Harangszó, 1928

1928-05-13 / 20. szám

XIX. évfolyam. 1928. májusi 20. száiti. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: 3 DnnántUl Lutfier-Szűvetséo. Az Onzágoa Luther-Szöret- ■ég h I Tataion lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ azerkesztd- kladóhlratalának Szentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Oh Jézusom, mily boldogok, Kiknek szivük együtt dobog. Szerkesatd-kladóhlratal: SZENTGOTTHÄRD. Vas vármegye. Plókkladóhlratal: .Luther-Társaság* könyv­kereskedése Budapest, vm., Szentklrályi-u. 51/a. A „HABANOSZO“ előfizetési Ara negyadérra 1 P 28 t. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/#-os kedvezmény. Amerikába egész óvta 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Szabad szó. II. Timoth. 1. 2.9. „Az Is­tennek beszéde nincs bilincsbe verve.“ A z idők folyamán újra meg újra ■ beigazolódik a fenti apostoli szó, mely elhirdeti, hogy Istenünk beszéde nincs bilincsbeverve... Pedig hányszor jött olyan idő, a- mely szerette volna leláncolni, el­égetni, megsemmisíteni az Isten beszédét!... Hányszor támadtak emberek, akik erős vaskapcsok közé akarták szorítani az Ige köny­vét. a Bibliát!... És ma is előáll­nak „tudósok“, „kritikusok“, és szeretnék eltemetni az Istennek beszédét... Ám az Ür igéje olyan, mint a régi idők Sámsona: minden bilincset leszaggat magáról! „Az Istennek beszéde nincs bi­lincsbe verve...“ annak értéke és igazsága nem függ az évszázadok változásától. Az emberi tudomány, a földi bölcseség változik, átalakul az idők változásával. Hányszor megtörténik, hogy az a földi igaz­ság, amire egy korszak szinte fel­esküszik, máról-holnapra balga­sággá lesz, amelyet megmosolyog az újkor gyermeke!... Emberek tudománya támad és — megavul, időhöz van kötve... beteljesedik rajta is, a múlandóság kemény törvénye! De az Istennek beszéde örök, minden időknek örömhíre lesz az evangélium I Az Ige nincs helyhez sem kötve. Olyan, mint a sugárzó nap. . be­világít egy egész világot. Ha egyik nép nem fogadja be az Istennek beszédét, az Ige tovább megy, és felkeres más népeket... de jaj annak a népnek, amely megveti az Úr szavát, mert menthetetlenül elpusztul az, és boldog az a nép, amely felfigyel az égi üzenetre, mert megújul az örökkévaló Ige által... „Az Istennek beszéde nincs bi­lincsbe verve... “ Nem függ sze­mélyektől. Péter, Pál s a többi apostolok meghalhattak... s mind­azok, akik ma prédikálják az Úr szavát — meghalhatnak... de az Ige él, megmarad és győz akkor is! És ha végül mindenek meghal­tak és eltávoztak, akik Heródes- ként a testté lett Ige, a megtartó Krisztus életére törnek, akkor meg­jelenik az Űr, a győzelmes Király, M a, május második vasárnapján az anyákat ünnepük minden­felé széles e világon. Figyelemre méltóképen Amerikában. Az anyá­kat! Kiknek hűségük mélyebb a tengernél; szeretetük magasabb a mennynél. A templomban s a temp­lomon kívül ezen a vasárnapon az anyákra, az édesanyákra emlé­keznek a hálás gyermekszívek. Anya! Édesanya! „Ki nem érzi egész értelmét e szónak, kinek nem szökik könny a szemébe, ha arra gondol, ki élete első pillana­tától őt szeretni meg nem szűnt, ki gyermek örömeinek mindig tuda mosolyogni, ki mindig könnyet talált, ha kedvese szenvedett! Ki­nek szívét nem tölti vágy, ha bol­dog gyermekkorára gondol vissza, hol az egész életéből csak az any­ját ismeré?“ Ma, május második vasárnapján Amerikában azok, kiknek már nem él az édesanyjuk, — mert ott nyug­szik a csendes temetőben, szemét lezárta a halál — fehér szegfűt tűznek a keblükre, akiknek még él, azok rózsaszínűt; ezzel men­nek a templomba s ezt viselik egész nap. Megható látvány e na­az örökéletü Krisztus az éles kard­dal: az Igével, amely az ő szájá­ból származik!... Ne felejtsd az igét: Krisztus él, ne kételkedjünk hát az evangélium diadalában!... „Keresztyének hát bízzatok, Semmi el ne rémítsen I Az Isten lesz oltalmatok, E remény lelkesítsen. Beszéde megáll, Mint vészben kőszál, Megvéd bajunkban, Erőt ad harcunkban, Velünk az Űr, ne féljünk I“ Amen. • pon egy-egy gyülekezetben a sok fehér és rózsaszínű szegfű. Ma, május második vasárnapján Amerikában, mindenki igyekszik meglepni az édesanyját valami kis ajándékkal. Nem az ajándék azon­ban a fontos, hanem az emléke­zésből fakadó igaz gyermeki sze­retet, a soha el nem múló hála. Akik távol vannak e napon a szülői háztól, levélben, üdvözlő táviratban keresik fel azt a hajlékot: „Hol az anya ajkán hangzik a hő fohász : Én Uram, Istenem gyermekemre vigyázz 1“ Ismét mások, a csonka sírfák bús erdejében, a temetőben keresik fel édesanyjuk sírját ezen a napon, itt rójják le a szeretet, a hála, a kegyelet adóját a sírban nyugvó édesanyával szemben. Az amerikai magyar imádkozó lelke pedig könnybelábadt szemekkel gondol e napon az ó-hazára, a fehér tor- nyu akáclombos falura, a nádfede- les kis házikóra, hol bölcsője rin­gott, hol az édesanya altató dala hangzott el felette kora reggel s hanyatló este, ahonnan kivándorolt; arra a szomorú fiizfás sírhalomra, amit idehaza hagyott. Anyák napja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom