, akik még nem. Mindent vállal ezért az egyért. Nem általános művelődés, nemzet- és társadalom- fenntartó szerkezet az egyház első sorban, hanem halhatatlan lelkek mentéséért folytatott munka. így akarta ezt a reformáció.

Okt. 30. Engedelmes közkatonák. 10, 1—14. Ahol sok a vezető, kevés az engedelmeskedő. A hívők nagykorusításával nem akart a reformáció elvetni minden engedelmességet. Lelki kár nélkül nem is vonhatjuk ki magunkat alóla. A vezetés az egyetemes papság mellett is egyesek Istentől való megbízatása marad. Közkatonákra nagyobb szükség van, mint valaha. De ezek nem emberileg leigázott lelkek. Boldogok s tűrni tudók, mert tudják, hogy így jutnak csupán Kánaánhoz közelebb.

Okt. 31. Akiknek a Krisztus vére elég.

10, 15—22. A Korinthusiakat nem arról kellett meggyőzni, hogy szükségük van a Krisztus vérére. Ma sajnos sokaknál még a gyülekezetben is ezen kell kezdeni. Akik sem a maguk romlottságát, sem a Keresztet, mint a szabadulás egyetlen útját nem ismerik. Ennél már csak egy rosszabb eset van. Az, mikor valaki a Krisztus vérén is túl akar menni. És mert nagyon sokan voltak, akik közbenjárók és emberi cselekedetek előtérbe állításával ezt tették, ezért lett szükséges a reformáció. De nem szükséges- e ép ezért ma is?

Nov. 1. Szabadság kártevés nélkül. 10,

23-11, 2. Nem csoda, ha sokan féltek a reformáció felszabadító világosságától. A szabadság csak annál nem veszedelmes, akinél együttjár az Istennek való óletát- adással s mások lelki üdvének szolgálatával. „Minden szabad nekem“ — ez a szó- lásmód járta Korinthusban. Igen, minden, amivel a lelkek javát s Isten dicsőségét előmozdítom. így gondolta ezt a reformáció.

Nov. 2. A maguk helyén maradó nők.

II, 3—16. Isten Országa története sok esetet tud, amikor nők igeD áldott eszközöknek bizonyultak benne nagy dolgokban is. Nem jelenti ez a férfi és nő rendeltetésének összezavarodását az egyházban. Ép azok a keresztyén nők utalnak erre, akiket az Úr országa terjesztésében oly messzemenően felhasznált. Nincs szükség új .helyek kivívására. A meglevő helyeket is ép nálunk kevésbbé foglalták el a nők, mint a férfiak. Pedig mennyire jobban épülhetne akkor minden 1

Nov. 3. Akiknek élet az Úr halála. 11, 17—34. Még igen sok lelki ébredésnek kell jönni, hogy az úrvacsora ma is jobban