Harangszó, 1929
1929-06-02 / 23. szám
HARANQSZG. 1929. június 2. hibátlanul leírni a szavakat, nem könnyű a reggeltől estig künn dolgozó és verejtékező falusi ifjúnak. De ezt is tudnia kell, mert különben egyetlen megrendelést sem csinálhatna még olyan cikkekből és gazdasági szerszámokból sem, amelyekre pedig minduntalan szüksége van, vagy amelyekért fél vagy egész napot mulasztva vásárokra és városokba kell járnia. Jól tudjuk, sajnos, hogy vannak olyan kereskedők is, akik már egy helyesírási hibákkal tele levelező- lapi megrendelésből tudják, hogy kivel van dolguk és a szerint szolgálják ki megrendelő közönségüket. Helyes írást és fogalmazást ma már mindenkinek kell tudnia, ha nem is járt magasabb iskolákba. Szüksége van a falusi ifjúnak gazdasági ismeretekre. A magyar földmüvesség elmaradt a külföldi mögött. Idegenkedik mindentől, ami új és újítás; ez tiszteletre méltó érzés, de ha látjuk azt, hogy bizonyos új dolgok hasznunkra vannak, akkor oktalanság volna a gazdasági modernizálódástól való elzárkózás. Foglalkoznunk kell gazdasági szakkérdésekkel nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is, kísérleteket kell folytatni, az eredményt aztán közösen leszűrni és megbeszélni, stb. stb. Mit tanuljon a falusi ifjú? Mindent, mindent 1 A varangyos béka élet és természetrajzától a gazdasági inflációig és a vértetü178 ___________ ______________ től a folklorisztikus zenéig minden minden kell hogy érdekelje és ha nem érdekli, ez azt jelenti, hogy vagy az előadóban vagy az előadásban van valami hiba! És, amit előre kellett volna említenem, ami a legfőbb: szüksége van a falusi ifjúnak öntudatos és harmonikus lelki életre, amelynek birtokában az előbb említettekre úgy is fog vágyódni. Szükséges tudnia azt, hogy ő miért keresztyén és miért éppen evangélikus keresztyén. Mi az ő vallásának alapja, miért hisz, mit hisz és hogyan hisz. Mindezek olyan dolgok, amelyeket az élet kikérdez tőle és amelyekre felelni tartozik. Különösen fontos ez olyan községben, ahol az ifjú külömböző felekezetek közé ékelve él. Így lesz a falusi ifjúból hű egyháztag, jó presbiter és kötelességtudó kurátor. „Minden bölcseségnek kezdete, az Istennek félelme.“ A felsorolt Programm csak hiányos vázlat arra nézve, hogy mit tanuljon az ifjú. Vidékenként bővül és tágul ez a Programm. Lényeges kérdés aztán az is, hogy ezt a „mit“, „hogyan“ tanulja. Sokszor ezen múlik minden 1 Nehéz helyzetbe jut az ifjúsági vezető, mikor ezt a kérdést veti fel maga elé: „hogyan?“ Könnyű azt mondani, hogy népszerűén, egyszerű szavakkal, keresetlenül, de nehéz megtalálni azokat a módokat, amelyek áthidalják a vezető és vezetett közötti távolságot. De mégis ez a fontos 1 Keresse meg a tanuló is, tanító is azt a pontot, amelyet közös kiindulásnak vehetnek. Figyelje meg az előadó hallgatóinak a lelki és szellemi szükségleteit. Kapcsolódjék bele a saját környezetében felmerülő aktuális problémákba és témákba, vegye példáit és hasonlatait onnan. Legyen jóságos és szeretetteljes vezetője a rábizottaknak és akkor hamar meg lesz a kontaktus. Siessen megértetni hallgatóival azt, hogy tanítványai is felelősek mesterükért. Jó volna, ha már készen volnának azok a kérdőpontok, amelyeket a KIÉ. vezetőképző tanfolyamán az evangélikus ág összeállítani siettetett és amelyeknek alapján egy elkészítendő kataszter statisztikai görbéje mutatná meg legjobban azt, hogy mit és hogyan kíván a magyar ifjúság. Addig is a pedagógiai kutatás egyik főkérdésévé kell tenni a fennti problémákat, amelyekre a gyakorlati tapasztalásból merített tanulmányok fognak egy egységes rendszert kialakítani. Van-e okod hálaadásra? Sadi perzsa költőnek a legnagyobb nyomorúsággal kellett megküzdenie. Egyszer még cipőt sem tudott vásárolni és kénytelen volt mezítláb járni. Kétségbeejtő szomorúság töltötte el szívét. De elnémult ajkán a panasz, mikor nála ezerszer szerencsétlenebb embert látott, akinek lábai sem voltak. Erős vár a mi Istenünk, Irta : Szende Ernő. 6 Kocsis felkapta a literes fiaskót s odanyújtotta az őrnek. — Ezt meg te idd ki, de egy hajtásra. Aztán hadd lám, hogy tudod a sarokba vágni ? Az őr átvette az üveget. Még majdnem félig volt. A szájához illesztette s egy szuszra kiszívta Aztán teljes erővel hajította a sarok felé. Éles csörömpöléssel zúzódott darabokra. Kocsis Antal felnevetett. — Ezt jól csináltad 1 Az egyik ember elrikoltotta magét. — Hé 1 Kocsmáros 1 Bort ide az angyalát I Az már jött is sietve. — Mér hozom. Már itt is van. Lerakta az üveg bort s az új poharakat. Kocsis Antal odaszólt a vendéglősnek. — Ennek a derék üvegtörőnek adjon egy literrel 1 Aztán a cigányok felé fordult. — Te meg more, húzd rá I — Kilyukadt a, kilyukadt a — A banda belekapott a hangba s a víg kompánia egymást túlharsogva fújta a nótát. Egyik liter a másik után,? egyik nóta a másik után következett. Fáradhatatlan volt a cigány, de a nótázók is győzték torokkal és hanggal. Ment a mulatozás vígan, a dalolás szüntelen s így észre sem vették, hogy Kocsis Antal kiment. Vaksötét volt az éj. Borús volt az ég, de eső nem esett, de annál jobban dühöngött a vihar. Kocsis Antal belenézett a sötétségbe. Senkit nem látott. Ugyan kinek is lett volna kedve ijyen időben a kocsma körül ólálkodni ? Örült az, aki fedél afett tölthette az éjszakát. Nem is csavargók hát senki az utcán. Kocsis Antal lassú léptekkel ment ki az országút közepére. Ott aztán futásnak eredt és szaladt egész hazáig. Mikor a lakás közelébe ért, ott a ház hátsó ajtajának tartott. Elővette a kulcsát, kinyitotta s halk léptekkel ment végig a folyosón. A szobája ajtaja előtt megállók s hallgatódzott. Semmi neszt nem hallott. Akkor lenyomta a kilincset s belépett a szobájába. Lábujjhegyen odalopódzott a ruhaszekrényhez, azt vigyázva kinyitotta. Egy darabig kotorászott a fenekén s aztán valamit belegyömöszölt a belső zsebébe. Majd behajtotta a szekrény ajtaját s oly halkan, ahogy jött, elhagyta a lakást. Az ajtót újra bezárta s pár perc múlva ismé* ott volt a kocsmában. A társai csak most vették észre, hogy belépett. — Hát te hol járkálsz ? Kocsis Antal közönyös arcot vágott. — Odakint voltam. Néztem az időt. Hát mondhatom, cudar egy idő. Leült a helyére, bort öntött magának s egy hajtásra kiitta. Az éjjeli őr elköszönt. Egyre jár az idő. meg kell kerülnie a falut. Hagyták menni. Ok meg folytatták a mulatozást. Kettőre járt már az idő, amikor Kocsis Antal felállóit. — Elég volt mára barátim. Gyerünk haza. Azok szabadkoztak. Még maradni szereltek volna. De hogy látták Kocsis eltökélt szándékát, hát felszedelőzködtek ők is. Kocsis leszámolt a kocsmárossal. Egy nagy darab bankót dobott a cigányoknak is s azzal azok mér kotródtak is A kompánia is kifelé tartott. Ott jó éjt kívántak egymásnak s kiki az útjára indult. Kocsis Antal a templom felé vette az útját. Mikor odaért, megállóit egy pillanatra. — Hát téged akarnak megépíteni ? Hát jól van. Majd teszek róla, hogy mihamarább hozzád foghassanak.
