Harangszó, 1928
1928-07-08 / 28. szám
218 HARANQSZÓ. 1928. július 8. letiport nemzetnek az életmezején is még valamennyire megmaradt, a nemzet ifjúsága. Hogy ezt a tenyérnyi zöld virányt a hitetlenség, az erkölcstelenség, a haza- fiatlanság, az ideáltalanság sorvasztó szelei be ne temessék sivatagfövénnyel, — de hogy viruljon, ahogy virulnia kell, hogy minden egyes ifjú lélek olyan legyen, mint egy kellemesen illatozó tiszta, szép és ép virág, gyönyörűsége Istennek és embereknek, — és hogy a virágból gyümölcs érlelődjék, az az édes gyümölcs, mely már nem is más, hanem maga az eped ve várt jobb kor, mely csak a mostani ifjúság szép erényeiből sarjadhat ki, — ez a nevelés magasztos, szent feladata, ez a mi feladatunk, a mai kor érett és öregedő nemzedékének feladata és ennek a feladatnak a mi részünk szerint való elvégzéséért mi vagyunk felelősek Isten és a történelem előtt. A másik pont, melyre nézve ugyancsak egyre szélesebb körökben alakul ki egyértelmű belátás, az, hogy a jobb jövendő elérése és biztosítása végett első sorban olyan világos fejű és acélos akaratú vezetőkre van szükség, akiknek szeme előtt tiszta, határozott vonásokkal áll egy valóban jobb jövendőnek a képe s akik egyúttal birtokában vannak olyan lelki energiának, mely őket arra képesíti, hogy mások akaratát fölényesen tömörítsék egy közös célkitűzésre. A hivatott vezetők után való kiáltás egyre több helyről hangzik fel és keres, bár, sajnos, nem mindig talál megfelelő kielégülést. Ki tagadhatná, hogy mindegyik felfogásban, abban is, mely a jobb jövő kérdését a nevelés kérdésének tekinti, — és abban is, mely a jobb jövő érdekéből első sorban vezetőket, irányításra, szervezésre, alkotásra, péídaadásra hivatott egyéniségeket sürget, egy-egy elemi igazság nyilatkozik meg. De ha ez így van, aminthogy így van, akkor épen a mi korunkban a leg- magasabbrendü feladattá válik a jövendő vezetőinek, egy új nemzedék nevelőinek nevelése. Hittudományi karunk minden munkájával ennek a jobb jövendőre irányuló eszményi célgondolatnak a szolgálatában áll, amikor azoknak a lelki kiművelésén és felfegyverzésén fáradozik, akik arra lesznek hivatva, hogy népünket oda vezessék minden egyéni, társadalmi és nemzeti életujulás végső forrásához, minden igazi jövendőépítés legbiztosabb fundamentomá- hoz, a tiszta valláshoz, a tiszta erkölcshöz, a tiszta evangéliomhoz a vezetők vezetőjéhez és a pásztorok pásztorához, az élő Krisztushoz. Ezen hivatásteljesítésében nyújt hittudományi karunknak testvéri segítő kezet magyar evang. anyaszentegyházunk, amikor hit- tudományi karunk hallgatói számára otthont épít, — amely tehát nem csupán diáklakás akar lenni, hanem olyan lelki otthon, melyben a szent tudománnyal foglalkozó ifjak megérzik az anyaszentegyház, a lelki édesanya szeretetének éltető, nevelő, áldó melegét. Ezért a sok áldozattal járó segítő munkáért mondok hittudományi karunk nevében, de egyúttal Erzsébet tudományegyetemünknek és Rector Magnificusának nevében hálás köszönetét ifjúságunk legnagyobb jóltevőjének, magyarhoni evang. egyházegyetemünknek, élén báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő ur Öméltóságával, aki nemes egyéniségében szinte megszemélyesíti evangéliumi anyaszentegyházunk lelki értékeit, — de köszönetét mondok egyúttal nagyérdemű polgármesterével élén Sopron szab. kir. város áldozatkész közönségének is azért a nagylelkű adományért, mellyel ennek a magasztos célú intézménynek a létrejöttéhez a maga részéről hozzájárult. Isten oltalmazó és áldó kegyelme nyugodjék a soproni Evangélikus Theologusok Otthonán! Az evangélium. A szenvedés nélküli evangéliumban a mennyben lesz részünk. Itt a földön azonban az evangélium a szenvedéssel van együtt. Evangélium nélküli szenvedés a gyötrelem helyén, a pokolban van. Elment az én Rózsám... * Népszínmű egy felvonásban. Irta : Csite Károly. SZEMÉLYEK: Zsoldos Bálint, Erzsi, felesége, Márika gyermekei, Ágota Gyuri Misi Bözsike Jancsika Boldog Pál, jegyző, Ilonka, unokája, Gálos Gabi, gyakornok. Idő: jelen. Történethely: falu. Minden jog fenntartva. Szín: falusi jegyző irodája. * Műkedvelők a darab előadási jogát 2 pengő szerzői díj lefizetésével szerezhetik meg. Összes dalok kottái 30 fillér, kapható az előadási engedély okirattal együtt Csite Károly Írónál Körmenden. ELSŐ JELENET. Boldog. Gabi, Ilonka. Boldog (öreg jegyző, íróasztalánál ül, hosszú számoszlopot ad össze.) Gabi (fiatal legényke, másik íróasztalnál ír nagy buzgalommal.) Ilonka (kívülről dalol vidáman): Házam előtt van egy nagy fa, Piros kendő lobog rajta, icaca ! Kedves rózsám rákötötte, Egy pár csókot kapott érte, icaca ! Boldog (elhibázta az összeadást, öklével az asztalra üt, úgy folytatja dolgát.) Ilonka: Piros kendő úgy ellobog, Az én szívem úgy eldobog, icaca ! Istenem I csak este lenne, Kedves rózsám erre jönne, icaca I Boldog (ismét hibáz, fejcsóválva folytatja tovább a számolást.) Ilonka: Aztán neki megmondanám : Itt az idő, kedves rózsám, icaca! Elmehetünk esküvőre, Eskü után menyegzőre, icaca I Boldog (felugrik, az asztalra csapja az iratot, kiszól): Hé, kislányom . . . Ilonkám, gyér’ ide! Ilonka (csinos, fiatal leány, kezében vasalóval, beszökell): Parancsol valamit, nagyapácskám? Boldog: Nem, kis Ilonkám, én nem szoktam parancsolni, hanem csak kérni. Vasalsz ? Ilonka: Igen, nagyapa, vasalok. Boldog: Nem végezhetnéd azt kint az udvaron? Szépen süt a nap. Ilonka: Nem lehet most kint vasalni, mert fuj a szél. Boldog: Tán akkor távolabb egy kicsit. Mondjuk a konyhában. Ilonka: Ott sem lehet, nagyapa, megfájdul nagyanyának a feje a szénszagtól. De miért akar nagyapa az előszobából elküldeni ? Boldog: Mert bajt csinálsz itt, kislányom.
