Harangszó, 1928

1928-10-21 / 43. szám

1928. október 21. HARANGSZO 333 Kaff ay Sándor dr., a bányai ev. egyházkerület püspöke. Most ünnepelte 10 éves püspöki jubileumát. nemzet nyugalmát és ne csak ajkunkon éljen a Pax és a Justitia . . . ... de juttassuk diadalra a Paxot és a Justitiát. Olyan sok a külellenség, olyan nagy az országban a nyomor, a szenvedés, a boldogtalanság, hogy az egyházaknak belső békére kell törekedniük, nem pedig háborút szítani. Átvonuló betegségnek tartom a mostani felekezeti villongást, amiből a nemzet ki fog gyógyulni. Az evangélista egyház máris gyógyulóban, az evangélium lelke azonban veszendőbe ment, Krisztus lelke száműzve bolyong. Raffay Sándor püspök ezután áttért a bányakerület belső ügyeinek ismertetésére. Á középiskolák helyzetét Hittrich Ödön c. tankerületi főigazgató ismertette. A költ­ségvetés tárgyalásánál Raffay püspök a Luther-Szövetség, báró Kaas Albert az egy­ház külföldi képviseletének rendszeres tá­mogatását ajánlotta figyelembe. Mikler Károly egyházmegyei felügyelő után Lányi Márton volt főispán, egyházkerületi jegyző a reform-földek körüli eljárás szabályozását sürgette. Rásó Lajos egyetemes ügyész mu­tatta be ezután egy Incze István nevű szerző füzetét, „amely olyan súlyos rágal­makat és sértéseket tartalmaz a protestan­tizmusra nézve, hogy meg fogják indítani ebben az ügyben a törvényes eljárást“. Raffay Sándor a belmissziói alapra ezer pengőt adott. Kovács Andor esperes a lel­készegyesület kívánságait terjesztette elő. A javaslatokat mind egyhangúan elfogadták és kevéssel két óra előtt Sailer Vilmos egy­házkerületi felügyelőhelyettes zárószavaival és Raffay püspök imájával befejeződött a bányai evangélikus egyházkerület idei köz­gyűlése. A délelőtt folyamán még a bánya- kerületi evangélikus papnék szövetsége tartott közgyűlést Raffay Sándorné elnök­letével. A kerületi gyűlés befejezése után az egyházkerület a püspök tiszteletére a Hungária szállóban négyszáz terítékes lako­mát adott, amelyen Pesthy Pál igazságügy- miniszter, Herrmann Miksa kereskedelem­ügyi miniszter és Samarjay Lajos állam- vasúti elnökigazgató. Pap Elek, a Nemzeti Bank alelnöke, vitéz Raics Károly altábor­nagy is megjelentek. Lapunk nevében mi is a legjobb kívá­natokkal köszöntjük a jubiláló püspököt. Életére, egyház- s nemzetépítű munkájára a jó Istennek gazdag áldását, megsegítő kegyelmét kérjük. A németországi Gasztá? Adolf egyletnek 73. főölése a breisgaui Freibnrgban 1928, szept, 16-21. A badeni főegylet elnöke, köszöntötte elsőben a G. A. egyletet. Utánna a frei- burgi gyülekezet, majd a badeni országos egyház, s végül a német ev, egyházak bizottságának elnöke mondtak üdvözlő szavakat. Ezeket az üdvözleteket követte a freiburgi r. k. színezetű egyetem rektorá­nak köszöntése, aki a G. A. e. munkáját nagynak és hatalmasnak s céljait maga­soknak s ideálisnak mondta. A heidelbergi theol. fakultás dékánja dékáni díszben mondotta el üdvözlő beszédet s a G. A. e. három buzgó munkását ott a helyszínén theol. doktorrá avatta. A badeni kormány után, a város r. kath. vallásu főpolgár­mestere, a centrumpárt egyik exponense az összes jelenlevőkhez megható szavakat mondott. Á G. A. egylet — úgymond — a szegény gyülekezeteknek a templom- építés munkájában segítségére siet, Frei­burg városa ezt már 100 évvel ezelőtt megcselekedte, amikor az akkor itt még kevésszámú evangélikusoknak egy az ak­kori időkben nagy összeget 15000 arany­forintot adott, hogy megépíthesse ebben a városban az első ev. templomot. Kéri az evangélikusokat, hogy a katholikusokkal karöltve küzdjenek a templom s egyház ellenségei ellen. D. dr. Rendtorff a G. A. e. elnöke min­den egyes üdvözlésre a nála mér meg­szokott alapossággal, bensőséggel és szel­lemességgel válaszolt. A főpolgármester­nek adott válaszéból azt is megtudtuk, hogy az első freiburgi ev. templom felava­tásánál 1828-ban a róm. kath. érsek is részt vett összes papjaival együtt a ünnepi menetben és külön pásztorlevélben kérte híveit, hogy szeretettel viseltessenek ev. polgártársaikkal, kér. tesfvéreikkelszemben. Hangsúlyozta aztán azt is, hogy a G. A. e. építeni akar s nem rombolni, szeretetet gyakorolni és nem gyűlöletet terjeszteni. A diasporák képviselői részéről ezen az estélyen dr. Blau poseni fősuperinten- dens s dr. Poelschau rigai püspök, Zier- mann egyet, gyámintézetünk e. elnöke és Glondys mint az erdélyi szász gyülekeze­tek képviselője szólhattak. Ziermann be­szédében rámutatott hazánk s ev. egyhá­zunk jelenlegi nehéz helyzetére, híveink hithűségére s a magyar népnek a kisebb­ségekkel szemben páratlan előzékenységére. Megköszönte azt a sok szellemi s anyagi támogatást, amellyel német hittestvéreink egyházunkat a múltban támogatták s a további támogatást kérte hazánk s evang. egyházunk számára, mert — úgymond — mi a jelen nehéz helyzetben is hiszünk Magyarország feltámadásában. Ami jelsza­vunk : Mergitur, non submergitur. Gott lässt uns wohl sinken, aber nicht ertrinken. Beethowennek: „Dicsőit Téged nagy égi Teremtő“ örökszép karénekével nyert befejezést az erősen éjfél felé haladó órá­ban ez a megnyitó esti ünnepély. Kedden d. e. az egyházi sajtó, a dias­porák, a diakonissza, a nőegyletek, a nép­misszió munkája ügyében voltak fontos megbeszélések. Délután a nép anyanyel­vének ápolásáról volt szó s arról, hogy milyen fontossággal bir ez a vallásos és egyházias életre nézve. Ezt követte a Lutherkirchében ifj. D. Rendtorff kiéli professor által végzett ifjúsági istentisztelet és D. Blau főszuperintendens felesége által az egyetemi épületben asszonyok és leányok előtt, vetített képek mellett, tartott előadása a poseni nő, ill. leányegyleti munkáról. Vs6 órakor a Ludwigskirchében D. dr. Schöffel, hamburgi lelkész, a Chris- tuskirchében Lüttichaui Gróf, kaiserswerthi lelkész, mondottak nagyhatású beszéde­ket. Mindketten, más-más alapigéből kiin­dulva, arról beszéltek, hogy mit tett Krisz­tus mi érettünk s mit tegyünk mi ember­társainkért. Este 8-kor a városi ünnepi csarnokban, az u. n. „Volksabend“, mi.úgy mondanánk, vallásos estély volt. Az estélyt D. Niemöl- ler vezette. Ének- és szavalatszámok közt Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Szilézia, Galicia, Felső-Ausztria, Spanyol- ország szétszórt evangélikusainak képvi­selői jutottak szóhoz. Szerdán a főegyletek és a G. A. e.-tel testvéri jó viszonyban levő hasonló egyle­tek képviselőinek nem nyilvános ülésén bizalmas természetű közlések foglalták le a délelőtt legnagyobb részét. Ezt követte a Collegium Musikumban egy orgona­hangverseny, melyen Gusztáv Ádolf idejé­ből származó muzsikával gyönyörködtették kiváló szakemberek a hálás hallgatóságot. (Folyt. kSv.) KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az evangélikus lelkészt karnak egyik tagja, ki legutóbb egy igen értékes munkával lépett a nyilvá­nosság elé, írja többek között lapunk szerkesztőjéhez intézett levelében: ,,Lutherániánkb&n nagyon kevés ,,erkölcsi" támogatást találtam ed­dig. Ha nemes szándékú vállalko­zásommal, amelyről nagy tekintélyű egyének nagy elismeréssel nyilat­koztak, anyagi romlásba és bukásba kerülök, ha az Úr szérűjén egy munkás kezéből kiesik a szerszám, annak nem a munkás lesz az oka, hanem az egyházi irodalmunk vérszegénységére panaszkodó, de annak támogatásában a kis ujjú­kat se mozdító emberek lesznek az okai. Mostanában kaptam leve­let Cs. L. barátomtól is, aki a fiatal evang. lelkészi gárda egyik leg­képzettebb tagja s ő ugyanolyan tapasztalatokat szerzett művével. Hiába! Ez már magyar sors! — Hegedűs Lóránt mondta, hogy a magyar nemzetnek az a tragédiája, hogg'sok tehetséget termel, de nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom