Harangszó, 1929
1929-07-07 / 28. szám
RARANOSZO, 1929. július 7. istentiszteletet tartott az állami népiskola egyik tantermében és Lk. 15, 24 alapján németül, Kol. 3, 2—3 alapján pedig magyar nyelven intézett beszédet a hivekhez. Sopronba való visszatértében útközben a Manninger-féle erdei iskolát szemlélte meg, ahol résztvett az ev. növendékek hittanvizsgáján, majd meghallgatta a szavalatokat, énekeket és végignézte tornamutatványaikat, amelyeket a gyermekek az 6 tiszteletére rendeztek. 15-én, szombaton, délelőtt Balf község ev. gyülekezetébe látogatott el a főpászlor. A község határánál népviseletbe öltözött lovasbandérium várta, majd szintén népviseletben a gyülekezet hajadonjainak színes csapata, amelynek sorfala között, harangzúgás mellett vonult be aztán a községbe. A templom előtt a gyülekezet énekkara, majd Steiner György gyülekezeti felügyelő üdvözölte szívből jövő szavakkal. A templomba való bevonulás után kezdetét vette az istentisztelet. Schermann Sándor gyülekezeti lelkész Ján. 15, 1—2 alapján tartott beszéde után a püspök szintén német nyelven szólt a hivekhez. Isten- tisztelet utón közgyűlés volt, amelyen nagy örömmel vette tudomásul a püspök, hogy a gyülekesetben megvan a szándék arra vonatkozólag, hogy idővel, mihelyt a nyomasztó gazdasági helyzet megengedi, tornyot emeljenek az ősök áldozatkészségét hirdető templom mellett. A közgyűlés utón az elemi iskola megszemlélése következett, majd közebéd zárta be a balfi egyház- látogatást. Délután Ágfalvára indult a főpásztor. A község szélén a jegyző, a templom előtt pedig a gyülekezeti énnekkar üdvözlő éneke után a gyülekezet felügyelője, Hackstock Károly köszöntötte bensőséges szavakkal a szeretett főpásztort. Pompás képet nyújtottak itt is a népviseletbe öltözött hajadonok, a kivonult hadastyán- egyesület és a tűzoltóság. Miután a templom kapujában még virágcsokrot nyújtott át egy leányka a püspöknek, a templomba vanult a főpásztor, ahol buzgó imában kérte Isten áldását a gyülekezetben végzendő munkájára. Istentisztelet után a népiskolát látogatta meg és az ott tapasztaltak felett, mint az egyházmegye többi 220___________________________ kapun és letérdelt egy frissen hantolt sírhalomra és halkan imádkozott. — Most... most — súgta az ördög Sebőknek. De Sebők kezéből kiesett a kés, szíve vadul dobogott és egyszerre eszeveszett futásnak eredt. Hegyen-völgyön keresztül rohant. Ág megütötte, tüske megvérezte, de ő mindezzel mit sem törődve rohant, mint akit valaki kerget. Reggelre, otthon volt hűtienül elhagyott falujában. Úgy esett be félholtan a tisztelendő úr lakásán, ahol ájultén esett össze. Két napig feküdt láztól égő ajakkal, de a lelkész gondos ápolása megmentette őt az életnek. Amikor felkelt, mindent elmondott lelkészének. A lelkész megfogta kezét és így szólt : — Bízzál fiam, a te hited tégedet megtartott. Legyőzted a sátánt, ezért megérdemelted, hogy. éljél. Hozd haza szenvedő családodat és én adok nektek tiz hold földet órendóba. Az a tiz hold szorgalmas munkával visszahozza neked az eltékozolt apai just. Az Isten veled lesz, mert legyőzted a kisértől. mert 0 örül a meghalt és feltámadott, elveszett és megtalált tékozló gyermekeinek I Csendes estén... Nyugovóra csendül Kis falum harangja; Magánybavert este Mélázó szívembe Álmaim ringatja. Betakargat lágyan Égbe-vívő szóval, Ibolyázó lelkem Hő imára keltem Ez áldott valóval. Mit a nehéz munkán Belém csókol a nap: Dalt, Hitet, Szépséget, Mint a virgonc méhek Most mind kirajzanak. Egyedül, egyedül, Olyan jó most lenni: Zöld pázsitra omlón, A szép ifjú múltból Vadvirágot szedni. Falevél se lebben, A mező is hallgat, Mosolygó kalászok Tele aranyozzák Gondolataimat. Mosolygó kalászok, Szívem dobbanása-' Tiétek ez a hang, A kicsi kis harang Csengése-bongása. Kapcsándy Sándor. gyülekezetében is, teljes elismerését fejezte ki. Este a hegyoldalban fekvő szép temetőbe vonult ki a püspök és a gyülekezel. Itt Ziermann Lajos soproni lelkész Ezs. 40, 6—8 alapján hirdette az örök élet igéit. Másnap Sebők hazahozta családját Pestről. Lakást is kaptak. Felszerelést is csak szereztek. És amikor először ment ki szántani a hűtlenül elhagyott drága földre, édes köny- nyek hullottak szeméből. Tele tüdővel szívta a hazai rög édes illatát, gyönyörködve nézte a zsendülő, lüktető természetet, áhítattal hallgatta a pacsirta trillázó énekét és lelke megtelt végtelen hálával Isten iránt. Letérdelt a hantokra és imádkozott : — Isten I bocsásd meg szörnyű bűnömet, amiért eltékozoltam a Tőled kapott szent földet a pénzért, a pompáért, amiért elhagytam édesapám kicsi házát, amiért itthagytam drága falunkat a fényes városért. Most érzem igazán, hogy csak akkor lehetek boldog, ha itt élek és itt halok meg. Aztán csendesen lehajolt a megőszült Sebők Mihály a földre és halkan megcsókolta a szent rögöt. Fenn a napsütéses, kék légben pedig vígan dalolt a pacsirta ; azt dalolta : — Bizony magyar nép szeresd a földet, ne légy hozzá hűtlen és bár áldjon vagy verjen a sors keze, neked itt élned és halnod kell I 16-án, vasárnap, reggel ünnepi isten- tiszteletre hívták a harangok a gyülekezetét. Itt a gyülekezet lelkésze, Scholtz Ödön esperes, Mt. 25, 1—13 alapján mondott egyházi beszédei, a püspök pedig Zsolt. 27, 4 alapján beszélt a hivekhez lenyűgöző erővel. Istentisztelet után közgyűlésen számolt be a püspök tapasztalatairól. Közebéd után. amelyen a gyülekezet kurátora kedves szavakkal köszöntötte fel a püspököt. Ágfalva leánygyülc- kezetébe, Sopronbónfalvóra indult a főpásztor. Itt is bensőséges fogadtatásban részesítette a gyülekezet. A fogadtatás után az állami népiskola udvarába vonult a gyülekezet, ahol a püspök Mt. 16, 5/a alapján a lelkiismereteket megmozgató beszédet intézett a hivekhez. Istentisztelet utón az előbb a gyülekezet birtokában volt iskola imatermében közgyűlés volt. Ennek végeztével Scholtz Ödön, az egyházmegye esperese, hálatelt szívvel mondott köszönetét a főpásztornak mindazért az áldásért, amelyet egyházlátogató kőrútján az egész egyházmegyében terjesztett. A püspök válaszul újólag elismerését fejezte ki az egyházmegye lelkészeinek, világi vezető férfiéinak és a tanítóságnak a tapasztaltak felett és köszönetét mondott a soproni járás főszolgabirájónak. Czillinger Józsefnek is, azért az előzékenységért, amellyel egyház- látogató kőrútján mindenkor kísérte. Végül buzgó hálaimát mondott Isten jóságos kegyelméért, hogy immár befejezhette egyházkerületének összes anya- és leánygyülekezeteinek, valamint szórványainak első püspöki meglátogatását. Ezután az egyházmegye összes lelkészeinek, valamint felügyelőinek kíséretében Sopronba tért vissza a püspök, ahonnan 17-én utazott vissza székhelyére. Győrbe. Útjában elkísérte híveinek szívből fakadó áldáskivá- nása, akiknek lelkében odaadó szeretetet és az egyház szebb jövőjéért való munkálkodás szent elhatározását hagyta vissza. * Földváry Károly sérthetetlensége. Földváry Károly az 1848-49- iki szabadságharcnak nevezetes hőse volt. Mint a 3. honvéd zászlóalj parancsnoka, Vácz mellett fényes győzelmet aratott seregével az osztrákok felett1849 április 10-én. Ebben a csatában két lovat (15 hónapig tartó honvédoskodás alatt pedig hetet) lőttek ki alóla. Harmadik lovát, köpenyét és a kezében tartott nemzeti lobogót pedig 75 golyó találta, de ő maga sértetlenül maradt, úgy, hogy katonái azt beszélték róla, hogy őt a golyó nem járja. Mikor aztán ez a hiedelem Földváry Károly füleihez jutott, ő nevetve mondta, hogy igaz, sőt még azt sem járja a golyó, aki őt követi a csatában. — Akik az Isten ügyének harcosai, azoknak nem árt a sátán támadása, mert nekik az Istenben való bizalom áttörhetetlen pajzs, sőt bevehetetlen vár. Adaton! a Haraajszó Máriására!
