Harangszó, 1929
1929-01-01 / 1. szám
2 HARANQSZO. 1929. január 1. Gondolatok. A mi egyházunk igazsága halhatatlan, mint maga az örökkévalóság. Hasztalan üldözik, koszorúzzák tövissel, verik keresztre; reá nézve a szenvedés a megdicsőülés útja. Hasztalan temetnék el, kitörne a koporsóból és eget kérne. f Gyurátz Ferenc ev. püspök. * Az egyházi közszellem a legértékesebb, mit az ember szülőhajlékából magával visz. Az anyai imádság, az apai tanítás, a mindennapi esti imádság kitörölhetetlen betűkkel jegyzi tele a lélek mélyét. Elkerülünk otthonról, megváltozik körülöttünk és bennünk sok minden, de életünk nagy elhatározásait ezekből olvassuk ki. Kapi Béla ev. püspök. Közli: Zemann Zoltán. ketyegés! Riadó az, Testvér! Riadó, amely lángpalossal korbácsolja a lelkiismeretedet, hogy „élni" kény- szerítsen! Minden másodpercben végigvág a lelkeden, hogy el ne szalasszad az élei egyetlen pillanatát sem, hanem minden pillanatban, folyton élj. De vájjon „élet“-e minden „élet“? — kérdezzük magunkban, hiszen minden élő hallja a serkentő, életre biztató, életre kényszerítő „tik- tak“-ot! Nem „élet“ minden élet! Nagyon kevés az! A legtöbb élet csak készülés az „életre“, csak várása egy eljövendő holnapnak. A legtöbb ember élete nyitott kapu előtt való várakozás a kapunyitásra. Minden pillanat nagyszerű alkalom az életre, nyitott, készen adott alkalom és mégis sokan várják azt az alkalmat, mely ott van előttük, csak magukévá kell tenni, csak „életre“ kell fordítani. De hogyan ? Ez a kérdések-kérdése! Egy könyvtárra menő könyvet lehetne írni erről a kérdésről pár száz kötetben, ha részletesen akarunk reá felelni. De meg lehet azt röviden is mondani. Az igazi, a valódi, a teljes „élet" az újjászületéssel kezdődik. Az újjászületés, a léleknek az Isten üdvösséges, felséges életébe való forrása csak kezdete ennek az életnek! Ez az életpalánta elültetése az anyaföldbe, a lélek életfeltételét képező, Istenországával való harmónia megteremtése. Ez pedig csak a golgotái« véres keresztfáján Krisztus Urunk által hozott szent váltság alapján lehetséges: a bűntudat, bűnbánat, megtérés és a jó Isten bűnbocsátó kegyelmének a teljes, közvetlen átélése révén. Mikor ez megtörtént, akkor jön az „élet“. Istenbe forrva beleforrunk az emberi közösségbe s lelkünk, életünk az emberiség közösségi életében az Istenországa megvalósító eszköze lesz az önfeláldozó szeretet és munka jegyében. Az Istenben „élő „élet“ jelszava : „szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket!“ (János I. 4. 19.) A földi életünk akkor válik „életté“, ha az Isten csókjától megittasult lélekkel egész valónkat és életünket elégetjük az Isten iránt való „viszontszeretet“ tűzében. Ez az Isten iránt való „viszontszeretet“ pediga legtisztább „emberszeretet“. Istennel és Krisztus Urunkkal tesz- szük azt, amit egy emberrel teszünk. Akár szegény, akár árva, özvegy, kis gyermek, éhező, vándor, hajléktalan, munkanélküli, ügyes-bajos, beteg, megtévedt, bűnös ember az illető. Ez az „élet“ ! Erre serkent bennünket a szilveszter-éjféli harangszó s a „tik-tak 1 “ Néhai való jó Bethlen Gábor első felesége, Károlyi Zsuzsánna megelégedett asszony volt, mert így szólt: „Énnekem pedig soha senkire való nehézségem, haragom, csak egy mákszemnyi sincsen.“ Hogy miért volt ilyen megelége- gett, azt megmagyarázza lelkipásztora, Keserűi Dajka János püspök : „Ami Urunk Jézus Krisztusban hite volt, melyet teljes életében sok szép gyümölcsökkel virágoztatok, mert az Isten igéjének hallgatásával és tanulásával oly buzgó és forró volt, hogy nemcsak az alkalmatosságokat nem mulasztotta el, hanem inkább mindenkor azon volt emlékezeti; Mária módjára, az Urnák lábánál hallgatta, amint azt 8 esztendő forgásában szemünkkel sokszor láttuk.“ p. Krisztus a gyárban. Irta : Gáncs Aladár. 2. III. Felesége jött a szobába. Épen most akart bővebben foglalkozni gondolataiban a tegnap esti családi beszélgetéssel. Felesége a kosaras asszonyokat hallotta az ablak alatt. Hogy azok milyen csípős megjegyzéseket tettek az építésre, — Ne haragudj, hogy így berontok. De ez borzasztó I Nézd csak, most jön Viktor levele. Lehet, hogy el fogják bocsátani a gyárból. Nincs munka, nincs rendelés. A munkások százait bocsátották már el s a mérnökök számát is felére redukálják. Olvasd csak 1 „Szomorú látvány mindenfelé s nyomott hangulat. A nyolc kohó közül kettőt leállítottak a múlt héten ; e héten megint s a Martin-kemencék közül körülbelül a felére hasonló sors vár“. Gsend lett. Az asszony várta, hogy a hir elvégezze a maga hatásét. De férje csak maradt nyugodtan tovább. — Borzasztó ! Te Gábor ! Hát minderre nincs egy szód ? — Egy van I Viktort sajnálom s a munkásokat is. Viktor jöhet hozzánk, ha tényleg elbocsátják. — És egyébként meg akarsz maradni a tervek mellett? Fogod bővíteni az üzemet? — Látod, hogy a jelek is ide mutatnak I Ha mások nem dolgoznak, annál inkább kell, hogy mi adjunk munkát. — Ez aztán logika I — Mondta az asz- szony magát türtőztetve, amin látszott, hogy férjével szemben mégis sok tiszteletet érez. — Belevittél egy nagy építkezésbe. Itt vannak a nagy dollárszámlák. Amerikából már utón vannak a nagy gépek. Legalább ezeket rendelnéd vissza. Az emberek újjal mutogatnak reánk, hogy elment a jó dolgunk. Mostan üzembővítésre építeni. Akik meg nem értenek hozzá, azok irigykednek, hogy mennyit tudtunk szerezni a háború alatt s a háború után. Hogy mindenáron nagyba akarnak utazni. S a tény az, hogy tönkre megyünk. Tönkre teszesz bennünket Te s tönkre tesznek Téged magad is az elveid. — Édesem, még most sem tanultad meg, hogy nekem nem elveim vannak. Elveik az elvtársaknak vannak! — Mit bánom én, hogyan hívod őket, csak az bizonyos, hogy azok tesznek tönkre. Miért nem akarsz úgy számítani, mint a többi emberek ? Miért, hogy a börzehíreken és konjunktúrákon kívül épen Te azt is akarod nézni, hogy mit mond az Isten ? — Semmit sem tettem a ti megkérdezésetek, nélkül. — Úgy van 1 Semmit sem teszel — ezt mondod folyton — a családi nagytanács nélkül. De mi úgy le vagyunk fegyverezve mindig a te szelíd akarat-módszeredtől I Mert azt már látom, hogy ez neked külön módszered 1 Sohasem vitatkozol, mindig úgylátszik, mintha Te engednél. S a vége az, hogy mégint csak azon kapjuk magunkat : az lett meg, amit te akartál. Eszembe jut, mennyire elleneztem ezt az építést én is. s azután előjöttél azzal, amit abból a furcsa című könyvből, meg nem tudom még honnét vettél, — s most itt állunk a tönkrejutás veszedelme előtt. — Ne felejtsd el édesem, hogy azt a könyvet Magyarország egyik legnagyobb embere irta 1 Ne felejtsd el, hogy annak a nagy embernek te is tapsoltál 1 El voltál ragadtatva tőle, mikor arról beszélt, hogy Magyarországot a „látások“ útján lehet megmenteni s hogy osztályai, intézményei, közösségei, családjai csak úgy menthetők meg, ha a nagy bibliai látások kibontakozhatnak s rabul ejthetik őket. Ne felejtsd el, hogy ez a nagy ember házunk vendége
