Harangszó, 1928
1928-05-13 / 20. szám
XIX. évfolyam. 1928. májusi 20. száiti. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: 3 DnnántUl Lutfier-Szűvetséo. Az Onzágoa Luther-Szöret- ■ég h I Tataion lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ azerkesztd- kladóhlratalának Szentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Oh Jézusom, mily boldogok, Kiknek szivük együtt dobog. Szerkesatd-kladóhlratal: SZENTGOTTHÄRD. Vas vármegye. Plókkladóhlratal: .Luther-Társaság* könyvkereskedése Budapest, vm., Szentklrályi-u. 51/a. A „HABANOSZO“ előfizetési Ara negyadérra 1 P 28 t. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/#-os kedvezmény. Amerikába egész óvta 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Szabad szó. II. Timoth. 1. 2.9. „Az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve.“ A z idők folyamán újra meg újra ■ beigazolódik a fenti apostoli szó, mely elhirdeti, hogy Istenünk beszéde nincs bilincsbeverve... Pedig hányszor jött olyan idő, a- mely szerette volna leláncolni, elégetni, megsemmisíteni az Isten beszédét!... Hányszor támadtak emberek, akik erős vaskapcsok közé akarták szorítani az Ige könyvét. a Bibliát!... És ma is előállnak „tudósok“, „kritikusok“, és szeretnék eltemetni az Istennek beszédét... Ám az Ür igéje olyan, mint a régi idők Sámsona: minden bilincset leszaggat magáról! „Az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve...“ annak értéke és igazsága nem függ az évszázadok változásától. Az emberi tudomány, a földi bölcseség változik, átalakul az idők változásával. Hányszor megtörténik, hogy az a földi igazság, amire egy korszak szinte felesküszik, máról-holnapra balgasággá lesz, amelyet megmosolyog az újkor gyermeke!... Emberek tudománya támad és — megavul, időhöz van kötve... beteljesedik rajta is, a múlandóság kemény törvénye! De az Istennek beszéde örök, minden időknek örömhíre lesz az evangélium I Az Ige nincs helyhez sem kötve. Olyan, mint a sugárzó nap. . bevilágít egy egész világot. Ha egyik nép nem fogadja be az Istennek beszédét, az Ige tovább megy, és felkeres más népeket... de jaj annak a népnek, amely megveti az Úr szavát, mert menthetetlenül elpusztul az, és boldog az a nép, amely felfigyel az égi üzenetre, mert megújul az örökkévaló Ige által... „Az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve... “ Nem függ személyektől. Péter, Pál s a többi apostolok meghalhattak... s mindazok, akik ma prédikálják az Úr szavát — meghalhatnak... de az Ige él, megmarad és győz akkor is! És ha végül mindenek meghaltak és eltávoztak, akik Heródes- ként a testté lett Ige, a megtartó Krisztus életére törnek, akkor megjelenik az Űr, a győzelmes Király, M a, május második vasárnapján az anyákat ünnepük mindenfelé széles e világon. Figyelemre méltóképen Amerikában. Az anyákat! Kiknek hűségük mélyebb a tengernél; szeretetük magasabb a mennynél. A templomban s a templomon kívül ezen a vasárnapon az anyákra, az édesanyákra emlékeznek a hálás gyermekszívek. Anya! Édesanya! „Ki nem érzi egész értelmét e szónak, kinek nem szökik könny a szemébe, ha arra gondol, ki élete első pillanatától őt szeretni meg nem szűnt, ki gyermek örömeinek mindig tuda mosolyogni, ki mindig könnyet talált, ha kedvese szenvedett! Kinek szívét nem tölti vágy, ha boldog gyermekkorára gondol vissza, hol az egész életéből csak az anyját ismeré?“ Ma, május második vasárnapján Amerikában azok, kiknek már nem él az édesanyjuk, — mert ott nyugszik a csendes temetőben, szemét lezárta a halál — fehér szegfűt tűznek a keblükre, akiknek még él, azok rózsaszínűt; ezzel mennek a templomba s ezt viselik egész nap. Megható látvány e naaz örökéletü Krisztus az éles karddal: az Igével, amely az ő szájából származik!... Ne felejtsd az igét: Krisztus él, ne kételkedjünk hát az evangélium diadalában!... „Keresztyének hát bízzatok, Semmi el ne rémítsen I Az Isten lesz oltalmatok, E remény lelkesítsen. Beszéde megáll, Mint vészben kőszál, Megvéd bajunkban, Erőt ad harcunkban, Velünk az Űr, ne féljünk I“ Amen. • pon egy-egy gyülekezetben a sok fehér és rózsaszínű szegfű. Ma, május második vasárnapján Amerikában, mindenki igyekszik meglepni az édesanyját valami kis ajándékkal. Nem az ajándék azonban a fontos, hanem az emlékezésből fakadó igaz gyermeki szeretet, a soha el nem múló hála. Akik távol vannak e napon a szülői háztól, levélben, üdvözlő táviratban keresik fel azt a hajlékot: „Hol az anya ajkán hangzik a hő fohász : Én Uram, Istenem gyermekemre vigyázz 1“ Ismét mások, a csonka sírfák bús erdejében, a temetőben keresik fel édesanyjuk sírját ezen a napon, itt rójják le a szeretet, a hála, a kegyelet adóját a sírban nyugvó édesanyával szemben. Az amerikai magyar imádkozó lelke pedig könnybelábadt szemekkel gondol e napon az ó-hazára, a fehér tor- nyu akáclombos falura, a nádfede- les kis házikóra, hol bölcsője ringott, hol az édesanya altató dala hangzott el felette kora reggel s hanyatló este, ahonnan kivándorolt; arra a szomorú fiizfás sírhalomra, amit idehaza hagyott. Anyák napja.
