Harangszó, 1928

1928-03-25 / 13. szám

1928 március 25

HARANQSZO.

99

Dr. Rásó Lajos ügyvéd, m. kir. kormdnyfötandcsos, a magyarhoni ev. keresztyén egyház egyetemes ügyésze.

A nőegyletet gróf Sigray Antalné, a Körmendi Takarékpénztár, a Magyar-Olasz Bank körmendi fiókja és a Körmendi Hangya-Szóvetkezet pénzbeli adományokkal támogatta.

Az 1928. érben a nőegylet ezüst keresztelőtálat és keresztelő edényéhez bőrtokot akar beszerezni, tervbe vette továbbá az oltár elé párnázott zsámolynak készíttetését, a gyülekezeti házban lévő székek pótlását, egy előadó asztal készíttetését, pünkösdkor pedig kézimunkavásár tartását.

A közgyűlés az elnök jelentését örömmel vette tudomásul és soha nem lankadó buzgó elnökét, akinek elsősorban köszönhető a nőegylet értékben egyre fokozódó munkássága,

szent érzelmeinek szinte jóleső lendületével nyomta meg e szavakat:

— Igen, mert az eljogyhatatlan!...

— De hol van most Mimikének az a szép fcyámántos aranyereklyéje, amit kis- lánykorától fogvást a nyakán viselt? — Kérdezte. Pali, ismét nem minden célzás nélkül. Ámde kivágta magát nyomban s igy folytatá:

— Akartam látni, meit én is szeretnék effélét menyasszonyomnak.

— Az ám, édes Mimi, — fürkészett nyaka körül Magda — én sem láttam már régen. Pedig úgy tartottad boldogult mamiddal együtt, hogy ez ment meg téged minden bajtól.

— Letettem, mert beláttam, hogy csak egy igazi ereklye van e világon, ami megment és boldogít.

— Ugyebár? — Bóiingatott jŐ3ágosan az öreg pap Mimi felé.

— Az, ami! az én anyám és apám nem adtak nékem!... S itt elcsukló, ellágyult, hálálkodó hangon fordult a jámbor papi pár felé:

— De amivel az édes Bácsi és Néni... minden gyermekének ... különösen az én

szeretettel ünnepelte. A közgyűlés alelnökké egyhangú lelkesedéssel özv. Hafenscher Károlynét választotta meg Hering Borbála pénztáros számadása szerint az 1927-ben a nőegylet bevétele 2 161 60 P, kiadása 2 049 83 P, pénztári maradványa

111.77 P. Vagyona pedig 527 96 P.

Isten gazdag ádása nyugodjék továbbra is a körmendi nőegylet buzgó vezetőin és tagjain.

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Jézus utolsó prédikációi.

Tartozásaim.

Márc. 26. Adjátok meg az Istennek, ami az Istené I Máté 22. is—ss Az utolsó napokban mindig megrohanja az embert az emlékezés. Eszébe jutnak az adósságai. Jézusnak nem voltak a halál előtt elintézetlen ügyei, de eszébe jutott, hogy mily könnyelműen kezelik az emberek az adósságaikat. Pedig egyszer csak le kell velők számolni Ezért is beszél utolsó beszédeiben a mi nagy adósságainkról. Legnagyobb adósságunk az Istennel szemben áll fenn, aki megteremtett, megváltott s így tulajdonává tett minket. Minden erőnk, minden munkánk felett tehát ő rendelkezhetik. Övé-e az erőm, időm, pénzem, egész életem? Tartozom vele Neki.

Márc. 27. Adjátok meg a császárnak, ami a császáré I Máté 22. ís—m. Jézus sohasem volt forradalmár, mindig tisztelte a fennálló rendet. Tiszteletének alapja az a meggyőződés volt, hogy ezen a világon semmi sem történhetik Isten akarata és beleegyezése nélkül, tehát „nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.* Még ha az a hatalmasság keserű rabigát jeient is n mi számunkra I A kér. embernek elöl kell járnia a törvény tiszteletében s a fegyelmezett viselkedésben. Tartozom vele.

Márc. 28. Adjátok meg a halálnak, ami a halálét 22.*3— ao. Milyen egyédes Magdámnak... szivét felékesítetteI..•

Nem tudta tovább folytatni. Felállt és odament az öregekhez s könnyes szemekkel csókolta meg az áldott kezeket.

Az öregek alig tudtak szólni a meghatottságtól. A papné megsimogatva keresztlányát, csak ennyit susogott fülébe:

— Te megtért báránykám 1...

Az öreg pap pedig megilletődött arculattal édes övéihez fordult:

— Tanuljatok, Tőle, gyermekeim I

Az ebéd befejeződött. De mielőtt felálltak volna az asztaltól, a gyermekek nevében 'most a legkisebbet. imádkoztatta Mimi: az ő Piroskáját.

— A kis angyal I

— Úgy illik az ima kis ajakárai

Gyönyörködtek Magda és Mariska a kis

imádkozóban Az öreg pap pedig csak ennyit jegyzett meg az anyára és kis leányára :

— Íme, nektek is van már igazi ereklyétekI A papné most ölébe kapja a kis leányt és megcsókolja:

— Nfijj fel szépen!

A pap pedig megsimogatja:

— Áldjon meg a jó Isten! (Vígé.)

szerűen megoldja Jézus ezt a bonyolultnak látszó kérdést! E világ útvesztőjében a mi számunkra is sok bonyolult kérdés egyszerűsödnék le, ha az örökkévalóság szemszögéből néznők, ha nem felejtenök el, hogy vannak e világon dolgok, melyek nem szólnak az örökkévalóság számára, hanem a múlandóság birodalmába tartoznak. Nem szabad engednem, hogy az ideig valók fölébe kerekedjenek az örökkévalóknak. Át kell engednem a halálnak, ami a halálé. Egyszer egy dúsgazdag király végrendeletében azt rendelte el, hogy úgy temessék el őt, hogy két keze kilássák a koporsóból. Hadd lássa a világ — mondá — hogy a hatalmas király sem vihet el semmit a földről a másik világba, hanem üres kézzel megy át.

Márc. 29. Adjátok meg az életnek, ami az életé! Máté 22. sí—38. Ábrahám, Izsák és Jákób csupa rég megholt emberek, mégis úgy beszél róluk Jérus, mint élőkről. A keresztyénség nem ismer holt embert abban az értelemben, hogy elpusztult, megsemmisült ember, hanem az élet meg- semmisithetellenségét hirdeti. Szeretteim nem tartoznak tehát a halál birodalmába. Nem szabad tehát nekem úgy keseregni, mint a pogányoknak, akiknek nincsen reménységök. Tartozom vele az elpusztíthatatlan életnek.

Márc 30 Adjátok meg a szeretetnek, ami a szeretetél Máté 22 si-ss. A szeretetnek örök, elvitathatatlan joga az, hogy viszontszeretetet követeljen. Megfigyelhetem, hogy magam is igényt tartok reá. Fáj a hálátlanság az elfogadott szeretet után, de még jobban fáj az el sem fogadott, hanem visszautasított szeretet. Megfigyelhetem magamon azt is, hogy a szeretetnek joga van, illetve jogot formál arra is, hogy a magáéval arányos viszontszeretetet követeljen. Ugyanezeket a jogokat, amelyeket a magam szeretetének követelek, meg kell adnom a legnagyobb szeretetnek, az Istennek is, akinél jobban senki nem szeret engem a világon. És arányosan kell megadnom I Isten nem morzsákat adott a szive szeretetébil, hanem egészen adta önmagát értem a kereszten. Semmit sem akart magának megtartani. A fiát is nekem adta. Nekem is az egész szeretetemet keil Neki adnom. Kevesebb nem elég. Tartozom vele!

Márc 31. Adjátok meg a felebarátnak, ami a felebarátéI Máté 22. a»—«. Nekem ugyanannyi jogom van az élethez, mint bárkinek. Senkinek sincs tehát joga arra, hogy életigényeit az én káromra érvényesítse. Ez az álláspontom mások életigényeinek a magaméhoz való viszonyát illetőleg. Ugyanezt a jogot azonban minden embernek is meg kell adnom. Minden embernek ugyanannyi joga van az élethez, mint nekem. Senkinek sincs kevesebb egy mákszemmel sem. Senkivel szemben sincs tehát nekem jogom arra, hogy életigényeimet az ö kárára érvényesitsem. A felebaráti szeretet nem valami nagy kegy, hanem kötelesség. Tartozom vele a felebarátomnak.

Apr. 1. Senkinek semmivel ne tartozzatok! Róma 13.7—8. Az adósság rettenetes nyűg. Tönkreteszi az ember nyugalmát, kiforgat emberi önérzetünkből. Áll ez nem csak az anyagi, hanem az erkölcsi adósságokra is. Ezért köti Jézus utolsó nyilvános beszédeiben az övéi lelkére, mint jó atya a gyermekeinek lelkére, hogy ne csináljanak adósságot, hanem törlesszék azt le. Ma virágvasárnap van. Hozsannázó tö-