Harangszó, 1928
1928-01-22 / 4. szám
28 HARANGSZÖ. 1928 január 22 OLVASSUK A BIBLIÁT! Milyennek islerjük meg az 5r5m6t a Flllppi levélben? I. Forrásait. Jan. 23. Ott nincs elzárkózás. Filippi 1.1—6. Milyen nyitott szív a Pál apostolé! Zárkózott természetű embernek hogy is lehetnének örömei? Talán még vérszerinti testvéreiddel szemben is közömbösen elzárkózol ? A gyülekezet tagjai, akikkel egy helyen imádkozol, egyáltalában nem érdekelnek ? Hogy imádságodban másra is gondolnál, mint magadra, azt hónapokon keresztül kibírod. Hogy résztvégy a gyülekezet belső életében a megszokott mértéken túl, az eszedbe sem jut. Aki elzárkózik a lélekkel való érintkezés elöl, az elzárkózik az öröm forrásai elől. Jan. 23. Munkaközösségben. 1. •—%. Örök örömforrás volt számára a kereszten elvégezett váltság: ez a felülmúlhatatlan „jó dolog“. De, mint egy külön forrás, táplálta örömét annak szemlélése, hogy hány szív talál békességet, egyesek hosszabb, mások rövidebb harc után, a megfeszített Krisztus lábainál, örült, hogy az a munka, melyet Ö végez, folyton belekapcsolódik Annak a munkájába, Akire nézve teremtettek mindenek. örült, hogy munkaközösségben van más hívőkkel és más hívók is vele. És ha te nem tudsz örülni más munkájának, 8 ha nem tudsz senkivel együtt dolgozni, tudod-e mit teszel ? Megfosztod magadat az örömnek egy főforrásától. Jan. 25. Növekedésben. 1.»—n. Mily öröm látni a növekedő cédrust, az épülő ház emelkedő falait, a testben-lélekben egyre gyarapodó gyermeket. Milyen öröm látni, hogy valaki, aki tavaly ilyenkor még csak ritkán vette elő a bibliát, ez évben már minden nap olvassa. Hogy valaki, akinél eddig összekeveredett a világ a keskeny utón való élettel, most már határozott. Mily öröm előre érezni már azt, hogy valaki, aki ma még sok mindenben ragaszkodik az ó-posztó maradványaihoz, a leejobb utón van, hogy nemsokára szabaddá legyen mindentől. Jan. 26. Próbáltál-e már így? 1 .is-is. Mindent úgy tudott magyarázni, hogy ez is, meg az is előmenetelére szolgált neki és az ügynek. Mily nehéz olvasni olyan levelet, mely tele van panasszal a körülményekre, a más nézeten levőkre. De Pál nemcsak magyarázni tudta a dolgokat, hanem megfelelőképen fogadni. Első sorban azt kereste ki, aminek örülhet, mint Luther Kis Kátéja mondja: „mindeneket jóra magyarázván“. De nemcsak hirét költötte annak, hogy milyen jól megy neki a dolga, hanem valóban úgy tudott magától eltekinteni, hogy aggályoskodás, vagy másokra való féltékenykedés nem zavarta meg az ő örömében. Jan. 27. Örömök versenye, 1. se—m. A világban is találkozunk az örömök versenyével. Kártya és lóverseny, korcsma és kávéház versenyeznek egymással. Itt nem erről van szó, arról sincB, amiről a gazdag ifjú éietében, akinél bizonyos világi örömök versenyre keltek Isten országa nagy örömével. A kér. embernek o'y gazdag örömélete van, hogy azon belül kelhetnek egymással versenyre a külön fajta örömök. Pál is ezt tapasztalta. A Krisztushoz való elköltözés öröme versenyre kelt az itt. e földön, Néki való szolgálás örömével. Oh, mily boldog az. akinél már itt versenyeznek az örömök. Mikor annak is örül valaki, hogy meghalhat, de annak is, hogy élhet. Hazáért; egyházért Dallam: Erős várunk nekünk az Isten! Erős várunk nekünk az Isten! Segedelmünk kívüle nincsen. Ő minekünk legjobb vezérünk, Véle biztosan célunkhoz érünk, Fenyegesse bár Elborító ár g azánkat s egyházunk, hozzá kiáltunk, Szavunk meghallgattatást talál. Ne csüggedj el Benne bizó nyáj, Rendületlen Jézus mellett állj, Hogyha szenvedsz, 0 reá tekints, Segedelmet ő tőle meríts. Isten igéje Élted vezérlje, Légy az ő harcosa. Ne csüggedj el soha. Erős várunk nekünk az Isten! „Légy hazádnak rendületlenül Hive“, s szived ha érte hévül. Érette buzgón, imádkozol, Fáradozol, híven dolgozol: Megnyílik az ég, Jön a segítség, Attól ki ott lakik Majd kihajnalodik Erős várunk nekünk az Isten! Anyaszentegyházunk a fő jó, Általa jön a boldogító; Bölcsőnktől sírunkig az vezet Megfogja a reszkető kezet, Oh szeressük hát Mint édes anyát Imádkozzunk érte. Jézus Te légy vérté! Erős várunk nekünk az Isten! Hazánk• s anyaszentegyházunkért, Áldozzunk hát mindent, ha kell: vért, Éljünk értek tiszta erkölcsöt, Teremjünk áldott, jó gyümölcsöt, Szálljon le rájok, Égből áldások, Zengjen a szentének: Isten szent nevének. Erős várunk nekünk az Isten! KOVÁCS MIHÁLY. Jan. 28 A szükséges a kívánatos felett. 1.24—27. Ha valaki mindig abból indul ki, ami neki jól esik, nem juthat el igazi mély örömökhöz. Az örömök versenyében meg fogod tudni, mint dönts, ha másból indulsz ki, ha a szükségest fölébe tudod helyezni a kívánatosnak. Pál tudta, hogy reá szüksége van a telkeknek. Rád nézve teher, hogy másoknak szüksége van reád? Akkor betemetve tartasz egy bő örömforrást. Jan. 29. Ellenség — nyereség! 1.28-so. A félelem nagy ellensége az örömnek. De az ellenség nem kell, hogy vesztére legven a Filippi levélben feltárt örömöknek. Bármily szelidlelküen él a keresztvén, lesznek ellenségei. De mi az ellenség? Az embereknek egy új csoportja, akikért imádkozhatsz. Az e lenBég arra késztet, hogy alázatos légy s folyton függő helyzetben az Úrtó'. Több legyen a vigyázás s a viBzontgyü ö et kísértései ellen vedd igénybe folyton az Úrtól nyújtóit szeretetet. És ez csupa nyereség. A nyereség örömmel jár. Mily különös területen járunk úgy-e Itt még az ellenség is egy örömforrás. És mi tenálad? Felelj meg magadnak 1 eisca iiadái. Levél. Kedves Szerkesztő Testvérem! Pironkodva közeledem e kis írásommal : fogadd el a Harangszó számára. Bámulom e szép, áldott és sikeres munkátokat s gyönyörrel olvasom. Valahogy a hang, a tónus oly meleg, nemes, hogy minden sorából lapotoknak emelő, erősítő lelkiség szól: pozitívumokkal lehet építeni. Az Úr adjon ez új évben Néktek megújult lelkesedést és sikereket. Testvéri köszöntéssel Duszik Lajos. Miskolc, 28. H14. * Hálásan köszönjük a meleg elismerő sorokat. Páradozásunk legszebb jutalmát látjuk bennük. Duszik Lajos nagytiszteletü urat szeretettel üdvözöljük a Harangszó munkatársai között. Legelső értékes írását, melyet e levél kapcsán küldött meg a szerkesztőségnek, a Harangsző f. évi 5. számában hozzuk. Önálló evangélikus gyülekezet Szombathelyen. Miután Szombathelyen a protestáns gyülekezetből még a múlt év nyarán kiváltak a református testvérek, önálló református gyülekezetét alapítottak, szükségessé vált az önálló evangélikus egyházközségnek alkotmányszerű megalakulása is. E célból január 15-én a szombathelyi evangélikusok presbitériumi, majd utána gyülekezeti közgyűlést tartottak, amelyen Kapi Bála püspök-lelkész buzgó imádsága után Jánossy Gábor a volt közös protestáns gyülekezet felügyelője bejelentette, hogy ennek a gyűlésnek legfontosabb tárgya a volt közös gyülekezet tisztikarának lemondása, az új tisztikar megválasztása. A gyűlés a lemondásokat elfogadta, az egész tisztikarnak és presbitériumnak eddig kifejtett buzgó és áldásos munkálkodásáéért köszönetét fejezte ki. Ezután rögtön megválasztották az új tisztikart. Felügyelő lett Jánossy Gábor országgyűlési képviselő, másodfelügyelő dr. Valkő Miklós törvény- széki tanácselnök, pénztáros Herceg Ferenc, gondnok Vitális Károly, jegyző vitéz Nagy Lajos. Ezenkívül a régi közös presbitérium evangélikus tagjait presbitereknek választották meg.
