Harangszó, 1929
1929-05-12 / 20. szám
XX. évfolyam. 8 929. május 12. 20. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: i Dunántúl LutüBr-SíövBisöo áe OmiáíO» Luthor-Hzil.et- •ég hWatalo« lapja Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ azerkesató- ki adóhivatalénak Szentgotth&rdra (Vaívm.) küldendők. Kló fizetést elfogad minden evang. leiké*» éa tanító. Megjelenik minden mirnin. Térj hozzánk, szár .C^ «föhlvatal I ,<*■ ',ärd-«gye. .(adóhivatal I .r-Társaság" kényt jreskodése Budapest, /Hl., Szén thirdly 1-u. il/a. Á „HABANflNZO« előfizetési ára negyedéire t P 28 f. Félévre 2 P 40 I. Csoportos küldéssel KP/s-oe kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár , az utódállamokba negyedévre I P 10 Ilii Az igazságnak lelke. Jén. 14, 16—17. Én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, az igazságnak ama Lelkét. A világ nem szereti az igazságnak Lelkét, mert az felfed, napvilágra hoz mindent. Az ember a maga természetes állapotában fél az igazság Leikétől. De amint egy sugára belévetődik leikébe, s nem zárja el ez elől az áldott világosság elől, hanem mindig jobban felnyílik előtte, annál többre vágyik. Akkor már nem fél attól, hogy az igazság Lelke megítéli őt, mert csak az a vágya, hogy minél teljesebben átváltozzék az ő képére és hasonlatosságára. Bár szent tűzed lánggal lobogna, Ki értünk halni kész valál, És minden szív felé,d dobogna, Vallván : Te vagy Úr és Király I Már fel-fellobban tiszta lángja, ltt-ott, kelet nyugat felöl. Feléd, oh Isten szent báránya. Pünkösdi szent örömjeléül. önmagunkat károsítanék, ha figyelmünket kizárólag a legszűkebb körre szorítanék. Mindenekelőtt elmulasztanék életfeladatunkat; mert mi tagadás minden vonalon a leghevesebb küzdelem folyik napjainkban Krisztus Urunk s az Antikrisztus között.“ Aki nincs velem, az ellenem van“, mondja az Ür. Válaszút elé visz elhivatásunk: vagy Vele, vagy ellene. A világ ezen legnagyobb küzdelme nem Európa területén fog eldőlni, de rajtunk is múlik. Mindez arra int, hogy önmagunk kedvéért foglalkozzunk a külmisszióval. Felelőssége tudatában Magyarhoni Evang. Misszióegyesületünk is részt kér e szent munkából. Nincs ugyan neki ezidőszerint külön miinkamezeje, hanem a lipcsei evang. misszióegyesülethez csatlakozva, ezt támogatja hűséges munkájával. A lipcsei misszió két nagy munkaterületen serénykedik. A régebbi — 1841 óta — Előindia délkeleti részén folyik a 18,000.000 lelket számláló tamul nép között; az újabb — 1893 óta — a Kilimandzsáró és Moru hegy déli lejtőin lakó dzsagga, varo és aruscha négerek közt folyik, akiknek száma 100.000 lélek. Mindenütt megnyílt ajtót tár az Ür kegyelme elénk, de missziónk anyagi ereje nem bírja. India nagy elhatározás korát éli, Afrikában bő aratás van. „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.“ A lipcsei misszió súlyos anyagi helyzettel küzd. Folyó évi költség- vetése 660.000 ezer márkáról szól. Ehhez járul 50.000 márka deficit, úgyhogy 710.000 márka fedezésről — majdnem 1 millió pengő — kell gondoskodnia. Ezzel szemben A magyarhoni evang. misszióegyesiüet felhívása.*) T írunk, Jézus Krisztus búcsúzás- ^ kép így szólt tanítványaihoz: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.“ Ezen missziói parancs ma is fennáll, mert Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön s az igazság ismeretére eljusson.“ Legyünk azért az ő munkatársai I Isten kedvéért gyámolitsuk imádkozó szívünkkel és áldozatrakész cselekedeteinkkel legjobb tehetségünk szerint a kül- misszió szent ügyét. A külmisszióval foglalkozni azt jelenti: Istennek engedelmeskedni. A technika bámulatos fejlődése, műveltség, szociális intézmény, minden politikai szövetség, akár a népszövetség is, magában véve képtelen e világ nagy baján, nyomorán segíteni, az Istentől eltávolodott, az erkölcsi romlás fertőjébe sülyedt emberiséget megmenteni. Segítséget csak az nyújt e világnak, *) A cikk későn érkezvén be, lapunk legutóbbi számából legnagyobb sajnálatunkra lemaradt. aki Isten szeretetének örömhirét hozza néki, s aki ezen örömhírt megpecsételi a szeretet cselekedeteivel. Valóban „nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk“. Vajha egyre több keresztyén foglalkozna a külmisz- szióval, a világ kedvéért. Csak az a szervezet élő, amely növekszik és terjeszkedik. Csak az az egyház élő, amely gyarapszik. Az egyház gyarapodása a misszió. A fa legmesszebb nyúló ágai s levelei szállítják neki a legtöbb éltető napsugarat, erőt. Megmér- hetlen áldás forrásává válik a hazai keresztyénség számára mindazon híradás, amely elmondja, hogy künn a távoli missziói munkában mily ,hatalmas dolgokat cselekszik az Ür. Azért külmisszióval kell foglalkoznunk, a mi egyházunk- kedvéért. Oly időben élünk, amelyben a világforgalom, a világsajtó, kábel, rádió, repülőgép, autó stb. elérték azt, hogy úgyszólván nem létezik manapság távolság. Joggal nevezhetnének elmaradottaknak, s csak
