Harangszó, 1928
1928-01-08 / 2. szám
XIX. évfolyam. 1928. január 8. 2. szám. SnrkMKtft-kfaddUntal! SZENTGOTTHÄRD. Vas vármegye. FIókkladóhlTital: ,Lukher-Társ«sáj* kBnyr- kereskedése Budapest, V’m., Seentkirályi-u. Sl/a. I „HABASBSZÓ“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Felévre S P 40 f. Csoportos küldéssel 10*/*-os kedTssméey. Amerikába egész évre Z dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dnnántfili Luto-Siönlséj. Íz Országos Lnther-Sioret- séf kiYatnlos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztőkiadóhivatalának Sientgotthárdra (Vasrin.) küldendők. Előfizetést elfogad minden erang. lelkész és tanító. Usojelenlk minden nsámi. Örül mi »»ivünk, mikor ezt halljuk: A templomba megyünk, Hol a világ zaja közt békét, nyugtot lelünk. Keresni — találni. Máté ev. 2.10. „És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.“ N apkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe . . . Bethlehembe. Ezek a pogány emberek nékünk keresztyéneknek tanítómestereinkké lesznek. Milyen nagy, szent vágyódás hatja át szívüket a Krisztus után!... Messze keleten laktak, fáradságos, nehéz ut várakozott reájuk, mennyi veszedelemmel kellett szembenézniök... de ők mindezzel nem törődtek, vágyódva keresik Jézust és — megtalálják. Hozzánk közelebb van az Üdvösség, de vágyódunk-e mi olyan igazán, olyan szent türelmetlenséggel utána, mint valamikor napkelet bölcsei ?. . . Pedig az Isten azt akarja ám, hogy valóság legyen az, amit így szoktunk énekelni: „Téged keres imádságom, hozzád vágyom, üdvözítő Jézusom !“ . . . Talán azt kérdezed: mi ébreszti fel bennünk ezt a forró vágyódást a Krisztus után ? — Gondold meg, hogy nagy szükségben vagy és Jézusnál van egyedül a segítség, — lelked szegény és Jézusnál van a gazdagság — szívedet mennyi bűn terheli és Jézusnál van a kegyelem. Minél jobban belátod, hogy mi erőnk nem segít rajtunk, saját magunk igazával nem tudunk Isten előtt meg- állani, nyugtalan szívünknek sem tudunk békességet szerezni — annál jobban megtanulod, hogy naponként, óránként nagy szükségünk van a megváltó Krisztusra. Ha pedig szükség van rá, akkor előre! Hasonlítsunk a bölcsekhez, tanuljunk kelet pogány vándoraitól. . . minden akadályt legyőzve: keressük a Krisztust... De hogyan találjuk meg?... Napkelet bölcsei Jeruzsálemben egy rég megírt próféciára, Isten igéjére hallgattak. Isten beszéde mutatott Bethlehem felé, a szent ige nyomán találtak rá a Jézus Krisztusra. — Mi is az Igére figyeljünk, Isten beszéde, s az örök evangéliom minket is odavezet, hol térdre hullva boldogan imádhatjuk a mi Megtartónkat ! „Üdvözítő Jézusom! Te vagy egyetlen reményem, Hű védőm, benned bizom, Míg itt vándorutam végzem. Lelkem szent neved áldja, Te segélsz boldogságra. • Add, éledjen a hitem; Nyomdokidon ez vezérljen, Hogy amíg dobog szívem: Hű maradjon, Istent féljen, S ha jutok végérámra: Nyiss utat Mennyországba 1“ Amen. * Jó katona — jó keresztyén. Irta : nagymegyeri vitéz Raícs Károly, ny. altábornagy, a m. kir. honvédség protestáns egyházszervezeteinek főgondnoka. R közelmúlt tanulságain felépült korszellem új intézményeket termel, a régieket pedig saját hasonlatosságára átalakítja. A vezető feladata éppen abban áll, hogy rátermettségénél fogva a megváltozott korszellem követelményeit idejekorán felismerje és azokat intézménye útján a társadalomba megfelelően átültesse. Ha ezt egyáltalán nem vagy csak későn is teszi, akkor lemarad és kárt szenved maga az intézmény, sőt a társadalom is, mert a korszellem irányította élet az ö szükségleteit bármily áron, tehát erőszakosan is, kielégíteni törekszik. A hadsereg az államnak olyan szerve, melyben annak minden ereje összpontosul. Mivel pedig csak egészséges szervezet tudja erejét a maga teljességében kifejteni, elengedhetetlenül szükséges, hogy mint a törzs, mind pedig az ütésre szánt karok épek legyenek. A nemzet .nagy vérkeringésének kell tehát a hadsereget is iápiálni. Ha ez a vér és az idegrendszer egészséges, a hadsereg élet- és ütőképessége felől is nyugodtak lehetünk. Teljesen egeszseges testet azonban ép lélek nélkül nem tudok elképzelni. A közelmúlt tanulságai eléggé rámutattak erre az igazságra. Akkor is a lélek betegedett meg először, mely magával rántotta a testet a betegségbe, a hadsereget az összeomlásba. Az a lélek egyébként már régóta beteg volt. Éltető erőinek következetes megtagadása már jó ideje tartott. A hitetlenség sorvasztotta, mely egy felsőbb rendű hatalom, az Isten létezését, a vallás tanításaival együtt nemcsak tagadta, de gúnyt is űzött belőle. Behódolt az anyagi világ minden múló örömének és büszkén hirdette gőgös öntudattal helyesnek vélt elméletének rendületlen- ségét. Csoda-e tehát, ha az ilyen erkölcsi méreg fokozatosan aláásta a szervezetet ? A megrokkant lélek egymás után tagadta meg isteni kötelességeit. A vitézség, hűség, kitartás, állhatatosság stb. erényeit korbáccsal verte ki fészkéből, hova azok már csak kisérteni és engesztelni jártak vissza. És mi lett a vég? Kegyetlenül lesújtó büntetés, szenvedés, nyomor, gyász és siralom képében, melyet ma is, sőt
