Harangszó, 1928
1928-01-15 / 3. szám
1928. január 15 Kis János szül. 1870-ben. Lutheri buzgósdgú pap és püspök, hangya- szorgalmú iró; híveinek és nemzetének bölcs tanító ja, Kazinczy barátja és vapostol-társaa volt. Szelíd, jó ember, megérdemli, hogy minden magyar szív, különösen pedig evangélikus magyar szív áldva őrizze emlékezetét. Morzsák Ha a Szent Lélek nem vetette el a nagy történeti egyházakat, hanem dolgozik bennök, ébredéseket hajt végre, kinek van akkor joga elhagyni azokat? (Nydry Pál.) * azt, ami a s/ívén van, mivelhogy a jövője ilyen bizonytalan. De azért a leány érteni vélte a célzást és édes melegség áradt szét egész valóján és pirosra festette arcát. Soha még ilyen boldog nem volt, soha még senki ilyen hangon őhozzá nem beszélt. Ettől kezdje — mi tagadás benne — megszűnt a Zsófi az a mintacseléd lenni, akinek ismertük — és bizony nem egyszer adott okot a tekintetes asszony zsémbes rosszalására. Mert hol azt feledte el, hol amazt, hol a rántást égette el, hol meg a pecsenyét — de hogy is ne, mikor a gondolatai mindig csak a vasárnapon járlak, amikor majd újra együtt lehet választottjával. A nagv igyekezetben, hogy tetszését minél inkább megnyerje és külső megjelenésében is hozzáillőbb legyen, napról-napra jobban elhagyta eddigi szerény viseletét s magassarku cipőket, divatos ruhát varratott magának. Ha tudta volna, hogy ez még csak vis8zatet8zőbbé teszi külsejét! Még magának az ügyvéd urnák is föltűnt és riadtan nézett utána a pápaszeme fölött, mikor egyszer a Zsófi szűk, rövid ruhában, csipkés gallérból nyújtva föl sovány nyakát, benyitott a szobába, hogy elköszönjön. „Hát ezt mi lelte* — kérdezte, „megHARANQSZC. Mirjam, Mózes testvére, írta a Vörös tengerből való szabadulás után azt a csodálatos himnuszt, melyet mint a szabadulás zsoltárát énekelt aztán a nép. Mikor azonban Isten egyedül Mózessel közölte az ö akaratát, felébredt benne az irigység, veszekedni kezdett Mózessel. Ma is vannak emberek, akik azt hiszik, hogy a zsoltáréneklés és a veszekedés egészen jól megfér egymás mellett. (Kroeker.) * Ha mindenféle akadály merül fel az elé, hogy minden nap olvasd a bibliát, gondold meg, hogy ép az mutatja a mindennapi bibliaolvasás rendkívüli horderejét, hogy a Sátán minden eszközzel meg akarja akadályozni. Ha valaki madarakat akar tanítani énekelni, le kell takarnia feketével a kalitkát, mert különben olyan szóra- kozottak lesznek a madarak, hogy nem figyelnek oda. Mi sem tudjuk meghallani mozgás, tevékenység között az Úr szavát. Mindennap le kell hozzá csendesednünk. Alagút építésénél újra és djra megállítják a mérnökök a munkát, beállítják a műszereiket s lemérik, hogy jó irányban haladnak-e, mert tudják, hogy 1—2 miliméternyi eltérés is mennyire megbosszulja magát nagyobb távolságon. A mindennapi bibliaolvasás méri le a mi életirányunkat. (Sauvin.) Isten mindennel meg akar ajándékozni minket Krisztusban. Az afánbolondult talán?* „Magam is azt hiszem* — felelte az asszony, .pedig kár érte*. Hátha még azt is tudta volna a tekintetes amony, hogy a Zsófi a karján csüngő kis kézitáskában egész kis megkuporgatott vagyonát magával viszi, mert a Józsi sürgős üzenetet küldött, hogy a kettőjük élete forduló- pontján áll és egy kis befektetéssel megalapíthatnák a szerencséjüket. Már akkor a viszony mindegyre bizalmasabbá vált közöttünk és a mulatozás költségeit is rendesen a Zsófi fizette, mert a Józsi olyan jószívű volt, hogy mindig kölcsönadta a pénzét megszorult barátainak, sőt az arany óraláncot is ó váltotta ki, amit akkor zálogosított el a legény, mikor a komája gyerekét operálták. Most is ott várt már Józsi a kert bejáratánál a siető leányra és már messziről nyújtotta feléje a kezét, de most nem ültette le az asztalok egyikéhez se a kis vendéglő udvarán, hanem a virágzó leán- derek között egy külön kis szobába vezette. Ott megsimogatta fölhevült arcát, édes borral, süteménnyel kínálta, aztán (assankint előhozakodott a tervvel, amelynek megbeszélésére őt idehívta. Egy jóhírü kis hentesüzlet volna sürgősen eladó, biztos forgalmú, jó helyen. A közeli gyár munkásai mind ott vásárolnak, 19 dékozáshoz azonban kettő kell: ajándékozó és elfogadó. Ép ezért a ke- resztyénségnek ez a lényege : végy 1 Aki legjobban megtanulja az elfogadás alázatosságát, az jut legelőbbre, mert Isten semmit sem tesz oly szívesen, mint az ajándékozást. Aki azt hiszi, hogy a keresztyénség lényege az, hogy adj, az még a vallásos pogány felfogásában leledzik és saját vallásos erőlködésében vergődik. (Modersohn ) OLVASSUK A BIBLIÁT! Gyógyulás. Jan. 16. Érzed-e, hogy beteg vagy ? Máté 8.z. Mindenek e őtt azt keil világosan megérezned, hogy te is beteg vagy, te is reászorulsz a gyógyító orvos segítségére. mert magad erejéből bűneid betegségéből ki nem gyógyulhatsz. A magad tehetetlen, erőtlen voltát kell megérezned 8 vágyakoznod is a gyógyulás, a bűnből való szabadulás után. Ne hitegesd, ne ámítsd magad, lásd be bűnös, esendő beteg voltodat még ma! Jan.r 17. Hol keresel gyógyulást ? Máté 8. a. Úgy nevezett jó cselekedeteidben, vagy más érdemeidben, talán emberi segítségben keresed betegséged orvosságát, a bűneidből való szabadulást? Lásd meg, hogy úgy kell tenned, mint a belpoklos, Krisztushoz kell menned, mert csak nála találhatsz igazi gyógyulást, csak az Ő éretted is való váltsághalála tud téged igazán kiszabadítani a bűnnek hatalmából s megmenteni a kárhozattól. Fogadd el tehát Őt még ma Megváltódul 1 Jan. 18. Hogyan kéred gyógyulásodat ? Máté 8. z. Azt reméled-e, hogy Kris, tusod minden kérés nélkül meggyógyít téged? Igaz, hogy Ö már ott a Golgothán elvégezte a te váltságodat is, de ez csak akkor lesz a te saiátoddá, ha alázattal s hittel elfogadod azt. Legyen azért benned is a bélpoklosnak térdre boruló alázata az reátermett ember az egész vidéket oda" szoktathatná. Egy szoba és konyha is van hozzá, néni is kell több egy fiatal házaspárnak. ö tudvalevőleg nem tud az örökségéhez jutni, pedig az ügylet sürgős, ha köztudomásúvá lesz, száz vevő is akad reá, mert ilyen alkalom C3ak egyszer kínálkozik. Ö nem akarja reábeszélni a Zsófikát semmire, de ha viszonozni tudja az ö hűséges érzelmeit és megbízik őbenne, akhor kössék meg azt az üzletet és semmi sem fog útjában állni boldogságuknak. Hogy megbízik-e benne? Mikor ott ült mellette közvetlen közelben, az erős kezével fogta a kezét és a fényes szemével reánevetett, hátha a lelke üdvösségét kérte volna, szegény Zsófi, nem bízta volna-e reá? Ö csak a szerelmes szivére hallgatott, mit tudott ő léha, hitszegő férfiakról ? Megszédülve, mint a buta kis bogár a lámpafénytől, az oltáron — melyen olyan sok gyorsan kialvó lángot gyújtanak, föláldozta mindenét, — még saját magát is. Mindjobban esteledett, odakünn fékevesztetten tombolt a muzsika, nehéz virágillatok áradtak be az ablakon, idebenn pedig egy boldog pár szőtte álmait egy szép jövendőről. „Semmit meg ne bánj —* biztatta a legény a leányt. „Három hét alatt meglesz
