Harangszó, 1928
1928-01-08 / 2. szám
10 még sokáig sinylünk. Azóta a vezeklés nyolc keserves esztendeje járt el felettünk a maga emlékeztetőivel. A hazafiúi és erkölcsi igaz erények szétszakított szálait keressük, hogy azokat ismét összekapcsolva helyreállítsuk hatásuk áramkörét A kinél ez az áramkör már teljes, az újból lendülettel dolgozik. Azonban a homályban még sokan botorkálnak. Pedig a hit mécsese az egyedüli világosság, mely mellett biztosan látnának. Ezt sokan még ma sem hiszik, különösen pedig hadseregünkben, melynek főképp legénységi tagjai között — sajnos — nem a legkiválóbb elemek szolgálnak. Ezen állításom megvilágítására az a tény szolgáljon, mely szerint még a megengedett u. n. „trianoni“ létszámból is kb. 10.000 hiányzik; a ténylegesen szolgálóknak pedig aránylag óriási százaléka a börtönök lakója. Az igazságnak és evangélikus lelkiismeretemnek tartozom azonban annak kijelentésével, hogy ez utóbbiak között a protestánsok lélekszámúkhoz viszonyítva jóval kisebb százalékban szerepelnek. Tehát a trianoni békeparancs engedélyezte 35.000 létszámot sem tudjuk kifogástalan, a haza iránt áldozatrákész szeretettel biró, önzetlen keresztyén ifjúval teljes mértékben betölteni. Mi ennek a magyarázata? Miben rejlik a baj gyökere? Hát 3—500.000 alkalmas, a feltételeknek minden tekintetben megfelelő ifjúból nem akad 35.000 A Mikó Zsófi sora. Életkép. Irta: Farkas Mihályné. 2 Most is ott állana még talán, ha egyszer el nem veszett volna a mesterné arany fülbevalója, amit aztán rajta kerestek. Az ékszer meglett ugyan a fiókos-szekrény mögött, ahova véletlenül lecsúszott, de már a Zsófinak nem volt többet maradása, any- nyira szivére vette ezt a gyanúsítást. Inkább elszegődött hát egy szatócshoz, aki úgyis mindig hívta magához, ha sóért, ecetért, miegyébért a boltjába küldték. Itt már lényegesen kibővült a Zsófi szerepköre, mert a szó szoros értelmében mindenessé vált. A szatócsné napestig a boltban lévén elfoglalva, úgy a háztartás, mint a gyerekek gondját mind a fiatal cselédleány vállaira rakta. Nem is volt azért nagyobb fönnakadás, mert a gazdái nem voltak válogatósak és megették a kezdő szakácsnő sültjét-főztjét, s a kis Náci is gyarapodott a zsemlyekásától, amivel időn- cént alaposan megtömte. Mikor aztán jól- rosszul elvégezte minden dolgát, szineha- gyott paplankába csavarta és sétálni vitte a család legifjabb szülöttjét, mig csak az HARANÖS2Ó. (tiszteket nem számítva), aki a Haza mai súlyos helyzetében hazafias áldozatkészségből katonai szolgálatra jelentkeznék ? Sajnos — nem! Minden tekintetben megfelelő! Tehát Istenfélő, kötelességérző, önzetlen, áldozatrakész, kitartó a hűségben és állhatatosságban, egészséges, alázatos lelkű, fedhetlen erkölcsű. Valóban vitéz csak ilyen lehet. Ilyen, a személye iránt magas követelményeket támasztó egyén egyszersmind a jó keresztyén is. Miként látjuk, katona volna elég, csak olyan jó katona van kevés, aki egyszersmind jó keresztyén is. Jó katonának lenni ugyanolyan nehéz, mint jó keresztyénnek! Egyik fogalom tökéletesen fedi a másikat. Ebből tehát az is következik, hogy egy hadsereg annál jobb, minél több jó keresztyénből áll. Mint ott, ahol a kötelességeérzet a legnagyobb, a halál hatalma a legkisebb. E tény pedig katonai szempontból óriási teljesítményeknek veti előre az árnyékát! Lejtő! Fékezz! (1927. december 31.-ike.) Irta: Hering János. 2. Nem akarok igazságtalan lenni. Nem akarom azt moudani, hogy nincsenek becsületes lelkek és becsületes keresztyén életek, csakhogy ezek a másképen é ő tömeghez kéestevei a tömés idej a is eléraezett. Azontúl — ha már a vacs >rát is beadta — már csak az ecetes hordót kellett minden este vízzel feltöltögetnie. Mert a szatócs ecetes hordója, akárcsak a sareptai özvegy olajo3 korsója sohase ürült ki, mivel az volt náluk az üzleti hagyomány, hogy a napközben eladott mennyiseget esténként vízzel pótolták. Miután azonban így a kánaáni meny- nyegzön történt esetnek épen a fordítottja jött létre, amennyiben nem a viz borrá, hanem az ecet lassanként vízzé változott, a vásárlók idők múltán zúgolódni kérdtek. Ilyenkor aztán mégis új ecetes hordót hen- geritett a boltjába és vert csapra az élelmes kereskedő, hogy aztán ismét folytathassa a megszokott eljárást. Zsófi pedig nem formált véleményt a gazdája eljárásának helyes vagy helytelen volta felöl, csak tett-vett körülöttük szorgalmasan, türelmesen, közben megint elmúlt egy pár esztendő, s legalább évei számát tekintve, már hajadonnak lett volna mondható. A külső megjelenése azonban még most is igen kevéssé volt tetszetős, minélfogva nem volt még reá eset, hogy akárcsak a tejes-kocsis megkérdezte volna tőle: „Hogy aludtál, babám?* — vagy hogy árulkodó 1928. január 8 pest kevesen vannak. Olyan kevesen, hogy as ő gondolkodásuk, példájuk alig gyakorol valami befolyást a tömeg életére és a közerkölcsre. Ókét a tömegerkölcs, a lejtőn táncolók tolongása egyszerűen félrelöki az útból. Kirívó példa erre az a sajnálatos túlzás és sülyedés, amit a női öltözködés és divat terén tapasztalunk. Nem lehetne azt mondani, hogy nincsenek ma is komoly családanyák, derék, köteiességtudó háziasszonyok, lélekben tiszta, kifogástalanul viselkedő leányok, de ha az ember végig megy akármelyik magyar város út- cáján, elszomorodik a lelke, elszorul a szive, mikor anyák és lányaik arcán meglátja azt a festéket, amit ezelőtt 10 — 15 évvel csak a mindennel leszámolt, mindenen túllévő rossz nők mertek magukra kenni. Azok a rikítóan piros festék alatt vidáman mosolygó, vagy gondtalanul csacsogó és mégis oly sajnálatraméltó női szájak mintha csak azt kiabálnák a szembejövőre: lejtőre jutottunk, de nem akarunk róla tudomást venni I Pedig bizonyos, hogy vannak komoly, kifogástalanul öltözködő és kifogástalan erkölcsű nők is, de hát hiaba, a divat és a női tömegerkölcs nem az 6 példájuk szerint igazodik. Sót bizonyos, hogy van igen sok nő, aki a mai csúf divat álarca alatt Is és a könnyüvérünek látszó viselkedés mögött is tiszta és becsületes tud maradni, hanem annál szomorúbb, hogy olyan külsővel jelennek meg a világ előtt, amiből csak a külsőnek fekete fohok jelezték volna a blúzán, hogy a kéményseprő ott járt. Ámde épen ezt a körülményt irta fölöttébb igen a javára Petrente Istvánné tekintetes asszony, a ház tulajdonosa, aki már régen szemmel tartotta a szerény, szorgalmas leánvt és aránytalanul magasabb díjazás ígéretével sikerült is öt a saját fennhatósága alá vonnia. Hogy ez az érdemes asszonyság, ellentétben sok ezer hasonló állású delnővel, nem nagyságos, hanem tekintetes asszonynak hivatta még mindig magát, ebben a körülményben kifejezést nvert a hagyományokhoz ragaszkodó életfölfogása is, mely legkivált a háztarts si alkalmazottakal szemben érvényesült, akiket ó még cseléd néven ismert és akikkel szemben a korszellemnek semmiféle engedményeket nem volt hajlandó tenni. Ép ezért — mi tagadás benne — sűrűn váltakoztak a Julcsák a tekintetes asszony ragyogó tisztaságú konyháján és szállóigévé lett illetékes körökben az a mondás, hogy aki az ő szigorú keze alatt egy félévig kibírná, az már bátran a pokolban is vállalhat alkalmazást A Zsófi volt hivatva, hogy rehabilitálja az asszonyát, mert lám, ahogy fölvette szó-
