Harangszó, 1929
1929-08-18 / 34. szám
HARANÜSZO. Í929, augusztus 18. 258 Többek indítványára elhatározta a konferencia, hogy ugyancsak táviratilag üdvözli Herceg Sulkowski Viciornét, a Magyar Kér. Leány- egyesületek Nemzeti Szövetségének elnökét, a négy evang. egyházker. püspökét és báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt. A megnyitás után megkezdődtek a konferenciai előadások, melyek az első délelőtt a főtéma köré csoportosultak: „Az Isten országáért Való munka.“ Dr. Csengődy Lajos salgótarjani lelkész arról szólt, hogy „Mit tesz Isten az ő országáért“, Dr. Schollz Oszkár, a KIÉ. Nemzeti Bizottságának alelnöke pedig azt fejtegette, hogy „Mit tesz az egyház Isten országáért“, végül Bélák Sándor tokaji lelkész arra mutat rá: „Mit tesz az imádkozó ember Isten országáért“. Az előadások rávilágítottak arra a nagy és szent munkára, mely Isten országa megvalósulásáért ebben a világban folyik s indítást igyekeztek adni, hogy evang. egyhazunk keretei közt Istennel való imaközösségünk által mi is kapcsolódjunk bele ebbe a munkába, mint Isten munkatársai, egyhazunk élő, munkás tagjai. Az első nap délutánján Farkaslyuk bányatelepre rándultak ki a konferenciai résztvevők, hogy kisebb csoportokra osztva, szakszerű vezetés mellett megtekintsék a szénbányát és a szövődét. Alig tértek vissza e jól sikerült kirándulásról, megkezdődött az esti istentisztelet, melyen Dr. Kovács Sándor theol. tanár tartott előadást „Lutheri vallásosság“ címen. A lutheri vallásosság legfőbb jellemvonásait tárta hallgatói elé Luther lelki fejlődése alapján, kiemelve, hogy e vallásosság két nagy vezérlő elve: Isten szeretető irántunk és a mi szeretetünk Isten iránt. A konferencia második napján, vasárnap d. e. 9 órakor először is vasárnapi iskolai mintatanítás volt Marcsek János lelkész vezetésével, aki az angol-amerikai és német gyermekistentiszteleti módszert egyesítve mutatta be a figyelmes hallgatóságnak. A délelőtti istenitiszteleten a zsúfolásig megtelt templomban Dr. Csengődy Lajos lelkész hirdette az Igét. Istentisztelet után az Ózdi Ifjúsági Lutherszövetség díszközgyűlésén vettek részt a konferencia tagjai, melyet Marcsek János lelkész, mint elnök nyitott meg. E díszközgyűlésen számoltak be a résztvevő leányegyesületek munkálkodásukról. Beszámolt a győri, veszprémi, békéscsabai, orosházai, miskolci, nyíregyházai, budapesti, salgótarjáni, diósgyőri, ózdi, borsód- nádasdi egyesület s felolvasták a soproniak írásban elküldött beszámolóját is. Azáltal, hogy egymás munkájába betekintést nyertek a leányegyesületek tagjai, megismerték azt a sokoldalú egyházépítő szeretetmunkát, mely leányegyesületeinkben több helyen is folyik s megérezték a beszámolókon keresztül az evangéliomi szeretet- munka örömét és szépségét, csak inte kétszer, később négyszer hirdeti itt az igét a zellői ev. lelkipásztor. 1857 tői lévita tanítója van. Az 1846-iki év forduló-pont a szécsényi egyház történetében. Ekkor veszi meg az erősen róm. kath. meggyőződésű Forgács nevű grófi család szécsényi birtokait a hit- buzgo ev. Pulszky Ferenc. Pulszky Ferenc nyomban a szécsényi urodalom birtokbavétele után felszentelteti Dobronyovszky Károly lévitát saját költségén segédlelkész- tanítónak és istentiszteleti célra felajánlja a kastély egyik oldalt eső részét, az úgynevezett rondellát és további hathatós pártfogását is Ígéri az egyháznak. Ezt az Ígéretét azonban a gyászos 1849-iki óv miatt nem tudja beváltani, ő maga az osztrák üldözés elől Angliába menekül, jövedelmével pedig egy Szentiványi Anzelm nevű császári biztos rendelkezik. Ez azzal kezdi meg hivataloskodását, hogy az evangélikusokat a rondellából kitiltja és az ott volt istentiszteleti tárgyakat elárverezted. Szomorú idők következnek ezután az egyházra : nincsen istentiszteleti helye, a csekély jövedelem miatt gyakran tanítója, leég az iskolája és tanítói lakása, rombadől kis bérháza, ezeken felül tekintélyes adót kell fizetnie a helybeli róm. kath. egyháznak. még jobban megerősödhetett lelkűkben az egyházunkért való munkálkodás vágya. A vasárnap délutáni együttlét Kálmán Rezső orosházai lelkész bibliamagyarázatával kezdődött, melyet két előadás követett. Dr. Kovács Sándor arról szólt: „Mit üzen a mult a jelen evang. leányainak.“ Változatos, bájos képekben vethette elénk a reformáció korában s a későbbi századokban élt protestáns nagyasszonyok és leányok mély vallá>os8ágát, mely követendő példa gyanánt áll az utókor előtt. Gregersen Lujza, a Magyar Protestáns Nők Országos Szövetségének főtitkára viszont azt a lelkiismeretet ébresztő nagy gondolatot igyekezett a leányszívekbe beleplántálni, hogy „Mit vár a jövő a jelen evangélikus leányaitól ?“ Nem a világias élethez való alkalmazkodást, hanem tiszta evangéliomi vallásosságot. Az előadások elhangzása után Victor Erzsébet mondta el záróbeszédét. Drága alkalom volt — úgymond — ez a konferencia arra, hogy egymást megismerjük és a közös munkára egymásnak testvéri szeretettel kezet nyújtsunk. De hogy a közös munka minél eredményesebb legyen és a Magyar Keresztyén Leányegyesületek Nemzeti Szövetségének evangélikussága is kiépüljön, felhívta a leányegyesületeket a Szövetséghez való csatlakozásra. Kifejezte egyúttal a konferencia tagjainak háláját az ózdi A bajokon megint a Pulszky család segít. Az Angliában tartózkodó Pulszky Ferenc a rondellát istentiszteleti célra visz- szaadatja. Nemes szivű és áldozatra kész neje, szül. Waiter Terézia, pedig az 1868-iki tagosításkor a protestáns közbirtokosokkal társulva */« házhelyet, földet biztosít a segédlelkész fizetésére. Egy évre rá, 1867 tavaszán visszatér szám kivetéséből Pulszky Ferenc. Székács József püspök közbenjárásával Simonides János személyében segédlelkészt keres. Ezt 1867 júliusában általa felavattatja. Ezután fia, Ágost, veszi át a felügyelői tisztséget. Pulszky Ágost 1869-ben az egyházat ön- állósfttatja és Simonidest az egyház önálló lelkészének megválasztatja. 1871-ben 6500 frt. összegű alapítványt tesz a lelkész és tanító javadalmazására. 1875-ben házat ad tanteremnek, lelkész és tanítói lakásnak és felvetteti a lelkész tanítóval az építendő templom tervét. Erre a célra felajánlja a kastélya előtt elterült telket és a rajta állt magtárat és ugyancsak a telek mellett állott pintér-házát az előbbi helyett iskolának és tanteremnek. Ugyanebben az időben különválik a lelkészi állás a kántortanítóitól, azért a lelkésznek is ad házat lakásul. A templom- építést anyaggal és pénzzel segíti. f\ szécsényi egyház rövid története. A szécsényi ev. egyházközség nemcsak a nógrádi ev. egyházmegye, hanem talán édes magyar hazunk, magyar egyetemes egyházunk legrégibb egyhazainak egyike. Múltja visszanyúlik a magyar reformáció elsó mozgalmaiba. 1594-ben a szécsényi evangélikusok már megkapják a már itt régóta éló és működd szentferencrendi szerzetesek templomát és azt birtokukban tartják 1BÜ7 ig. Ekkor visszaadják a rendnek, de maguk nyomban újat építenek, még pedig a Szécsényben 1657 febr. 12-én megtartott és a nógrádi ev. egyházmegye levéltárában őrzött egyházlátogaiási jegyzőkönyv szerint kőből, a volt török fürdő helyen, toronnyal, két haranggal. Ez a virágzó egyház a XVII. század vegén megsemmisült. Megsemmisülésének okait nem ismerjük és sorsáról nem tudunk semmit egészen 1798-ig. Az ebben az évben Alsó- zellón megtartott püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Szécsény Alsózellőnek fiúkegyhaza. Ez azonban ekkor nem sokat törődik vele. Lelkipásztora sem látogatja egészen 1831-ig. Ettől az időtől fogva ele-
