Harangszó, 1928
1928-01-15 / 3. szám
20 HARANQSZO. 1928. január 15. áldott orvos előtt. Kérd ót, hogy fedezze be sebeivel bűneidet s könyörögjön éretted, mint egyetlen közbenjáród, az Atyánál bűneid bocsánatáért! Jan. 19. Hiszel-e orvosod erejében ? Máté 8: a. Hiszed-e azt, hogy jézusnak van ereje, hatalma téged megpyógyitani? Van-e iránta teljes bizodalmád? Le mered-e tenni jöv£det az ó kezébe? Megismerted-e már őt mint bűnt s halált meggyőző vitézt? Lásd, a béipoklos szörnyű betegségében is teljes bizalommal tudta mondani: .megtisztíthatsz engem*. Higy ezzel a hittel te is Krisztusod erejében! Jan 20. Hiszel-e orvosod szeretetében ? Máté 8.1. Hiszed-e azt, hogy Jézusod a te bűneid miatt is szomorkodik, téged is 8ajnát, mert szeret s téged is meg akar szabadítani betegségedből ? Ismered-e már az ö irántad való szeretetének nagyságát, amelyet megmutatott irántad attól kezdve, mikor magát szegénnyé téve alá- szállott erre a földre emberi alakot öltve fel egész addig, mikor éretted is meghalt a Golgothán ? Ha ismered, teljes bizalommal fordulhatsz Hozzá gyógyulásért, Jan. 21. Hálás vagy orvosod iránt? Lnkács 17: n—u. Ha már megtapasztaltad önmagadon, betegségedből való meggyógyulásodon az áldott Orvosnak, Krisztusodnak irántad való könyörülő, áldozatos szeretetét, ha már megbizonyosodtál bűnt eltörlö hatalmáról, vájjon hálás vagy-e érette iránta ? Megköszönöd-e neki hozzáféréseddel segedelmét? Vagy te is ama 11 béipoklos közé tartozol, akik elfeledkeztek gyógyító orvosukról? Érezd meg e történetben Krisztus szomorúságát a hálátlanság miatt I Jan. 22. Miben mutatod meg háládat? Ap. Csel. 18.b Krisztusod iránti hálád vájjon nem csupán érzelgősség-e, hálás hangulat, de nem háládat megbizonvitó élet ? 1 Meggyógyulván érzed-e a Lélek szorongatását, hogy te is, mint Pál, bizonyságot tégy arról, ki volt számodra a Krisztus, hogy Ö valóban Megváltód neked ? I Ha ezt eddig nem tetted volna, ne álj ellent tovább a Léleknek, hanem légy az Áldott Orvos hálás, bizonyságtévőjévé 1 Abaffy G?iU. az esküvőnk, annyi már, mintha a feleségem vo'nál,* s elkisérte egész a kapuig s forró öleléssel búcsúzott el tőle ott is. Már akkor a Zsófinak nem volt semmi több elajándékozni valója. Csak mikor a lépcsőn fölfelé osont, akkor kezdett felocsúdni kábulatából és remegő kézzel nyomta meg a csengőt. Mint egy haragvó Cherub a menyország kapujában, úgy jelent meg a tekintetes asz- szony a kitárt ajtó keretében és a megrémült leány valami mentségfélét dadogott. .Nekem ne hazudj —“ hallgattatta el az asszony, .semmi közöm sincsen hozzá, hol jártál, mit műveltél. Most az egyszer még megbocsátok, mert hűséges cselédem voltál sokáig, de ha még egyszer eszedbe jutna 10 óra felé vetődni haza, a cókmóko- dat már az ajtó előtt találod. Mert én csak tisztességes nőszemélyt tartok a házamban 1“ Megszégyenülfen sompolygott be Zsófi a lakásba és dehogy nyúlt volna hozzá a vacsorájához, amely ott várta letakartan a tűzhelyen. (Folyt uo Egy anyának.*) Győry Vilmostól. Hadd zajongjon, hadd zsibongjon E vidám gyermeksereg, Oh ne tiltsd lel töltse kedvét Hadd örüljön, hisz gyerek I Lesz idő, hogy visszasírnád E zsibongást, ezt a zajt, Hogyha a szülői hajlék Néma lesz és puszta majd I 5 oh pedig lesz! — Nézd a fészken Hány volt tegnap a madár I Hogy csevegtek I — s az öreg pár Egyedül búsong ma már. Szárnya nőtt az ifjú sarjnak Szállni vágya ébredett. Most magának rakja fészkét S hajh az ősi puszta lett, Szíved a hiú reménnyel Ne kecsegtesd oh anya I Hogy szülötte magzatától Soha sem kell válnia. Ezt az élet vonja majd el, Azt talán a sírhalom, Nincs az illanó időnél S nincs a sorsnál irgalom. Hogyha a vágy kezdi szitni A kebelben már tüzét, Készülj válni gyermekedtől, Már csak féíig a tiéd. S hogyha egyszer hajiokodból Sajátjába távozott: Úgy tekintsd, hogy nálad otthont Nem talál az többet ott, A te lelked akkor is még Egyre nála, rajta jár. Oh de ő csak néha gondol A szülői házra már. S bárha eljön, bárha nyájas, Mégsem az, aki azelőtt, Látni rajta, hogy menni vágyik, Szíve haza vonza őt. Oh mi más ma még az érzés E kicsinykék kebliben! Mind csak az anyához óhajt S boldog úgy, ha ott pihen. Minden arc, mint napraforgó Napjaképen rád tekint, Enyhét, írt, vigaszt, nyugalmat Csak tebenned bírja mind. *) E végtelenül bájos és megható költeményt Bírón© Pálmai Izabella úrasszony Szombathelyről, a Harangszó buzgó olvasója bocsátotta rendelkezésünkre ieközlés céljából, ki e költeményt boldog emlékű nagyapja téthl Karsay Sándor püspök másolatában bírja, kinek maga Qyőry Vilmos, a költő pap diktálta le. — Az értékes kéziratra felhívjuk a Luther-Műzeum Igazgatójának nagybecsű figyelmét, esetleg meg lehetne szerezni azt a Múzeum számára. Oh azért hát hadd zsibongjon E vidám raj körüled; Teljesen addig tied csak Míg öledbe veheted, 5 e pótolhatatlan üdvért Túrd el azt a zsibajt Lesz idő, hogy visszasírnád A magány fog fájni majd. „Az első karácsony.“ A győri ev. belmisszió egyesület az ifjúsági egyesülettel kapcsolatosan megható karácsonyi ünnepélyt tartott december 23-án. Felruháztak 74 szegény tanulót és 18 szegény öreget gyámolítottak ez alkalommal. Különösen meghatóvá tette az ünnepélyt »Az első karácsony* cfmű két felvonásos alkalmi színjáték előadása, melyet Simon Ili az ifj. egy. buzgó és lelkes tagja irt. a serdülőkkel betanított és rendezett. A darabot kiválóan kedvessé teszi a bibliai szellem, mely az egészet áthatja és a szép nyelvezet. Látszik, hogy irója a bibliaórák szorgalmas látogatója, aki Krisztust választotta eszményképül és a Bibliát zsinór- mértékül. Az esemény Kr. u. 33 és 34 ben történik. Az első felvonás hűsvét napján egy gazdag Farizeusnak házában játszódik le. Eszter a farizeusnak fiatal, de béna és életunt leánya magához hivatja a réten játszadozó jeruzsálemi gyermekeket, s kéri, hogy mulattassák. A gyermekek a velük lévő Mária asszonyt kérik, meséljen arról a jóságos, fehér ruhás, ragyogó arcú bácsiról, aki őket úgy szerette, ölébe vette, megáldotta és aki a kis vak Évát meggyógyította. De Mária asszony ma nagyon szomorú, mert ő tudja a nagypénteki eseményeket, de nem akarja megszomori- tani a gyermekeket és ezért hallgat. Végre a sok kérésre elárulja, hogy Jézus meghalt A gyermekek megszomorodnak, Eszter pedig, aki már remélte, hogy öt is meggyógyítja a csodatévö Messiás, egészen boldogtalan. Ekkor belép Anna asszony, aki hírül hozza, hogy Jézus feltámadott. Erre a boldogító hírre Eszter is felvidul és kéri Máriát vezesse Jézushoz, mert ő hiszi, hogy őt is meggyógyítja s mikor fel akarja segíteni, csodálkozva érzi, hogy meggyógyult. Túláradó boldogsággal veti térdre magát és életét Krisztus szolgálatára. A második felvonásban a már
