Harangszó, 1928
1928-03-25 / 13. szám
98 HARANQSZÖ. 1928. március 25 Szörnyű mozi tűzvész. Az dkörítói halálbálra emlékeztető tűzkatasztrófa történt a pestmegyei Solt községben, ahol egy „ A yyónási titok áldozata “ vallásos film előadás közben a filmszalag meggyulladt, az ipartestületi terem, ahol a fűm előadást tartották, lángba borult. A tűzkatasztrófának 45 súlyos sebesültje volt, akik közül 3, lapunk zártáig már meghalt. Köztük a község orvosának a felesége. Mély részvéttel gondolunk a solti tömegkatasztrófára és szomorú áldozataira. Az eddig önérzetes, mondhatjuk, büszke ember összetörik, összeroppan, nyomorultnak, elveszettnek tudja magát... De ime, hangzik a szó: „Ne félj!“ Ne félj, van orvosság sebeidre, betegségedre, van még mentség számodra! Testvér, találkoztál-e már Jézussal? Mérted-e már magad mennyei mértékkel ? Fetrengtél-e már a bárka fenekén zokogva: „...én bűnös vagyok, Uram!“ Testvér, hiába áltatod magad, beteg vagy, nagy beteg! Bűnös vagy! S tudod, mi a beteg jövője, ha nem akarja belátni, hogy beteg s nem fordul orvoshoz ? Tudod, mi a bűn zsoldja? Meg van Írva a Rómabeliekhez írott levélben: „A bűn zsoldja halál!“ Milyen jövőt vársz ?! Nőegyleti közgyűlés Körmenden. A körmendi ev. nőegylet március 11-én tartotta éri rendes közgyűlését Lukáts Árpádné elnöklésével, ki any- nyi odaadással s lelkesedéssel szolgálja Körmenden a nőegylet élén anyaszentegyházunkat. Lukács Árpádné elnöki jelentésében, melyet a közgyűlés elé terjesztett, OrOmmel állapította meg, hogy az egyre súlyosbodó anyagi helyzet ellenére is a nőegylet tagjai soha nem szBnő áldozatkészséggel karolnak fel minden jótékony s egyházunkkal kapcsolatos ügyet. A nőegylet az 1927. év folyamán Az ereklye. Irta: Petrovics Pál. 5. Mimi nem is ment többé ifjúkorának tragikus színhelyére: abba a városba. Oly erős és oly keserű volt csalódása, hogy örökre lemondott az újra való férjhezmene- telről is. A Békéssyékhez és Cirmossékhoz nem messze eső kis faluba, Marcalba, megmentett kis földbirtokára költözött Itt éldegélt, el-ellátogatva majd az egyik, majd a másik családhoz. Mindkét helyen szinte családtagként fogadták. Otthon is érezte magát náluk. Most is Békéssyék vendége, ahol csendes családi ünnepély készül, melyre össze- sereglettek a családhoz tartozók. Ott volt az ifjúvá szépült s immár vőlegénysorba kerekedett Békéssy Pali is, akit most választottak meg a vidék körorvosának. Ezüstlakodalmukat ülték az öregek csendben. Gyönyörű cssládi társaság seregük most a virágokkal díszített ősi nagyasztal köré. A viruló egészségű, de már ezüstös haj- szálu papné az asztalfőn. Mellette hófehér fürtü, örökvidám lelkületű élettársa. A töbkét meghitt ünnepségen vett részt. Az év júniusában megünnepelte Zongor Béla esperes körmendi- lelkész! működésének tiz éves évfordulóját, egy hónappal később pedig a nőegylet köréből távozó buzgó és tevékeny nőegyleti alelnOkOt, Lascho- ber Ödönnét búcsúztatta. Az előző évek gyakorlatához képest az ez évi nagycsütOrtök délutánján is közösen vették a nőegyleti tagok az úrvacsorát. Szokásos decemberi estélyét hangverseny keretében tartotta meg, melynek fényes anyagi sikerét a nőegyleti tagok áldozatkészsége, erkölcsi sikerét pedig felekezeti külömbség nélkül az egész város közönsége biztosította. A nőegylet a templom melletti parkban a díszcserjék kiegészítéséül 25 darab rózsafát ültetett, az útakat kavicsoztatta és a parkot rendben tartotta 167 P költséggel. A konfirmandusokat emléklapokkal, a szegény iskolásgyermekeket tankönyvekkel látta el, egy szegény konfirmandust pedig fOlruházott. Somogyi Béla igazgató neje új, díszes templomi perselyt készített. A nőegylet a gyülekezeti szegényeket állandóan sebiek kor szerint sorakozva. Mimi Magda mellett. A gyermekek az asztal végén. A legkisebb köztük a Mimi Piroskája, a legvégén. Az ősz próféta imaszerű háládatossággal emlékezik meg Isten áldó kegyelméről, mellyel eddig öt és egész családját biven kisérte. Majd a Mariska kis fia, mint leg- idösb a kicsinyek között, ezek nevében mondja el asztali imácskáját S aztán ebédhez fognak és beszélgetnek. Az öregek emlékeket idéznek föl a múltból S az ebéd inkább volt szellemi táplálkozás és kellemesebb is volt a múltnak minden emléke, mint bármelyik ízes fogás, mely a papék egyszerű, de hirejárta konyhájából bekerült. Természetes, hogy az öreg pap vitte a szót. — Láthatjátok, gyermekeim, most, hogy itt vagytok mind, s még itt vagyunk veletek mi Is, — miközben odahajol hű nejéhez — mely csodálatos az Úr jósága 1 Gyermekei mind csak hallgatták ájtatos tisztelettel. Meglátszott rajtuk, hogy kész szívvel veszik tudomásul a boldog tanúságot. Csupán Mimi adott csendes visszhangot, inkább Magdához intézve szavait: — Különösen én látom azt a csodálatos gélyezte. Husvétkor különböző nagyságú segélyeket osztott szét közöttük, karácsonykor pedig 500 P értékű készpénzbeli és ruhanemű ajándékokat adott a szegényeknek és főleg a szegény gyermekeknek. A Gyámintézet gyüjtőivét szép eredménnyel hordozták meg a nőegylet leánytagjai. Az Ev. Tanítók Balatoni Üdülöházára önkéntes adományok gyűjtettek a nő- egyleti tagoktól. A nőegylet két-két tagja hetenként meglátogatta, vallásos iratokkal és apróbb ajándékokkal látta el a körmendi kórházban fekvő hitsorsosainkat. Á'dozott a nőegylet közegyházi célokra is, adományokat küldvén a Harangszónak és a Theo!. Otthonnak. A közjótékonyságot olyan módon is gyakorolta, hogy a városi kórház és óvoda karácsonyfájára, valamint a körmendi cserkészek zászlójára pénzbeli adományt küldött. A körmendi hősök emlékszobrán a nőegylet is elhelyezte a maga koszorúját. Kapi Béla püspök Vilma leányának esküvőjére értékes kézimunkapárnát küldött, amelynek gyönyörű elkészítése Róth Mariska ügyes kezeinek munkája. isteni jóságot rajtatok, de magamon is. Az öreg le'kész mintha nem hallotta volna Mimi szavait, csak folytatá: — Sajnálom, hogy az élet fűszeréül vagyont nem szerezhettem számotokra. — Ne sajnáld, édes Bácsim, — csapta föl most hangját Mimi, az öreg felé fordulva. S a tiszta és boldog meggyőződés hangján tette hozzá: — Látom én, hogy nincs igazabb és értékesebb vagyon annál, amit a szívben bírunk. — S mi az? — Tekintett melegen Mimire a pspné jóságosán kérdő szemeivel, mintha nem tudná a sok csalódás folytán megváltozott keresztlánya gondolatát. — A vallásosság, keresztanyám I — Az a legigazabb vagyoni — Hagyta jóvá elégülten az ünneplő lelkész. — Mert az elfogy hatatlan, úgy-e? — Okolta meg Mimi helyett a kedvesen csipkedve elmélkedni szokott Pali, aki vele szemben ült. Miközben a papné figyelmeztető, komoly tekintetet vetett fiáraT Mimi azonban komolyan fogta fel a dolgot, mert érezte, hogy szíve mélyéből kapta ki Pali azt a gondolatot s ezért szive
