Harangszó, 1929

1929-05-12 / 20. szám

154

HARaNÖSZO,

1929. május 12

az elmúlt év csak 576.000 márka bevételt mutat, úgyhogy 24%-os emelkedést jelent a vállalt feladatok teljesítése. A központi missziói tanács nagy szeretettel kéri a mi magyarhoni evang. misszióegyesületünk segítségét is. Rámutat, hogy az egyházi év folyamán nem érvényesül eléggé a misszió eszméje. Vizkereszten kívül az egyházi esztendő más vasárnapjain is fel kellene hívni — úgy vélik — a kül- misszióra a keresztyén testvérek figyelmét. Különösen alkalmas erre Rogate hete; áldozócsütörtök természetszerűen int erre. Hittestvéri szeretettel kérjük keresztyén gyülekezeteinket, hogy emlékezzenek meg imáikban s adományaikban a külmisszióról. Ha lehetséges ajánlják fel az áldozócsütörtöki offertóriumot, s küldjék be ezt, a- vagy más adományukat Broschkó

G. A. főesperes, misszióegyesületi pénztárosunk címére: Budapest, IV., Deák-tér 4.

Ne vegye kérem senki kérelmünket szerénytelen tolakodásnak, kövesse ki-ki szíve sugallatát. Felhívjuk a figyelmet az új missziói gyűjtőperselyre, amelyből minden lelkészi hivatalnak küldünk, hogy alkalomadtán abba gyűjtsék a szeretet filléreit. Szívesen küldünk azonban bárkinek is ily perselyt, ha igényt tart reá. Nagyon melegen ajánljuk egyházunk hivatott vezetőinek és a híveknek figyelmébe, s szeretettel kérjük a misszióegyeErös vár a mi Istenünk.

Irta : Szende Ernő. 3

Kocsis Antal, amint kilépett a templomból, balra fordult s gyors léptekkel kerülte meg a templomot s belépett az ott levő kis ajtón a saját portájára. Telke ott terült el közvetlen a templom mögött. Csak egy deszkakerítés vonult el ott hosszában, mely lenyúlt egészen a falu alatti patakig. Lehetett vagy húsz hold a belsőség. Á lakása feljebb volt, szépen körülültetve fákkal, bokrokkal. Közvetlen a templom mögött volt a cselédség háza, aztán az istállók, gazdasági épületek s még lejebb a kazlak tömegei. De három kis kalangya ott éktelenkedett közvetlen a templomkerítés mellett. nagy örömére a cselédség gyerekeinek, akik ott hancuroztak a kazlak körül, ott kergetődztek, ott játszottak bujócskát.

Most is ott hempergett vagy öt gyerek s amikor meglátták a kis ajtón belépő gazdát, ijedten néztek rá. Tudták, hogy most baj lesz ebből.

Kocsis Antal megállott az ajtó mögött. Tekintete a gyerekekre esett. Első pillanatban rójuk akart ijeszteni, de hogy meglátta köztük Kis Istvánnak a gyerekét, hirtelen mást gondolt.

A gyerek fején új kalap volt s csak

sületi taggyűjtés fontos munkáját. Végül jelentjük, hogy sikerült a lipcsei misszió legújabb: „Rogate- woche — Missionswoche,, kiadványát kellő számban beszerezni; a lelkészi hivataloknak, de minden más érdeklődőnek is egyidejűleg s természetesen ingyen küldjük meg azon reményben, hogy némi szolgálatot teljesítünk, ezen tanulságos füzet terjesztése által is, a külmissziónak. Azért kedves testvérek „erősen álljatok, megmozdít- hatatlanul buzgólkodván az Urnák dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.“

Budapest—Sopron, 1929. Rogate vasárnapján.

Hanzmann Károly s. t Dr. Molnár Gyula s. t

a magyarhoni ev. misz- a magyarhoni ev. misz- szióegyesület egyh. ein. szióegyesület vil. elnöke.

Egy eredeti Gyurátz- kézirat 1859-bői.

Lapunk szerkesztője Kakas József dabronyi lelkész szives jóvoltából egy rendkívül értékes kézirat birtokába jutott. A kézirat Gyurátz Ferenc eredeti kézírása 1859-ből. A kézirat egy névnapi köszöntő levél, részben versben, részben prózában, mely levelet Gyurátz Ferenc IV. gimnazista korában keresztanyjához Hetyésy Ferencné szül. Pödör Zsuzsannához intézte névnapja alkalmából 1859 október 18-án Sopronból, aki elvesztvén

úgy lötyögött rajta. Még a fülei is elbújtak alatta. Az apja kalapját csente el s azt tette a fejére.

Kocsis Antal odament hozzájuk.

— No, mit csináltok gyerekek ?

Azok riadtan néztek rá. Egy se mert megszólalni.

Kocsis Antal elnevette magát.

— Szedte-vette teremtette I Hát meg- kukultatok, hogy egyitek se szól ? Nosza rajta, játszatok csak! Hadd lóm ki a legügyesebb köztelek ? Majd feldobom a ka- laptokat erre a kalangyára s aki elsőnek lehozza őket, kap tőlem egy pengőt. Jó lesz?

A gyerekek egyszeribe életre keltek.

Kocsis Antal lekapta három gyerek fejéről a kalapot, köztük Kis István gyerekeiről is s aztán egy sorba állította őket. Elővett egy pengőt s letette előttük a földre.

— Hát ide vigyázzatok. Én odamegyek ennek a kalangyának a túlsó felére. Onnan feldobom ezt a három kalapot annak a tetejére. S amikor majd szólok, akkor neki rohantok s aki legelsőnek feljut,'azé lesz a pengő. Megértettétek ?

Hogyne értették volna. Ez már az ő nyelvükön volt mondva, hót nem kellett kétszer elmondani. Nevető arcuk, csillogó szemük, futásra, ugrásra kész testük minden porcikója elárulta, hogy mór alig várják a vezényszót.

egyetlen leányát, nagy lelki bánatban élte napjait. A bánatos anyát a gondokkal küzdő diákgyerek, keresztfia Gyurátz Ferenc vígasz- talgatta. A levél szószerint így hangzik :

Kedves Keresztanyám.

Öröm ébredez keblemben E mai nap keltével,

Mert kedves keresztanyám régi Név napját deríté fel.

Fogadd kedves keresztanyám Forró idvezletemet Fel derült szép névnapodon S szíves köszöntésemet.

Engedje Isten e napot Még sokszor felderülni,

S mindég öröm s boldogságban S vidáman el tölteni.

Mint kristály tiszta csermely Napjaid úgy folyanak S mind anyian boldogságot S örömöket hozzanak.

Édesítse nyugodt lélek S jó egészség éltedet —

Jótettek szent-szép érzése Boldogítsa szívedet.

Sorsod csendes, tiszta ege Soha bé ne boruljon A szerencse rád mindég hűn És vidáman mosolygjon.

Veszteséged, melyei a sors Szived keményen sújtó,

Öröm s reményid bimbaját Korán irigykézzel el rabiá.

Pótolja ki az Ég Ura S áldjon szent áldásival Nyugtasson meg, s vigasztaljon Egy boldog viszon látással.

Majd csendesen és boldogul bevégezvén éltedet,

Napjaidnak alkonyában tisztán keljen feletted

Kocsis Antal odament a kis kazal mögé- Ott két kalapot feldobott a tetejére. A Kis István gyerek fején levőt azonban a kabátja belső zsebébe gyűrte. Aztán előre lépett.

— No, most rajta I

A gyerekhad, mint a sáska, rugaszkodott neki a kis kazalnak. De az első roham nem sikerülj. A másik se, aztán a harmadik se. A pöttömnyi emberkék nem bírtak felkapaszkodni az alig három méter magas kazalra. Csak le-lecsusztak róla A kapaszkodás sem sikerült, mert a megmarkolt szalmacsutak kicsúszott a kazalból s csak annál több szóródott le a földre.

Kocsis Antal jót nevetett a gyerekek kudarcán. De aztán, hogy meglátta, mint szomorodik el az arcuk, megvigasztalta őket.

— No, nem baj, ha nem is tudtok oda felkapaszkodni, azért a pénz a tietek lehet. Hozzatok egy lécet s azzal kotorjátok le a kalapokat, a pénzen meg osztozzatok meg.

S azzal otthagyta őket.

A gyerekek zsivajára egy pór nagyobb gyermek is előkerült. Ezek aztán felmásztak a kazalra s ledobálták a kalapokat. De a harmadikat sehol nem találták. Hasztalan mentek fel a másik két kisebbre is, ami ott állott közelben, azokon sem volt. Átnéztek a kerítésen, hátha a templom-