Harangszó, 1929

1929-08-18 / 34. szám

34 szám. XX. évfolyam. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol: i Dunántúl Lauer-SxöTBtsij. il Onaáfos Luther- ■é* hlntaioe lapja. Kéziratok, tléflaetóal dijak és reklamációk a HARANGSZŐ eierkeaató- kiadóhivatalának Saombathalyr* (Vasvm.) kűlűendók. ■lóflietást elfogad minden erang. lelkén és tanító. leojelgill min» mám; Ha szivedben a hit virága: hála, imádság fakadó», As Isten lát s hall tégedet és megáldja könyörgésed. taartneató-kiadóhivatal | SZOMBATHELY Vas vArmegyt. nókkladóhlvatal t .Luther-Táreaaág" könyv kereskedése Budapaat, vm., Sientklrályl-u. *l/a. A „HAR1N8HZ0“ elöflsetésl ára negyedévre 1 P 2S I. Félévre 1 P 40 t. Csoportos küldéssel 10*/i-es kedvaamény. tn erikába agán Arra I dollár; aa utódállamokba negyedévre 1 P M Bll. Megtartó reménység. Róm. levél 8.24.: „Mert re­ménységben tartattunk meg...“ É lő embernek remélni kell... A reménység tehát nem valami egyedüli sajátossága a keresztyén embernek, hiszen minden ember reménység alatt él és béketűréssel várja reménysége valóraválását. És mégis van különbség a keresz­tyén és nem keresztyén remény­ség között. A különbség ott van: mit remél a keresztyén ember és milyen bizonyossággal reméli azt I ... A mi reménységünknek tárgya kibeszélhetetlenül nagy! Remény­séggel várjuk az Isten dicsőségé­nek megjelenését, amely dicsőség­hez nem is hasonlíthatók elmúló időnknek szenvedései. Reméljük, hogy amint Krisztussal együtt szenvedünk, vele együtt is fogunk majd uralkodni, reméljük, hogy az a győzödelem, amely meggyőzi a világot, az a mi hitünk. Szívünk­ben él az a szent bizonyosság, hogy Krisztus minket megváltott s a bűnnek, halálnak, ördögnek hatalmától megszabadított... de él bennünk az a reménység is, hogy egykor eljutunk a teljes szabad­ságra, és felszabadulunk a bűn hatalma alól... él bennünk a re­ménység, hogy nem csak bűnbo­csánatot nyerünk, hanem egykor mentesek leszünk minden bűntől és minden kísértéstől... él ben­nünk a reménység, hogy az Isten eltöröl egykor minden könyhulla- tást és halál, elválás, sírás és fáj­dalom nem lészen többé... A mi reménységünk új égről és új föld­ről szól, új világról, amelyet meg­ígért Jézus örök szava: „íme én mindeneket megújítok “... A mi reménységünk valóravá- lása száz százalékig bizonyos! Hisz el sem képzelhető, hogy az a mennyei Atya, aki minket gyer­mekeinek nevezett, kitagadna ben­nünk szent örökségünkből 1 Lehe­tetlen volna ez! A mi reménysé­günk sziklaszilárd fundamentumon nyugszik: Istennek, a mi Atyánk­nak örök szeretetén, amellyel ügy szerette a világot, hogy az ő egy­szülött fiát adta... óh, hogyne ajándékozna nekünk a Krisztusban mindeneket I ?... A mi reménysé­günk tehát az élő Istenben nyug­szik I Ez a reménység bizonyos, ebben a reménységben tartattunk meg, mert csak ez a reménység tarthat meg mindörökre!... „Ok Mindenható, mily jó lenni Oltalmad befedő árnyékában ! Habár próbára szoktál tenni Néha e földi éltünk folytában, De végképpen bennünket el nem hagysz. Sőt kelletekor szabadulást adsz. Magasztallak erős kőszálom, Pajzsom s bátorságos menedékem, Vezérlésed ha jól vizsgálom, Csak bölcs, csak üdvös lehet énnekem. Oh jól tudom, hogy meg nem szégyenül, Ki benned bízik rendületlenül.“ Amen. , Evang. leánykonferencia ózdon. Irta: Bélák Sándor. J úlius 27, 28-ika feledhetetlenül kedves napjai voltak az ózdi evang. egyháznak, de még inkább annak a leányseregnek, mely ezek­ben a napokban a Magyar Keresz­tyén Leányegyesületek Nemzeti Szövetsége által rendezett első or­szágos evangélikus leánykonferen­ciára jött össze a vendéglátó ózdi gyülekezet körében. Ha a távolabbi helyekről, a dunántúli egyházkerü­letből kevesen is jöhettek el, a nagy alföldi gyülekezetek: Békéscsaba, Orosháza, továbbá Nyíregyháza, Miskolc, Salgótarján stb. szép szám­mal voltak képviselve. Körülbelül 100-ra ment a vidéki résztvevők száma és 15 ev. leányegylet kép­viseltette magát. Kedves jelenet volt, mikor a konferenciára érkező leánycsoportokkal befutott a vonat az ózdi állomásra s az érkezők az ózdi Ifjúsági Lutherszövetség foga­dóbizottságát az „Erős várunk“ el- éneklésével köszöntötték. Marcsek János lelkész és neje gondos, elő­készítő munkájának, valamint az ózdi gyülekezet vendégszeretetének köszönhető, hogy elszállásolás és étkezés tekintetében is minden ké­nyelem biztosítva volt a résztvevők számára. A gyülekezet tagjainak vendégszerető hajlékában nyertek elszállásolást s a gyári kaszinó nagy étkező termében volt a közös étkezés, mely alkalmakkor az egyes leányegyesületek tagjai felváltva szolgáltak fel. Július 27-én, szombaton reggel 9 órakor vette kezdetét a konfe­rencia a kedves ózdi evang. temp­lomban s elejétől végig itt folyt le a gyülekezet tagjainak élénk érdek­lődése mellett. Marcsek János lel­késznek az oltár előtt mondott ben­sőséges megnyitó imádsága és Ige­olvasása után Victor Erzsébet, a Magyar Keresztyén Leányegyesüle- tek Nemzeti Szövetségének főtitkára szólt a konferencia tagjaihoz. Örö­mének adott kifejezést, hogy a hivó szóra ilyen szép számmal összejöt­tek az evangélikus leányegyesüle- tek tagjai megnyitni szívüket a nagy magvető Jézus előtt, egymás mun­káját megismerni és a közös cél szolgálatában összefogni. Marcsek János lelkész felolvasta ezután a konferencia vezetőségéhez érkezett üdvözlő leveleket és táviratokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom