Harangszó, 1928

1928-08-19 / 34. szám

260 HARANQSZÓ. 1928. augusztus 19 Melchisédek az előtte meghajló Ábrahámot megáldotta, így áldja meg az Ur Jézus is örökkévaló fenségében és szentségében mindazt az életet, amely előtte őszintén és alázatosan meghajol. Ebben legyen mind­nyájunknak boldogító Útmutatásunk 1 Aug. 25. Zsid. VII. 11—19. Ezen igék elénk állítják az újszövetség felsőbbségét az ószövetséggel szemben. Krisztus az enyészhetetlen élet ereje, Isten kegyelmi határozata szerint lett főpappá. A régi. törvény szerinti főpapság ezáltal megszűnt és megszűnt a törvény uralma is. A törvény hasznos volt a bűn megismerése, a kegye­lem után való vágy felkeltése szempontjá­ból, ámde haszontalan és erőtelen volt azon szempontból, hogy helyreállítsa a tökéletességet, hogy üdvöt hozzon, hogy közel hozza az embert Istenhez. A Krisz­tusban megjelent újszövetség új reményt, közeledést az Istenhez, — üdvösséget nyújt. Jézusban van erő és 0 ad erőt és életet mindenkinek, aki hozzá közeledik. Aki őbenne hisz, azzal folytonosan közli az örök életet. Aug. 26, Zsid. VII. 20—28. Krisztus az Isten esküjével lett főpapunkká avatva. Ebből láthatjuk, hogy milyen irtóztató bűn terheli mindazt, aki nem hisz Krisztusban, mert mintegy magát az Istent teszi eskü­szegővé 1 Mily áldás ellenben mindenkin, aki hisz őbenne. Az ő személyének szent­sége, tökéletes és áldozata folytén a mi yetlen, igaz Főpapunk mindenkinek, akit képvisel az Isten előtt, — üdvösséget hoz. Ez a Főpap, — a magasságból jött Fiú az egyetlen, aki minden bűnödet elve­heti. Oh higyjünk ezen Fiú-Főpapban, hogy esdeklésébe zárjon 1 Mohr Henrik. „Dunántúli Szakácskönyv“ legújabb bővített kiadósa 6.80 P előleges beküldése ellenében bérmentve kapható szerzőnél: özv. Nagy Ferencné Sárvár, Vasmegye. Utánvételes külde­mény 50 fillérrel drágább. Bálint (magához öleli Marikát bal kezével)-' Miben volt, gyöngyöm, igaza a jegyző bácsinak? Márika: Hogy nem igaziba verte meg édesapám édesanyámat, ha­nem csak játékból s azért ment el édesanyám, hogy próbára tegyen bennünket: hazavárjuk-e szeretet­tel? Úgy ám, igaza volt a jegyző bácsinak. Bálint: A jóságos tekintetes ur­nák mindenben igaza volt, igaza van. (Megakarja Boldog kezét csó­kolni.) Boldog: Hohó ! Magyar ember nem csókolja meg a magyar test­vér kezét, hanem megölelik egy­mást. (Megöleli.) Gabi (Ilonkához)•' Haj, Ilonka kisasszony. Leszek-e én ilyen bol­dog valaha ?! Ilonka (szemérmesen lesüti sze­mét) •' Oh, be messze jár a maga gondolatja 1 . . . Messze jár, igen messze. Hisz még csak kezdő jegy­zőgyakornok . . . (VÉGE.) Merengés a hazáról. hazám, csak egy szó s minden benne van, Ami bölcsőnktől koporsónkig ér. Szegényes házunk vén diófája, A dajkadal, a rábamenti tér. A gyermekévek színes emléke Az iskola, a történetórák Dicső elődök honvédő harca A megkönnyezett, lágy magyar nóták. A múlt dicsősége letűnt időknek Amiket látott magyar föld tája Amikről dalol magyar viz habja, Amitől édes pórmagyar álma, A fény és sírás, ifjúság álma, Az első ábránd tavaszi esten. Férfikor harca — temetö gyásza, Apám neve egy korhadt kereszten, Élet örömét, élet keservét Rejted nevedben én édes hazám, Sorsom — sorsoddal össze van forrva, Fa vagy te, én rajtad levél csupán. Amíg él fád a magyar talajban, Viharban is zöld rajtad a levél. Amha földedet más gyökér éli: Holt leveledre öröm lesz a tél. BUTI SÁNDOR. Ä dunáninneni evangélikus egyházkerület gyűlése Budapesten. A dunáninneni ev. egyházkerület ezidei rendes közgyűlését Buda­pesten tartotta a Simor-utcai temp­lomban aug. 9-én. A bizottságok tanácskozása után elsőnek az egy­házkerület Tanítóegyesülete tartott gyűlést Bérezés Lajos elnök, ba­lassagyarmati igazgató-tanító veze­tésével. Hangoztatta az elnök, hogy újabban — nyilván kényszerhatás alatt — olyan térképeket küldenek az iskoláknak, amelyeken csupán a trianoni országhatárok vannak feltüntetve. Mi azonban — folytatta az elnök — ezeken a térképeken, mielőtt még a tanterem falára akasz­tanánk, a régi határokat is felraj­zoljuk. Kiemelte Bérezés Lajos a hazafias tanítóság kötelességeit az egyházszeretet, az áldozatkészség növelése terén. Krman Erzsébet és Szilárdné Krman Anna tartottak még előadást, majd az egyesület belső ügyeit tárgyalták. Az egyház- kerület gyámintézete Podhradszky János alesperes, egyházi elnök és Laszkáry Gyula nagybirtokos, Jo- hannita-rendi lovag, világi elnök vezetésével ülésezett. Az elnöki jelentés szerint sokkal több a se­gélyre szoruló ínséges egyház, mint a gyámintézet jövedelme és ezen a sajnálatos helyzeten mielőbb vál­toztatni kell. Örömmel vette tudo­másul a gyűlés, hogy Laszkáry Gyula a gyámintézet javára tett alapítványát újabb 400 pengővel gyarapította. Délután az egyház- kerület Lelkészegyesülete Kiss Ist­ván püspök elnöklete mellett tartott értekezletet. Schrödl Mátyás levéli lelkész bibliamagyarázata után Irá­nyi Kamill székesfehérvári lelkész beszélt: Az ellenreformáció mai eszközeiről. Csengődy Lajos dr. salgótarjáni lelkész pedig az egy­házmegyei lelkészegyesületek mun­kásságáról tett jelentést. A közgyűlést gyámintézeti isten- tisztelet vezette be és itt Csengődy Lajos dr. salgótarjáni lelkész pré­dikált, majd Kiss István püspök a gyűlés elején imát mondott súlyos betegségéből felépült elnöktársáért, Kéler Zoltán dr. egyhézkerületi felügyelőért. A kerületi felügyelő azután elnöki megnyitóját terjesz­tette elő: — Jogunk van az ezeréves ma­gyar haza csonkitatlan birtokára, — mondotta dr. Kéler Zoltán. — Reménységeink csak nehezen vál­nak valóra, ma is csupán sirámokat hallgató szívvel jöhetünk össze. Egyfelől a gazdasági nyomorúság, másfelől az ősi magyar becsület, a nemes magyar erkölcs romlása sorvaszt bennünket. Sokan meg­feledkeztek arról, hogy egyedül a magunkbaszállás vezet vissza a megújulás útjára. Nem riadhatunk vissza attól sem, — folytatta a kerületi felügyelő —, hogy tiltako­zásunkat valósággá is átváltoztas­suk, — adja Isten, hogy ez a terv ne várasson soká magára. Mihalovics esperes, Bérezés igaz­gató-tanító és Okolicsányi egyház­felügyelő mély hatást tett szavaikkal hívták fel a figyelmet arra, hogy most tiz esztendeje roncsolták ösz- sze Magyarországgal együtt az egyházkerületet is. Nagy érdeklő­dést keltett ezután Kiss István püspök évi jelentése. — Ha szenved a nemzet, — úgymond a püspöki jelentés — szenved az egyház is, de az éle­désnek fenséges képét láthattuk azokban a napokban, amikor a nemzet kitörő lelkesedéssel fogadta nagy angol barátunk, lord Rother- mere fiát, Esmond Harmsworthot. Mély meghatottsággal gondolunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom