Harangszó, 1929
1929-07-07 / 28. szám
HARANOSZO, OLVASSUK A BIBLIÁT! 1929. július 7._______________ Mi a Te leghőbb vágyad ? Júl. 8. Élvezet 7 I. Mózes XXV. 27—34. Mi az, ami bennünket leginkább köt a világhoz? Semmi egyéb az, mint a testi vágy, amely mindenáron kielégülésre törekszik, tehát az élvezetet óhajtja. Testünknek nagyon sok vágya van és aki még az én-nek él, az valamelyik testi vágyának okvetlenül rabságéban sínylődik. Ezsau legdrágább kincsét: elsőszülöttségi jogát eldobta, hogy testének meglegyen a maga élvezete. Hány ember cselekszik ugyanezen módon : az élvezet egy röpke, elmúló percéért eldobja nyugalmát, családja boldogságát, sőt ezzel együtt üdvösségét is. Gondoljunk az iszákosokra, a paráznákra ; imádkozzunk értük. És gondojunk arra, hogy nem volna-e itt az ideje, hogy mi is megtérjünk élvezetvágyunkból az Úrhoz I Júl. 9. Gazdagság 7 Luk. XVIII. 18—28. Milyen tökéletes férfi az, akiről ez ige szól I Maga az Úr is megkedveli, amint azt máshol olvassuk. És mégis milyen rettenetes rabságban sínylődik I Jobban szereti a vagyonát, mint az Isten országát. Oh és hány van ilyen ? Hányán azok közül, akik e sorokat olvassák, ábrándoznak vagyonról, kincsekről, gazdagságról? Pedig ezen vágy örökre elválaszt az Úrtól, mert nem lehet egyszerre szeretni az Urat és a mammont. Júl. 10. Dicsőség ? Máté XX. 20—28. Zébedeus fiai és anyjuk még hiú álmokat szőnek. Még várják a Messiás földi országát és remélik hűségük gazdag jutalmát. Elsők kívánnak lenni, dicsőségben akarnak fürödni. Mit hoz majd ezeknek a kereszt ? Csalódást és megszégyenülést és azután meggyógyulást a mérges ábrándból. Az Úr Jézus követése nem hozott még senkinek sem népszerűséget, sem földi dicsőséget. A keresztyénnek legfőbb dicsősége a kereszt. Mert, aki a kereszt alá megalázkodik, az már mindent kárnak Ítél, amit a világ nyújt és az Úr dicsőségében lesz részes. Júl. 11. Néped üdve? Ap. Csel. V. 17—33. A mi hazánk szenvedésteljes napjaiban sok embernek szívét az a vágy tölti el. hogy népének, hazájának valami módon használjon. Hogy indításokkal szolgáljon arra. hogy népünk lelkileg alkalmas legyen az Úr áldásának elfogadására, hazánk újra épülésére. A legnemesebb szolgálatra utal a mi igénk. Hirdessük az életnek igéjét. Hirdessük alkalmas és alkalmatlan időben, hirdessük, ha szenvedni is kell érte, mert minden elfogadott ige. minden az Úrhoz tért szív közelebb hoz bennünket Nagy- magyarország visszaszerzéséhez. Júl. 12. Hogy Isten népéhez tartozzál 7 Ruth I. 1—21. Naómi és csalódja idegen nép közé jöttek. Azért vágyódott Ruth arra, hogy kövesse anyósát az idegenbe, hogy 5 is az Úr népének közösségébe tartózhassák. Bizonyára ma is, a hazug keresztyén- ségben találsz megszentelt életű embert, aki , bár lábai itt járnak, de irányításukat az Úrtól veszi, aki bár egyformán szenved, de mindig megvigasztalt a kereszt által. Ha ilyent ismersz és mór eltöltötte szívedet a vágy, hogy e békesség benned is honoljon. akkor indulj meg I Válj el a pusztuló világtól és örömeitől és kövesd Jézust, a mi drága mesterünket, hogy örök hazádba, igaz testvéreidhez juss I Júl. 13. Istenhez vágyódol 7 42. és 43. zsolt. Minden szenvedés között, minden rosszindulat között, amelyet tapasztalunk e világon, csak egy menedékünk van : a mi Istenünk, ö egyedül tudja minden bajunkat. ő igazán megért bennünket és ö segít rajtunk. Azért tehát Hozzá vonzódik a mi lelkünk minden időben. Csűggedé- sünkben felemel az a tudat, hogy ő megszabadít, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva az üldözők és ellenségek rosszindulatának, hanem ö idejében megszabadít. A hívő ember talán egy pillanatra csügged, de sohasem esik kétségbe, sohasem csügged . el végképen. Júl. 14. Isten országának terjedése a leghőbb vágyad 7 Luk. XIX. 11—18. Testvérem terjed-e általad Istennek országa? Talán erőlletcttnek tekinti valaki e kérdést és mégis tény, hogy komoly felelősséggel tartozik mindegyikünk aziránt, hogy terjed-e általa Istennek országa. Mert aki nem terjeszti, az akadályozza. Nincsen szebb vágy, minthogy hűséggel rajta vagyunk, hogy az ő szent országa eljöjjön minden emberhez. Mohr Henrk. Minden javukra . . . Isten megáldott szolgája, Fleischer János, megtérése előtt Dél-Amerikába akart kivándorolni. A hajójegy már a zsebében volt. Azon a reggelen, mikor a hajó elindult, ráömlött egy fazék forró víz, úgy, hogy nem mehetett a fedélzetre. Igen nagy volt az elkeseredése, de mégis, mennyire javára lett ez a szerencsétlenség, mert a hajóról, melyen utazni akart, többé senki sem hallott hírt.. Mily kegyelmesen megőrizte Isten az ö későbbi szolgáját. Templomalapköletétel Dombóvárott. Az alig 327 lelket számláló dombóvári ev. gyülekezetnek lélekemelő, felejthetetlen ünnepe volt június 16-án. Ekkor tette le épülő templomának alapkövét ünnepi istentisztelet keretében, amelyen a hívek, a környékbeli evang. egyházak tagjain kívül résztvettek a helybeli testvér ref. egyház vezetősége a hívekkel, a különböző hatóságok és hivatalvezetők. Felejthetetlen lesz e nap azért, mert ami után e kis gyülekezetnek minden tagja hosszú éveken keresztül imádkozott és hívő lélekkel vágyakozott, kezd valósággá lenni, beteljesülni. Lélekemelő volt e nap, mert mindennél érthetőbben bebizonyította, hogy akik az Úrban bíznak — ki „Erős várunk" —, azoknak erejük meg nem lankad, el nem fáradnak, meg nem szégyenülnek. Kétszer állott mór ott e kisded gyülekezet, hogy felépítse az Urnák szent templomát, s mindkétszer le kellett mondania arról, hogy az építkezést megkezdje. 1916-ot Írtak a történelem véres lapjaira, amikor a minden oldalról ellenséggel körülvett édesanya, magyar hazánk, felemelte támogatóst kérő szavát gyermekeihez. S ezt az édesanyai kérőszót megértették a dombóvári evangélikusok is. s a templomépítésre összegyűjtött tekintélyes összegüket feltették a haza oltárára. De ezzel a nagy óldozathozóssal csak nőtt az áldozatkészség, erősödött a hit, fokozódott az egyház- szeretet. Megindult a gyűjtés új munkája. S mikor már ott állottak, hogy immár kezdetét veheti a szent hajlék építése, jött a hitnek, az Istenbe vetett hitnek újabb próbája. A tarthatatlan gazdasági viszonyok magukkal hozták a pénz zuhanását, a devalvációt, s az az összeg, melyen felépülhetett volna egy imaterem papiakkal — felévé lelt. Ez sem tudott ártani annak a hitnek és Istenbevetett bizalomnak, amely élt a dombóvári hívek lelkében, hanem inkább megkétszerezte azt. Olyanná lett a gyülekezet, mint egy méhcsalád. Minden tagja fáradhatatlanul dolgozott, gyűjtött. Ilyen csendes munkálkodásban telt az idő az Urnák 1929. esztendejéig. Ennek az évnek február hó 10-én tartott évi rendes közgyűlésen egyhangú lelkesedéssel kimondották : „Építünk I“ — Ettől kezdve megsokszorozódtak az imák a csendes, titkos kamrácskákban; de megkezdődtek az áldozatos adakozások is. A h. lelkész egy-egy presbiter társával végig járta a híveket. S valami lélekemelő az az eredmény, amit e gyűjtés eredményezett. Alig 120 adózó önkéntesen felajánlott : 96 ezer darab téglát és 4000 pengőt. Emellett még sok-sok kisebb-nagyobb egyéb felajánlás is van. A tervet és a munka vezetését Baumgart János építkezési vállalkozó, a gyülekezet gondnoka díjtalanul végzi. Mikor a kis gyülekezet szent célú törekvését a szomszédos ev. egyházak vezetői és hívei megtudták, jöttek segíteni. Csikos- töttösön és Kaposszekcsőn a lelkész, Szabadiban a tanító egy-egy dombóvári presbiterrel hózról-házra járva felkérték a híveket : „segítsetek I“ S nem hiába fáradoztak. A testvér megértette a testvér szavát s jött. Hordják a téglát, a követ. Szinte könny, az örömnek könnye csillan meg a látó szemében, mikor egy-egy hit- testvér szekerével megáll, s bejelenti: „Én is segíteni jöttem 1“ Az év májusában meg is kezdődött a munka. A templom fundamentumát lelkésszel az élén az elnökség és a presbitérium tagjai személyesen ásták meg. Akit elfoglaltsága visszatartott, küldött munkást. Pünkösd vasárnapján délután bensőséges ünnepség között helyezték le az első köveket. A h. lelkész a Zsidólevél 13. rész 8. verse alapján tartott beszédet. E bibliai mondás lesz olvasható a templom oltára fulett is. E naptól kezdve a presbitérium tagjai, de a hívek közül is sokan napról- napra ott dolgoznak, segítenek. Olyan most e kis gyülekezet, mint egy család. Imádkozik és dolgozik. Imája meghallgattatott, munkája megáldatott az Úrtól. így virradt fel a kis gyülekezetre jún. 16-ika. Már a kora reggeli órákban díszítették, virágozták a falakat. Mig nem 10 órakor kezdetét vette az ünnepi istentisztelet. „Erős vár a mi Istenünk" gyülekezeti ének után Berger Lajos h. lelkész végzett liturgikus oltóri szolgálatot, felolvasván a 118. zs. 23—25. versét. A gyülekezet „Ne csüggedj el kicsiny sereg" közének után Schöll Lajos főesperes tartotta meg I. Kor. III. 11. verse alapján alapkő avató beszédét. melyben reámulalott arra, hogy mint minden templom, úgy ez az épülő templom is Krisztus szolgálat, mert Isten imá- dósra, egyhózhűségre és hazaszeretetre tanít. Beszéde végeztével ev. egyházunk nevében megáldotta az alapkövei. Utána felcsendült a közös prol. vegyeskar alkalmi éneke Balássy Gyuláné áll. tanítónő vezetése mellett. A főesperes imája utón Bauer Henrik áll. tanító, gyülekezeti énekvezér felolvasta az általa készített művészi kivitelű alapokmányt, mellyel megörökíteni __________________________221
