Harangszó, 1928
1928-07-08 / 28. szám
1928. július 8. HARANQSZÓ. 219 A gyulai új ev. templom. Szentmártoni Radó Lajos beiktatása. A vasi közép ev. egyházmegye folyó évi rendes közgyűlését június 27-én Szombathelyen tartotta. A közgyűlés fénypontját az új egyház- megyei felügyelőnek, szentmártoni Radó Lajos felsőházi tagnak beiktatása képezte, ki ezúttal is nemes vallástétellel tett bizonyságot az örök Krisztusról, élő hitéről, anya- szentegyháza iránti lángoló szere- tetéről. A közgyűlést Rónai B. Gyula imája vezette be. Dr. Schneller Aurél másodfelügyelő megnyitója után dr. Ajkay Béla felügyelő vezetésével Ilonka: Micsoda bajt csinálok én ?! Boldog: Nagyot, igen nagyot. Ilonka: Igen nagyot. Boldog: Bizony. Elüldözöd tőlem Gabi öcsémet. Ilonka: Én üldözöm el ? ! Gabi (felugrik): Engem ? 1 Boldog: Elüldözöd a víg nótá- zásoddal. Nem engeded, hogy dolgozzon és tanuljon. Pedig sokat kell neki tanulni, hogy jó jegyző lehessen. Ilonka: Istenem 1 Hisz nem akartam. Boldog: Persze, csak így öntudatlanul daloltál, mint a fülemile. Ilonka: Nem is dalolok többé... vígat. Vagy mégis megpróbálom: Kint vasalok az udvaron. (El.) Boldog: Az lesz jó. Ugy-e, Gabi öcsém ? Gabi: Igen . .. nem, kérem alázatosan, Pali bátyám. Én . . . én küldöttség hívta meg az új felügyelőt az ünnepi közgyűlés színhelyére. Itt Zongor Béla esperes mélyen szántó lelkes beszéddel üdvözölte a vasi közép ev. egyházmegye új felügyelőjét, majd beiktatta tisztébe. Ezután Schneller Aurél dr. másodfelügyelő köszöntötte szentmártoni Radó Lajost szép beszéddel. Szentmártoni Radó Lajos elfoglalván az elnöki széket, megtartotta székfoglalóját. Programm beszéde felölelte mindazokat a fontosabb problémákat, melyek napjainkban egyházi közéletünket foglalkoztatják. A lélek fegyverének forgatását hangsúlyozta; hangsúlyozottan kiemelte a felekezeti egyetértésnek, békességnek és türelmességnek szükségességét. Rámutatott az egyház és így a nemzet életében a lelkészi és tanítói munkának nagy horderejére, a gyülekezeti felügyelőknek, gondnokoknak, presbitereknek fontos munkájára. Az új egyházmegyei felügyelőnek programmbeszéde mély hatást váltott ki s általános tetszést keltett. Zongor Béla esperes indítványára szentmártoni Radó Lajos programbeszédét egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíteni elhatározták. Ezután az üdvözlések egész sorával köszöntötték az új felügyelőt. A dunántúli egyházkerület üdvözletét poetikus szép beszéddel Kapi Béla püspök tolmácsolta. Kérve-kérte az új felügyelőt ; nagynevű édesatyjának, néhai szentmártoni Radó Kálmán igen szeretem Ilonka kisasszony dalát hallgatni. Boldog: Én se ilyenkor. (Kopogás az ajtón.) Lehet! (Ismét kopogás.) Szabad, nó 1 MÁSODIK JELENET. Bálint, előbbiek. Bálint (harminchat év körüli, barnapiros arcú, keményen kisodort bajuszu, egészséges magyar, zsinó- ros, kék posztóruhában): Jó napot kívánok, tekintetes jegyző urnák. (Erre-arra tekintget, hogy kalapját hová helyezhetné? Hirtelen elhatározással leteszi az ajtósarokba a padlóra.) Boldog: Isten hozta, Bálint gazda. Mi jót hozott? Bálint (torkát köszörüli): Hm. Hát. . . hát jót nem, tekintetes úr. Elviszi az ördög a jót az ilyen magamfajta szegény embertől. tradícióit kövesse ezután is és váltsa valóra édesatyja álmait. A lelkészi kar nevében Nagy György nemes- koltai lelkész, a felügyelők nevében dr. Krenner György őrimagyarósdi felügyelő, a tanítói kar nevében Karner Frigyes kőszegi igazgatótanító, a kőszegi Leánygimnázium nevében Arató István igazgató, a répcelak-csánigi gyülekezet nevében Tarján István lelkész köszöntötték. Szentmártoni Radó Lajos minden egyes üdvözlésre külön-külön válaszolt. Kapi püspöknek hálás szavakkal köszönte meg, hogy a beiktatási ünnepen megjelent, a lelkészi és tanítói kar üdvözlésére pedig azt válaszolta, hogy ügyeiknek mindig lelkes istápolója és gondozója lesz és ennek ellenében csak arra kéri őket, hogy hivatásukat a jövőben is szerető gondossággal és lelkiismeretességgel töltsék be. Meghatottan köszönte meg szülőfaluja, a répcelakiak üdvözletét, akik nagyobb küldöttséggel jöttek el az installációs ünnepre. A közgyűlés ugyancsak ez alkalommal meleg ovációban részesítette Zongor Béla esperest abból az alkalomból, hogy immár 10 esztendeje tölti be esperesi tisztét nagy tudással, rátermettséggel, nem lankadó munkakedvvel, vas kézzel. Zongor Béla esperes meghatottan köszönte meg az ünnepeltetést, mely után a közgyűlés Zongor Béla esperes kiváló érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg. Boldog (ismeri emberét, tudja, hogy kell kivallatni jövetele célját): Nó, csak nincs valami baj ? Bálint (keserveset sóhajt): Haj! bárcsak ne volna. Az a baj épen, hogy van. Boldog: Ej 1 tán megint a marhák betegek? Bálint: Nem a, tekintetes úr, hál’ Istennek, azokkal most nincs semmi baj. Boldog: Hála a jó Istennek ... Dehát üljön le. Bálint: Köszönöm, tekintetes jegyző úr. Elállhatok, meg aztán sok is a dolgom. Boldog: Addig ,is nyugodjék. Mindegy a fizetés. Ügy... Hát tán megint Gyuri gyerekkel van baj: kidobta ismét Kuminé ablakát? Bálint (kezével legyint): Bárcsak inkább! . . . (Elhatározással.) Más a baj, tekintetes úr, más. Az asz- szonnyal van baj.
