Harangszó, 1928

1928-03-25 / 13. szám

98 HARANQSZÖ. 1928. március 25 Szörnyű mozi tűzvész. Az dkörítói halálbálra emlékeztető tűzkatasztrófa történt a pestmegyei Solt községben, ahol egy „ A yyónási titok áldozata “ vallásos film előadás közben a filmszalag meggyulladt, az ipartestületi terem, ahol a fűm előadást tartották, lángba borult. A tűzkatasztrófának 45 súlyos sebe­sültje volt, akik közül 3, lapunk zártáig már meghalt. Köztük a község orvosának a felesége. Mély részvéttel gondolunk a solti tömegkatasztrófára és szomorú áldozataira. Az eddig önérzetes, mondhatjuk, büszke ember összetörik, össze­roppan, nyomorultnak, elveszett­nek tudja magát... De ime, hangzik a szó: „Ne félj!“ Ne félj, van orvosság sebe­idre, betegségedre, van még ment­ség számodra! Testvér, találkoztál-e már Jé­zussal? Mérted-e már magad mennyei mértékkel ? Fetrengtél-e már a bárka fenekén zokogva: „...én bűnös vagyok, Uram!“ Testvér, hiába áltatod magad, beteg vagy, nagy beteg! Bűnös vagy! S tudod, mi a beteg jövője, ha nem akarja belátni, hogy beteg s nem fordul orvoshoz ? Tudod, mi a bűn zsoldja? Meg van Írva a Rómabeliekhez írott levélben: „A bűn zsoldja halál!“ Milyen jövőt vársz ?! Nőegyleti közgyűlés Körmenden. A körmendi ev. nőegylet március 11-én tartotta éri rendes közgyűlését Lukáts Árpádné elnöklésével, ki any- nyi odaadással s lelkesedéssel szol­gálja Körmenden a nőegylet élén anyaszentegyházunkat. Lukács Ár­pádné elnöki jelentésében, melyet a közgyűlés elé terjesztett, OrOmmel állapította meg, hogy az egyre sú­lyosbodó anyagi helyzet ellenére is a nőegylet tagjai soha nem szBnő áldozatkészséggel karolnak fel minden jótékony s egyházunkkal kapcsolatos ügyet. A nőegylet az 1927. év folyamán Az ereklye. Irta: Petrovics Pál. 5. Mimi nem is ment többé ifjúkorának tragikus színhelyére: abba a városba. Oly erős és oly keserű volt csalódása, hogy örökre lemondott az újra való férjhezmene- telről is. A Békéssyékhez és Cirmossékhoz nem messze eső kis faluba, Marcalba, megmentett kis földbirtokára költözött Itt éldegélt, el-ellátogatva majd az egyik, majd a másik családhoz. Mindkét helyen szinte családtagként fogadták. Otthon is érezte magát náluk. Most is Békéssyék vendége, ahol csen­des családi ünnepély készül, melyre össze- sereglettek a családhoz tartozók. Ott volt az ifjúvá szépült s immár vőlegénysorba kerekedett Békéssy Pali is, akit most vá­lasztottak meg a vidék körorvosának. Ezüst­lakodalmukat ülték az öregek csendben. Gyönyörű cssládi társaság seregük most a virágokkal díszített ősi nagyasztal köré. A viruló egészségű, de már ezüstös haj- szálu papné az asztalfőn. Mellette hófehér fürtü, örökvidám lelkületű élettársa. A töb­két meghitt ünnepségen vett részt. Az év júniusában megünnepelte Zongor Béla esperes körmendi- lel­kész! működésének tiz éves évfor­dulóját, egy hónappal később pedig a nőegylet köréből távozó buzgó és tevékeny nőegyleti alelnOkOt, Lascho- ber Ödönnét búcsúztatta. Az előző évek gyakorlatához ké­pest az ez évi nagycsütOrtök dél­utánján is közösen vették a nőegyleti tagok az úrvacsorát. Szokásos decemberi estélyét hang­verseny keretében tartotta meg, mely­nek fényes anyagi sikerét a nőegy­leti tagok áldozatkészsége, erkölcsi sikerét pedig felekezeti külömbség nélkül az egész város közönsége biztosította. A nőegylet a templom melletti parkban a díszcserjék kiegészítéséül 25 darab rózsafát ültetett, az útakat kavicsoztatta és a parkot rendben tartotta 167 P költséggel. A konfir­mandusokat emléklapokkal, a szegény iskolásgyermekeket tankönyvekkel látta el, egy szegény konfirmandust pedig fOlruházott. Somogyi Béla igazgató neje új, díszes templomi perselyt készített. A nőegylet a gyü­lekezeti szegényeket állandóan se­biek kor szerint sorakozva. Mimi Magda mellett. A gyermekek az asztal végén. A leg­kisebb köztük a Mimi Piroskája, a legvégén. Az ősz próféta imaszerű háládatossággal emlékezik meg Isten áldó kegyelméről, mellyel eddig öt és egész családját biven kisérte. Majd a Mariska kis fia, mint leg- idösb a kicsinyek között, ezek nevében mondja el asztali imácskáját S aztán ebéd­hez fognak és beszélgetnek. Az öregek emlékeket idéznek föl a múltból S az ebéd inkább volt szellemi táplálkozás és kelle­mesebb is volt a múltnak minden emléke, mint bármelyik ízes fogás, mely a papék egyszerű, de hirejárta konyhájából bekerült. Természetes, hogy az öreg pap vitte a szót. — Láthatjátok, gyermekeim, most, hogy itt vagytok mind, s még itt vagyunk veletek mi Is, — miközben odahajol hű nejéhez — mely csodálatos az Úr jósága 1 Gyermekei mind csak hallgatták ájtatos tisztelettel. Meglátszott rajtuk, hogy kész szívvel veszik tudomásul a boldog tanú­ságot. Csupán Mimi adott csendes visszhangot, inkább Magdához intézve szavait: — Különösen én látom azt a csodálatos gélyezte. Husvétkor különböző nagy­ságú segélyeket osztott szét közöttük, karácsonykor pedig 500 P értékű készpénzbeli és ruhanemű ajándéko­kat adott a szegényeknek és főleg a szegény gyermekeknek. A Gyámin­tézet gyüjtőivét szép eredménnyel hordozták meg a nőegylet leánytagjai. Az Ev. Tanítók Balatoni Üdülöházára önkéntes adományok gyűjtettek a nő- egyleti tagoktól. A nőegylet két-két tagja hetenként meglátogatta, vallásos iratokkal és apróbb ajándékokkal látta el a körmendi kórházban fekvő hitsorsosainkat. Á'dozott a nőegylet közegyházi célokra is, adományokat küldvén a Harangszónak és a Theo!. Otthonnak. A közjótékonyságot olyan módon is gyakorolta, hogy a városi kórház és óvoda karácsonyfájára, valamint a körmendi cserkészek zászlójára pénzbeli adományt küldött. A körmendi hősök emlékszobrán a nőegylet is elhelyezte a maga ko­szorúját. Kapi Béla püspök Vilma leányá­nak esküvőjére értékes kézimunka­párnát küldött, amelynek gyönyörű elkészítése Róth Mariska ügyes kezei­nek munkája. isteni jóságot rajtatok, de magamon is. Az öreg le'kész mintha nem hallotta volna Mimi szavait, csak folytatá: — Sajnálom, hogy az élet fűszeréül vagyont nem szerezhettem számotokra. — Ne sajnáld, édes Bácsim, — csapta föl most hangját Mimi, az öreg felé for­dulva. S a tiszta és boldog meggyőződés hangján tette hozzá: — Látom én, hogy nincs igazabb és értékesebb vagyon annál, amit a szívben bírunk. — S mi az? — Tekintett melegen Mi­mire a pspné jóságosán kérdő szemeivel, mintha nem tudná a sok csalódás folytán megváltozott keresztlánya gondolatát. — A vallásosság, keresztanyám I — Az a legigazabb vagyoni — Hagyta jóvá elégülten az ünneplő lelkész. — Mert az elfogy hatatlan, úgy-e? — Okolta meg Mimi helyett a kedvesen csip­kedve elmélkedni szokott Pali, aki vele szemben ült. Miközben a papné figyelmez­tető, komoly tekintetet vetett fiáraT Mimi azonban komolyan fogta fel a dolgot, mert érezte, hogy szíve mélyéből kapta ki Pali azt a gondolatot s ezért szive

Next

/
Oldalképek
Tartalom