Harangszó, 1928
1928-12-16 / 51. szám
394 HARANOSZÖ 1928. december 16. Egymást rontó véreim! Az ád- vent felhívása ma nekünk magyaroknak szól. Eszméljünk fel, mert lezuhanunk oda, hol a pusztulás vár. Térjünk meg! A gyermektől az öreg emberig itt mindenki csak egyet akarjon : az egységes magyar életet. Térjünk meg, mert máskülönben elvesztünk !... Kulturest Veszprémben. Kapi püspök a „Magyar nő ethikájáről“. A Kapi Béláné fővédnöksége alatt élló veszprémi evangélikus Leányegyesület dec. 1-én magas színvonalú kulturestét rendezett, a veszprémi Petőfi-színházban. Az est fénypontja volt Kapi Béla püspöknek előadása a „Magyar nő ethikájá“-ról. A mély filozófiai megállapításokban és költői szépségekben gazdag, hazafias vonatkozásokkal átszőtt előadásnak különösen az a része ragadta meg a színházat teljesen betöltő közönséget, melyben arról szólt a főpásztor, hogy mikor az egyes ember a saját vallását a legnagyobbra értékeli s abban teljes lelki kielégülést talál, ugyanakkor természetesnek kell találni azt, ha más ember meg a maga vallását tartja lelki kincsének." Nem szeretném — úgymond — ha egyszer így szólna az Isten : Nem akarom, hogy annyiféle virág illatozzon a mezőn, mert nekem csak egyetlenegy virág kedves. Nem szeretném, ha egyszer így szólna Isten: nem akarom, hogy legyen erős tölgyfa, nem akarom, hogy legyen a patak mentén szomorúfűz, mely gyenge ágaival réhajlik a susogó patakra, nem tűröm, hogy cserfaerdők emeljék koronájukat az ég felé, mert nekem csak a sudár fenyő a kedves." Isten mindent eligazít. Irta : Hering János. 3 Szegény Pista gyerek I Ő már kénytelen volt az apja bűne miatt megtanulni, hogy mi az, mikor Isten is mást akar, meg az ember is mást akar! ö már kénytelen volt az apja felett ítéletet mondani 1 Azazhogy dehogy mondott Ítéletet, hiszen szerette az apját 1 Csak hát önkéntelenül is mérlegre tette. És a mérlegen az apa könnyűnek találtatott I Gyermekleikével, gyermekmódon, ösztönszerüleg rosszalta azt, amit az apja csinált. És ha ez bűn . . . hát nem az ő bűne volt, hanem az apjáé. Istentisztelet után a tanító visszavezette a gyerekeket az iskolába. Megkérdezte tőlük : — Na, fiuk. lányok, ki mennyit hozott az orgonára ? Zsivajogva szedték elő a gyerekek az otthon kapott pénzt. Egy kis első osztályos sírva fakadt. Keservesen bőgött. — Hát neked mi bajod van, fiam ? Miért sírsz ? — É-é-én nem hoztam semmit... azt mondta édesanyám, nekünk nincs pénzünk, mert édesapám mindig beissza a napszámot, amit keres. A gyereksereg csufondérosan vihogni kezdett. Összesugtak-bugtak. A tanító szelíd szigorral nézett rájuk : A műsor többi része is, melyet Kocsuba Elemér, az országos zeneakadémia végzett zongoraművésze, Miletin József fővárosi operaénekes, Bisztriczky Tibor fővárosi hegedűművész, dr. Grüner Lászlóné szolgáltatott, elsőrendű zenei műélvezetet nyújtott. Müller Mici művészien elszavalt költeménye volt a prológ, az utolsó szám pedig egy stilizált magyar tánc volt, melyet kilenc magyarruhás bájos lány lejtett egy Lisztre pszodia zenéjére, Liszkay Sándorné zongorajátékéval. A táncot egy a föltámadó Magyarországot ábrázoló hatásos előkép fejezte be. Az alig két éve működő, de máris szép eredményekre büszke Leányegylet különös hálával emlékezik meg Kapi Béla püspöknek az esten való előadásáról, annál inkább, mert püspök úr Öméltósága igen nagy áldozatot hozott azzal, hogy sokoldalú elfoglaltsága közben Veszprémbe is eljött. Vonattal már nem is tudott Győrbe hazamenni, ahol másnap, ádvent I. vasárnapján prédikálnia kellett, hanem az előadás után, este 11 órakor autóra ült, hogy két órai fáradságos autóút után otthon lehessen. Örök hálával emlékezik meg a Leányegylet arról is, hogy Kapi Béléné, mint a Leényegylet fővédnöke, szintén megjelent két gyermekével együtt az estélyen, hogy megjelenésével is kifejezze sze- retetét és elismerését a buzgón munkálkodó veszprémi Leányegylellel szemben. A veszprémi társadalom színe-java mellett, ott voltak az estélyen a Leányegylet védnökei is: Novák Rezsnőné, vadászülési Móritz Gyuláné és Hering Jénosné. Takács Elek esperes neje, ki az egyesületnek szintén védnöke, akadályozva volt az eljövetelben, de a Leányegylet céljaira 10 pengő adományt küldött, ugyancsak a Leányegylet céljaira Kapi püspök 20 P-t adományozott, melyet az egyesület ezúton is hálásan megköszön. Matert a toisió featartásW — Mi az, gyerekek ? Hht nem tudjátok, hogy senkit se szabad kinevetni ? Hát tehet ez a kis fiú arról, ha nincs pénze ? Te meg ne busulj Jóska, majd ha megnősz, te szépen hazaviszed a pénzedet, amit kerestél és nem mégysz a korcsmába . . . Pista mindezt lélekzetvesztetten hallgatta. Hirtelen átfutott a fején a gondolat, hogy hiszen őnéluk is épen olyanforma a baj, mint ezeknél a Jóskáéknál ... az ő apja is részeges ... ő se hozott pénzt az orgonára ... hiszen nem is azzaí a szándékkal jött el hazulról, hogy ide jöjjön ... nem is odament, ahova küldték . . . most aztán mi lesz.,. Már előre szégyelte magát. Jaj, csak még is inkább ment volna oda, ahová küldték, csak most az egyszer ide ne jött volna . . . Hopp! Hirtelen eszébejutott, hogy hiszen van őnála pénz, amit pálinkára kapott! öt pengő! . . . Csakhogy azt nem orgonára adták . . . azt a korcsmába kell vinnie. . . De hát mi lesz jobb ? Ha pálinkát vesz rajta, amitől az apja megint olyan goromba lesz. .. megint kiabálni kezd az anyjával, talán még majd meg is veri.. . megint tele lesz az egész ház azzal az utálatos bűzzel.. . vagy odaadja a tanító urnák orgonára ... és akkor az ő apja se marad szégyenbe . . . majd mindenki azt fogja gondolni, hogy mégis csak derék, adakozó ember az ö apja . . . Úgy vette észre, hogy most épen őreá Szülőfalum harangja. Irta : Szigethy Lajos. 2 Edvi Illés Gergely azt remélhette, hogy holtig való jó kenyere biztos lesz a tisztességtudó nép között. Megbecsülték. Telkét gondosan megművelték. Gabonajárandóságát Kisasszonynapján, szeptember 8-án tisztára rostálva, hiány nélkül megadták neki. Adósa senkise maradt. Ez sohase volt szokás Malomsokon. Itt nem pendül meg a végrehajtó dobja. A templom nemcsak vasárnap, de hétköznapi könyörgésre is megtelt a búzgó néppel. Ez azóta, sajnos, egy kissé megváltozott. És ebbe a csendes élettóba zuhant bele 1674. évben a Szelepcsényi-féle idézésmennykő. Illés Gergelynek el kellett búcsúznia jó híveitől, hogy sohase lássa őket viszont e földön. Pozsonyban borzalmas és egyúttal nevetségesen együgyü vádak ellen kellett védekeznie. Hogy ő, meg a szomszéd szent- andrási pap, Borhidai Miklós, meg a dörgicsei pap, Zsédenyi István voltak paptársaikkál együtt a lelke a Wesselényi-féle szövetkezésnek. Mintha bizony a nádor, az országbíró, a horvát bán és ráadásul még a boldogult esztergomi érsek, a mozgalom vezérei a malomsoki paptól kértek volna tanácsot. És hogy ő, a buzgó keresztyén pap néz a tanító úr várakozó szemmel. Hirtelen határozott. Elővette az öt pengőst és nyújtotta a tanító felé. Eszébejutott, ami már a templomban úgy megfogta a szívét: „inkább kell Istennek engedelmeskedni, hogysem az embereknek". Ügy érezte szegény, hogy ez "a mondás most épen őreá illik. A tanító nagyot nézett. Ismerte ő a Pistáék házatáját. Nem várt ő azoktól nem öt pengőt, de öt fillért se. Hosszú tíz év alatt sok kellemetlen tapasztalata volt erre nézvést. Jól emlékezett András gazda goromba üzeneteire, melyeket hol a kurátor, hol egyházi célra gyűjtők hoztak tőle. ő maga is kapott egypárat szemtől-szembe. Hitetlenkedve mondta : — Mi az. te Pista ! Hiszen ez igen sok pénz! Talán megszállta apádat a Szentlélek ? No, ez igazán derék ! Egyik gyerek se hozott ennyit! Pistának jólesett a dicséret. De lesütötte a szemét és nagy zavarban volt, mert érezte, hogy valahogyan mégsincs rendben a dolog. A taníó lehajolt, hogy beírja az adományt a gyűjtőívbe. De figyelmes lett a gyerek feltűnő zavarára. Megállt a kezében a toll. Valami eszébejutott: — Te Pista 1 Talán nem is az egészet kell ideadnod? Talán visszajár belőle? — Nem . . . hanem . . .
