Harangszó, 1927

1927-10-09 / 41. szám

Xym. évfolyam 4Í. szám. SnrkauM-klaMUTata]: SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. nöUUdóhlTital .Luther-Társuág* kOnjr- keretkedósa Budapest, Vm., Sientklrályl-u. *1/«. 1 „HARANG8Z0“ előflaetíil ára: negyedévre 1 P 28 f (18.000 korona). Félévre 2 P 401 (80.000 K). Csoporton küldéssel IOVmjs kedvezmény. Amerikába egén évre Z dollár; ss utódállamokba V« évre 1 P 801 (20.000 K). Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Lsptulsjdonos: i suiitMi Lattior-SiüTttiii. &i Országos Lather-SaOvet- ség Uvatalea lapja. tCéxlratok, előfiaetést dijak és reklamáoiók a HARAMGSZO sserkeasti- kladóhlvatalának Sientgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. leojslenlí minden vasárnap. Ünneplésünk. Lukács ev. 14.3. „És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mond­ván : Szabad- e szom­batnapon gyógyítani ?... M ily sokan vannak, akik az egy­házi életet csak távolról szem­lélik, de semmiféle munkában nem vesznek részt. Talán eljárnak rend­szeresen az imádság házába is, résztvesznek az istentiszteleten, s azt gondolják: igazán ünnepeltek. Pedig az igazi, komoly, keresztyén . ünneplésnek mindezeken kívül njég egy igen nagy követelése van! Isten igéjét nem elég csak meg­hallgatni, nem elég egyszerűen csak tudomásul venni, hogy mit akar velünk az Úr — Isten igéjét, üze­netét cselekedni is kell. Más szó­val be kell tölteni a régi, nagy pa­rancsolatot, amely így szól: „Sze­resd a te Úradat, Istenedet“ — és szeresd felebarátodat, mint maga­dat ! Hogy eljárunk az Isten-házába, ez mindenesetre igen helyes és jó szokás — de arra vigyázzunk, hogy ne csak a lábaink vigyenek oda, hanem a szívünk érzése, meleg szeretete vonjon minket a temp­lomba. „Uram. szeretem a te-há­zadban való lakásomat és a te di­csőséged hajlékának helyét“... ez a gondolat vigyen az oltár köze­lébe!. .. Hogy a szent falak között imád­kozni, énekelni szoktunk, ez is kedves és drága szokása a hívő léleknek — de őrizkedjünk ám attól, hogy csak ajakunk morzsolja az imát és csak a nyelvünk zen- gedezze az éneket! Isten előtt csak az a könyörgés kedves, mely iga­zán a szívből jön... Azután milyen szép és dicséretes dolog, hogy a templomban békésen, csendben megférünk egymás mellett. De ügyeljünk ám azután arra is, hogy a szívünkben se legyen semmi gyűlölet, harag, keserűség egymás iránt! Mennyei Atyánk előtt csak az az együttlakozás drága és érté­kes, amely a szívek egyetértéséből támad és erősödik! Isten igéjét hallgatni, a menny üzenetére felfigyelni. . . boldog* szent órája az életnek! De vi­gyázzunk arra, hogy a hallgatás ne maradjon mégsem csak hallga­tás, hanem egyszersmind tanulás, okulás, mely cselekedetté és életté válik . . . Csak az ilyen ige-hallga­tás drága az Isten előtt 1 .. . Uram! így segíts engem igazán ünnepelni! . . . „Oh Uram, világosíts fel, Tárd fel bűnös szívemet, Töltsd be vigasszal és hittel, Hogy járhassak teveled, Hogy áthassa szent igéd Szívem-lelkem rejtőkét! * * Ünnepünket ügy végezzem, — Mert a tied ez a nap — Áldásodban, kegyelmedben, Hogy örökké áldjalak, Míg a végső reggelen Lelkem nálad megjelen.“ Ámen. • N éhány évvel ezelőtt városi mun­kások csapatával együtt utaz­tam. Beszélgettek. Valamelyik szóba hozta a másvilágot is. Eh, — van is másvilág! ? — hangzott egy magas férfi gúnyos megjegyzése. Persze hogy van! — szólt a másik. No, én ugyan odaadnám a más­világi életemet egy liter rossz bor­ért, — felelte amaz. — Nem szokásom ismeretlen em­berek társalgásába beleszólni, de ekkor a lelkem kényszerített, hogy közbeszóljak. Ne adja el, kérem, olyan köny- nyelműen a másvilági életét! — mondtam. Azt gondolom, a hangomról ész­revette az illető az iránta való jó­akaratot; — mert az előbbi gú­nyos kedvéből komollyá vált arca s rám figyelt. Vele együtt az egész társaság is. Lássa, — folytattam, — ha Ön azt tartaná is, hogy nináS másvilág, az a másvilág mégis csak megle­het és ha van másvilág, mi lesz ott a Maga leikével, amelyet eb­ben a rövid földi életben oly meg­gondolatlanul eladna egy liter rossz borért, — mint ahogy Ézsau el­adta előszülöttségi jogát egy tál lencséért 1 ? — Zavartan nézett rám, — mintha megdöbbent volna erre a gondo­latra. Aztán mintha mondani akart volna valamit, — de csak nem jött szó a nyelvére. Hiszen — mondtam, — nemcsak egyszerű emberek, hanem a leg­nagyobb tudósok is vallják, hogy kell lenni egy más, egy jobb, iga- zabb világnak, ahol az erény ju­talmat nyer, a bűnös bűnhődik. — Es ugyan mi ez a rövid s nyomo­rúsággal teljes földi élet? Egy szempillantás, vagy még az sem — az örökkévalósághoz mérten. Mi ez a Föld a nagy Világegyetem­ben? Egy kis sárgolyó, egy por­szem. Mennyi égi test van, amely a tudósok számítása szerint sok­Egy liter borért. . . Irta: Gerencsér Zsigmond. Bátran harcoljatok, Hitben megálljotok l

Next

/
Oldalképek
Tartalom