Harangszó, 1929
1929-09-01 / 36. szám
XX. evfü.yam. 1929. szeptember I. 36. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa; i oaaántüll Lutüsr-SiövetsBo 4i Onzigos Lather-Nsflret- •ég hír.telő. lepje. Kéelretok, előlitől««! dijak 6a reklamációk a HARANGSZŐ nerkeutó- klednhivet&lának Szombathelyre (Vasvm.) küldendők. Bldfiuttst elfogad minden erang. leikéae é( tanító. ■eoJBlBulk miBdBB mirui Hála Neked test és lélek éltetője, Ki a szenvedőt serkented új erőre. b«rlMlM*U«IAIŰTAUI I SZOMBATHELY Vas vármegye. nókkladóhlrat«' i .Luthor-Táraeeag* könyv keroakedr». Budapeat, VUI„ Síéi *klrályl-u. il/a A „HABANH8Z0" elSflxetóal Ara negyadine I P 28 (. Félévre 2 P 40 t. Caoportoe küldéaael lO’/.-oe kedvezmény. Amerikába egéea évre k dollár ; as utódállamokba negyedévre 1 P (0 dl'. „Mert igen szeretett!“... Lukács ev. 7.47. „Minek- okáért mondom néked : Néki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbbé szeret"... V ájjon micsoda erő kényszerítette azt a bűnös asszonyt Jézus lábaihoz ?... A kérdésre egyetlen szóval válaszolok: a hála, a mélységesen étérzett, nagy hála a Mester bűntbocsátó örök kegyelméért I Igen, neki sok bűne bocsáttatott meg... hisz a Jézus iránt érzett nagy szeretete is ezt igazolja... Oh, ki tudja, micsoda szakadékból mentette ki Jézus ennek az asz- szonynak beteg, bűnös lelkét?... A Sátán hatalmának milyen erős köteleit téphette szét az Úr keze, hogy megszabadítson egyetlen lelket ?... Az a bűnös asszony mennyire megérthette a későbbi ének szavát, amely a megmentett lélek dícséretét, háláját így szólaltatja meg: „Valék nehéz fogságban — s megszabadítottál; valék rút szolgaságban — s te felmagasztaltál. Jöttél, hogy felemeljed a porból lelkemet, s adtál kincset, amelyet világ el nem veheti“... A bűnös asszony ezt érezte... felfogta, megértette a kegyelem nagyságát, azért olyan hálás Jézussal szemben... s a lábaihoz borul!... Nem tartja vissza sem a félelem, sem a szégyenérzet, nyilvánosan megmutatja szíve háláját... s ez mindenesetre dicséretes dolog. „Neki sok bocsáttatott meg, mert igen szeretett!“... ... És mi ugyancsak megmutatjuk szívünk forró háláját, nagy köszönetét Megváltónkkal szemben? ... Teszünk-e róla s teszünk-e mellette mi is nyíltan, bátran bizonyságot?... Vagy talán mi azt mérlegeljük: mit szólnak hozzá az emberek?... ... Persze bizonyságot tenni csak az tud a Krisztus mellett, aki őt egész szívvel szereti. Szeretni pedig csak az tudja, akit egészen átjárt az a boldog tudat, hogy Jézus a bűnösöket magához fogadja, a farizeusok álmait megszégyeníti, a vámszedőket felemeli, s a nagy, nehéz terhet, ami a lelkiismeretünket nyomta — leveszi rólunk, a szívünket szabaddá teszi az Isten kegyelme által... nekünk is sokat megbocsát. Ha ezt érezzük, csak ekkor tudjuk Jézust igazán szeretni! „Oh mennybéli Felség, Oh magas Istenség, íme én szegény előtted pirulva. Lábadhoz borulva esdve kérlek én 1 Ne büntess és el ne vess Szent orcád elől mert érzem S mélyen bánom vétkem ! Nincs, oh nincs nyugalmam. Csak gyötrő fájdalmam, Hogy bűn terhe nyom. Sátán csapdosásod Érzem s mardosásod. — Hol vagy irgalom ? Porba hullt napom s lehunyt. Oh add újra vissza nékem, Eltűnt békességem I“ Ámen. • K orunk egyházi életét két dolog jellemzi. Erezzük, hogy sok nincs jól úgy, ahogy van; ép azért keressük az utakat, és módokat, hogy egyházi vallásos életünk fellendüljön. Hallunk sok komoly és megszívlelésre méltó jótanácsot. A bajok orvoslására ajánlott szerek száma nagy. De sokszor jó volna meggondolni: kipróbáltuk-e már a régi bevált szereket? S ezek közé tartozik a Káté is, és annak lelkiismeretes, buzgó és helyes használata. Nézzük csak a szektákat, avagy a fennálló társadalmi rend erőszakos lerombolására törekvő irányzatokat. Mit tesznek, hogy követőiket felvértezzék és őket szinte egytől-egyig irányzatuk harcosaivá avassák? Kátészerü vezérfonalat adnak a kezükbe. Tételeiket belevésik az ifjúság szívébe, hogy minden egyes esetben megtudjanak felelni az ellenvetésekre. Mi meg elhanyagoljuk a Kátét, védtelenül hagyjuk ifjúságunkat s engedjük, hogy a hitbeli tájékozatlanság, sok* Pröhle Henrik pozsonyi lelkésznek „A négyszézéves Luther Káté" című értekezéséből. szór szomorú tudatlanság a közöny 'karjaiba kergesse és sokszor ellenségeink zsákmányává tegye egyházunk híveit. Vissza a Kátéhoz 8 a kátéval együtt a bibliához, amelyből merítve van s melynek megértésében támogat. A szomorú üldözések idején, mikor a gyülekezeteknek sem lelki- pásztora, sem temploma nem volt és egyházunk a letarolt mezőkhöz hasonlított: mi menthette meg? mi tartotta fenn? Hogyan telelt ki s tudott jobb időkben új életre támadni? Ott látom a család asztalán a bibliát, a biblia mellett a kátét és az énekes könyvet. Ezekből táplálkozott titokban az evan- géliom népe; ezért nem pusztúlt ki az elnyomatás dermesztő telében sem. Vájjon, ha újra ilyen megpróbáltatás várna ránk, meg- állná-e a helyét a mi népünk? Ha aggódva gondolunk a feleletre, meg kell tenni kötelességünket addig, amíg nem késő. Ne ünnepeljünk tehát csak szóval. Ne ünnepeljük a múltat úgy mint akik prófétáik sírját csak her- vatag virággal díszítik, hanem teljünk meg Luther szellemével. E Vissza a Kátéhoz.*
