Harangszó, 1928
1928-05-06 / 19. szám
XIX. évfolyam. 1928. május 6. 19, szám. 8zerkeszt6*kIadóhlTAtaI: SZENTOOTTHÄRD. Vas vármegye. Flókkladóhlrfttal: .Lukber-TársasAg' könyvkereskedése Budapest, Vffl., Szentkirályi-u. 51/a. A „HABANflSZO“ előfizetési Ara negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utéd&llamokba negyedévre 1 P 60 fill. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúl Lntüer-Szövetseo. Az Országos Luther-Szöret- ség hlratalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. I. Kor. 12 . sa—27. „Ha egy tag szenved, minden tagok egyetembe bánkódnak, ha egy tag tisztességgel illettetik, e- gyetembe örülnek minden tagok. Ti pedig a Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint.* P ál apostol a Korintusbelieknek azt Írja : „Ha egy tag szenved, minden tagok egyetembe bánkódnak, ha egy tag tisztességgel illettetik, egyetembe örülnek minden tagok. Ti pedig a Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint.“ (Kor. 1.12, 26—27,). Az apostolnak ezt az intését szívleljük meg most, amikor újból bekopogtatnak nálunk a Gyámintézet gyűjtői. Evangélikus Egyházunknak szenvedő tagjai azok a gyülekezetek, amelyek szegénységük, híveiknek szétszórtságuk, kicsinységük s a körülöttük lakó más vallásuaknak türelmetlensége, ellenségeskedése miatt élet-halál harcot vívnak. Ezeknek a gyülekezeteknek helyzetképét megolvashattuk az elmúlt esztendőben egyik legelterjedtebb egyházi lapunkban, a „Harangszó“- ban. Elemi csapások: tűzvész, ár- viz, fagy és jégeső, földindulás és földrengés s még előbb az infláció, a pénzelértéktelenedés tönkretették az egyes híveket s egész gyülekezeteket. Roskadozó, dúcokkal feltámogatott templomok, pap- és tanítólakok, iskolák, melyekben sokszor életveszélyes a megmaradás, várnak alapos renoválásra. Másutt a hívek erőtlenségük következtében nem is építhettek még templomot, sem iskolát. Egész nemzedékek nőttek fel, anélkül, hogy tudták volna, mi is igazán az az evangélikus templom s az az evangélikus iskola. S nem egy helyen nagy buzgósággal bele- kezdtek a templom, az iskola, a pap- és tanítólak építésébe, de anyagi erő híján nem tudják berendezni. Nem tudnak oltárt, szószéket, orgonát, padokat, taneszközöket beszerezni. Nem tudják adósságukat törleszteni, sokszor még a kamatját se megfizetni. Nem tudnak lelkészt, tanítót alkalmazni. S nem tudják felvenni a harcot azokkal, akik nyiltan bevallják, hogy a vértelen ellenreformáció idejében bennünket, „eretnekeket“ a legrövidebb idő alatt meg akarnak „téríteni.“ S mit szóljunk ezen élet-halál harcot vívó gyülekezetek mellett szórványban lakó híveinkről? Hiszen azoknak sokszor még csak temetkezési helyük sincsen. Az elfogultság, türelmetlenség kész még azt a temetőt is egyházi tilalom alá vetni, amelyben protestáns ember alussza síri álmát. Ott kint a szórványban sokszor éveken át nem látnak híveink evangélikus papot, tanítót s ha nem járnak is másvallásu templomba, kénytelenek gyermekeiket másvallásu iskolába adni. Csoda-e, ha ilyen körülmények közt egyes szórványbeli hívek lassan-lassan „megpuhulnak" s végül megtagadják hitüket. A különösen kegyetlen Decius- féle keresztyén üldözés idején (249—251) — úgy olvassuk ezt az egyháztörténelemben — voltak olyanak, akik, hogy a kínzásoktól meneküljenek, pénzért hatósági bizonyítványt szereztek, amelyben a megvesztegetett hatóság azt hazudta, hogy ők a pogány istennek oltárain áldozlak s tömjéneztek, voltak olyanak, akik ezt szinleg meg is tették, sőt olyanok is, akik tényleg elestek s teljesen megtagadták keresztyén voltukat. De voltak bátor hitvallók, confessore- sek, sőt vértanuk, martyrok is. Ha azt akarjuk, hogy ami csonka országunkban az evangélikus egyház meg ne szűnjék, hogy híveink különféle bizonyítványokkal, rever- zálisokkal s u. n. loyalis viselkedésükkel hitüket meg ne tagadják s el ne essenek, ha azt akarjuk, hogy necsak a reformáció ünnepén énekeljék, hogy „Kincsünk, életünk, nőnk és gyermekünk mind elve- hetik...“, hanem konfirmációi fogadalmuknak megfelelően: hívek maradjanak hitükhöz mindhalálig, akkor, kér. testvéreim, kell, hogy megszívleljük az apostol intését: „Ha egy tag szenved, minden tagok egyetembe bánkódnak.“ Azért siessünk a Gyámintézet útján segítségére ami hitünk cselédeinek. Legyünk azon, hogy ők is részesüljenek az ev. templom és iskola, igehirdetés és tanítás és lelkipásztorkodás áldásaibn, erősítsük meg a halandófélben levőket, hogy a kísértés órájában megállhassanak. A szórványban, lelki gondozás nélkül magára hagyott ember hamar elcsügged és elfárad a teher hordozásban. Hiszen még a Megváltó Jézus is leroskadt a kereszt nehéz terhe alatt s csak a cyreneí Simonnak segítségével tudta elvinni addig a helyig, mely mondatik Golgothának. Hát mi gyenge, gyarló Imádkozzunk egymásért; az erősebb segítse a gyengéket. Ziermann Lajos m. kir. kormányfőtanácsos egyházi és báró Feilitzsch Berthold világi elnök, ez idei gyámintézeti felhívásából. Ébredjetek fel, halljátok, Testvérek kiállnak hozzátok.
