Harangszó, 1928
1928-10-21 / 43. szám
332 HARANGSZÖ. 1928. október 21. kiküldötteit, számszerint mintegy 33 küldöttséget. A püspök úgy a templomban, mint az egyház dísztermében a hozzá intézett üdvözlő szavakra minden alkalommal kü- lön-külön válaszolt. Délután 2 órakor a Royál szálló nagytermében közebéd volt, amelyen az első felköszöntőt Kapi Béla püspök a kormányzóra mondotta. Itt jegyezzük meg, hogy a püspököt győrilelkészi beiktatása alkalmával levélben üdvözölték : Taubinger Rezső főesperes a prot. tábori püspökség részéről. Fetscher Antal győri kalh. püspök, Raffay Sándor ev. püspök, Orsolyita rend, Ragács kanonok, Róm. kath. hitközség, Badics Lajos nagyprépost, a káptalan stb. OLVASSUK A BIBLIÁT! Imádkozó-élet. (Folytatás.) Okt. 22. Imádkozom az én gyülekezetemért. Filippi 1, 2—7. Imádkozom a gyülekezet lelkipásztoráért, annak vezetőiért. Imádkozom, hogy Istennek lelke ébressze az alvókat, rázza föl a lelkileg közönyöseket, formálja lelki-testvéri közösséggé a gyülekezetét, hol minden egyes tag lelkiotthonra talál. Kérem Isteni, segítsen oda. hogy élő munkás tagja lehessek gyülekezetemnek. Okt. 23. Imádkozom az én egyházamért. Koloss. 1, 24. Imádkozom, hogy legyen egyházam az evangélium világosságénak terjesztője. Támasszon Isten ennek az egyháznak bátor hitvallókat. Tagjaiban növelje az egyház iránti szeretetet. Oltalmazza minden veszedelemmel szemben. Áldjon meg a hűség leikével, hogy hitemhez s egyházamhoz való ragaszkodásért, ha kell szenvedni is tudjak. A nemzet nagy testében lehessen egyházam só és világosság. Okt. 24. Imádkozom a belmisszióért. Mi a belmisszió? Az a munka, mely arra vállalkozik, hogy Isten üdvüzenetét, az evangéliumot elvigye azokhoz, akik mér „Se kegyelem visszaadhatja-e lányomat, az én fionkémat, kit egy lelketlen ku- fór rábeszélésére kidobtam házamból ?“ „Istennél semmi sem lehetetlen. Ember alkotta törvények, szokások nem képeznek száméra korlátot, mikor egy igazén megtért embernek vissza kell adni a lelke nyugalmát. Isten mindenható s a hozzá megtért gyermek kedves néki.“ Mint a távolban kigyúlt fény a setét éjszakában haladó utasra, úgy hatnak e szavak Rónay beteg lelkére. „S volna még remény ?“ — Csapja ösz- sze kezét a boldogtalan férfi —“ Óh áldott ajkak, melyek a kétségbeesettben is reményt tudnak éleszteni.“ „A gyermekéért húlló szülői könnyek nem húllnak hiába. Azok meghallgattatásra találnak a jó Istennél. Istvánom is távol, pedig szükségem lenne reá I“ Eddig nem is gondolt reá Rónay, hisz ezt az áldott lelkű jó özvegy asszonyt is megrabolta. Elkergette fiát, egyedüli támaszát világgá űzte. „Óh én szerencsétlen“ — kiáltott fel az öreg —“ egy gyenge nő vígasztal engem, kinek szívébe markoltam. Szegény István! bújdosik idegenek között, nyomorog s én miattam.“ Nem tudta elfojtani a zokogását. (Folytatjuk.) Ősszel. Más az égbolt mintha alább szállna, Hogy ráfeküdjék a bús határra ; összébb szorult a sötét láthatár, Sok már az árny s kevés a napsugár. Olyan a táj, mint a megcsalt élet, Semmivé lett a sok szép ígéret. A sok virág, az ezernyi remény Ma már mind-mind csak fájó érzemény. A madárdal, a természet lelke Sietve tova szállt messze-messze. Hová lett a nép hitének álma ? Elmúlt 8 jaj I nincs már, ki vissza várja. A tüzes fény, lángoló napsugár Mezőnkre már csak lomhán, lopva jár. A szeretet fekszik meggyilkolva S nincs, ki sírva föléje hajolna. Fent fekete, haragos fellegek A földre le vad bosszút lihegnek, A zápor meg omlik, sújt a villám S rettentőn zúg-búg dörgés a nyomén. Hazám!... de... hagyd... hagyd! ne tovább. Alszik a népem béna keserve, [ne... ne! Nincs hév, mely a kebelből szélvészt ont, Nincs hit, mely a rabon bilincset bont. A zápor csak zuhog, népem könnye, Meg-megvillan vágyunk villámfénye ; Elmúlik ez is, álnok hazugság, Megölte lelkünk egy boldog világ. Más az égbolt, mintha alább szállna, Hogy szemfedőnek hulljon hazámra, összébb szorult a sötét láthatár. Sok már az árny s kevés a napsugár. Dr. Schlitt Gyula. teljesen elidegenkedtek vallástól, egyháztól. Hány ilyen egyháztagunk van! Városi gyülekezetekben épp úgy, mint falvakban. Azonban a belmisszió nem csupán szóbeli bizonyságtételt, evangelizációt jelent. Vannak az életnek olyan területei, hol a kér. szeretetnek tettekben kell megnyilvánulnia, mert csak a tettnek van bizonységtevő ereje. A szegények ügyének felkarolása, beteg, öregek ápolása, az ifjúság lelki gondozása, azoknak megmentése, akik egy átkos szenvedélynek (iszákosság) estek áldozatul. Egyházam csak addig él és virul, míg belmissziója van. Okt. 25. Imádkozom az én hazámért. Kérem Istent, hogy evangéliumát tegye vonzó, hódító erővé nemzetem életében. Imádkozom, hogy népem jusson el az ő bűneinek megismerésére s térjen meg az ő Urához és Istenéhez. Imádkozom, hogy Isten szentelje meg a mi fájdalmunkat. Á nagy nemzeti fájdalom egyesítse a nemzet fiait. Szűnjék meg közöttünk a viszály és pártoskodás. Kérem Istent, hogy munkámmal, életemmel ne csupán önmagam, hanem honfitársam javát, boldogságát tudjam munkálni. ► Okt. 26. Imádkozom a külmisszióért. Máté 28, 18—20. Nem csupán népem fiaiért, de imádkozom a földkerekség lakóiért. Imádkozom, hogy Isten juttassa el az ő evangéliumát a távoli pogány népekhez, hogy akik még a sötétségben vannak és sötétségben élnek, ragyogjon föl számukra a Krisztus világossága. Az Ür, amiképpen magéhoz hív, úgy el is küld: Menjetek széles e világra és tegyetek tanítványokká minden népeket. Kérem Istent, hogy én is megtudjak tenni mindent, amire engem a misszió parancsa kötelez, álljak ez ügy mellé imádságos lelkemmel s szívem áldozatkészségével. Okt. 27. Szüntelen imádkozzunk. I. Thess. 5, 17. Pál apostol azt mondja : Szüntelen imádkozzatok! Miért ? Mert a bűn ellen való harcban erőnk megfogy, elerőtlene- dünk. De az imádságból folytonosan új erőt meríthetünk. A kér. ember is elesik, megbotlik, az ellenség őt is megsebezheti, de mégis egy belső győzelemnek, diadalnak az embere. A kér. embert vereség csak akkor érheti, ha a léleknek két fegyverét, az Igét és az imádságot ejti ki kezéből. Azért szüntelen imádkozzunk, Okt. 28. Hálával áldozzál az Úrnak. 103. Zsoltár. Amikor imádkozom, nem felejthetem Istennek jótéteményeit, áldásait, amit a magam s másoknak életében tapasztalok. Mindezért hálával tartozom az én Istenemnek. Magasztosuljon azért életemnek minden napja, különösen pedig a vasárnap a hálaadásnak szent ünnepévé. Megemlékezem az én Istenemnek munkáiról s énekkel áldom az ő szent nevét, az ő gyülekezetében. De Istennek hajlékából jöjjek el mindig azzal az óhajjal, hogy ne csupán ajkaimmal, de teljes életemmel dicsérhessem az Urat. vécri János. Száműzve bolyong a Krisztus lelke. A bányai egyházkerület közgyűlése; Raffay püspök jubileuma. A bányai egyházkerület október 11-én tartotta f. évi rendes közgyűlését. A közgyűlésnek kiemelkedő pontját Raffay Sándor püspök jubileuma képezte. A jubiláló püspököt a közgyűlésen, 10 éves püspöki jubileuma alkalmából üdvözölték : Kovács Andor főesperes, Kiss Jenő theol. dékán, Blatniczky Pélné az evang. papnék szövetsége. nevében stb. Font Sándor a püspök olajportréját nyújtotta ét. Raffay püspök mély megindulással köszönte meg az üdvözléseket, majd püspöki jelentését olvasta fel. — Törvény biztosítja Magyarországon a vallások és felekezetek egyenjogúságát — mondotta többek között. — De a trianoni Magyarországon ez csak gyönyörű elv, gyönyörű elmélet, ami azonban nincsen meg a gyakorlatban. A gyakorlatban az egyik vallásfelekezet a törvény fölé emel- kedhetik, mig a másik vallásfelekezet még azokat a jogokat se gyakorolhatja, még azokat a jogokat sem kaphatja meg, amiket a törvény biztosít részére. Figyelmeztetem a túloldali tábort, hogy ez a nemzet nem bír ki egy lelki Trianont. A felekezeteket nem egymás ellen kell uszítani, hanem ellenkezőleg, közös harmóniában kell egyesíteni. Ez hazafias kötelesség. Ezért támogatom az egyházak ligáját. Én igenis nyíltan kimondom, hogy az egyházak ligájától várom a békét és nem a népek ligájától. Ebből a szempontból kell tehát elbirélni a legújabb pápai rendeleteket és a vegyes házasságok tárgyában kiadott ugyancsak pápai intézkedéseket, mert ez mór a társadalom nyugalmának a kérdése. Ezt igenis szóvá kell itt tenni. — Nem akarok letenni a reménységről, hogy a felekezetek végül mégis csak megértik egymást. Átkiáltok tehát a túlsó tábornak : Emberek, magyarok, óvjuk meg a
